Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-15 / 24. szám

hatunk, azon jegyzetekben olvasható, melyeket az egyházi elöljáróság az akkori superintendens Szilágyi Márton rendeletére részint az akkor még meglevő jegyzőkönyvekből, részint több öregeknek hitelt érdemlő vallomásaikból Összeszedvén Debrecenbe beküldöttek 1767-dik évben mártius 25-én, mely jegyzések latin nyelven szerkesztve, kővetkező cím alatt olvashatók : 1. Az egyház régisége. A mi egyházunk, mely Dobozinak neveztetik, igen régi, ugyanis, mint az oklevelek és elődeink szabadalmai bizonyítják, melyekkel hajdan bírtak, már 161G-ik évbeu virágzó volt, és az evangyéliomi tudományt követte, melyet követ ma is. A reformátió tulajdonképen melyik évben jutott el ide: nem bizonyos, minthogy a törököknek gyakori kiütése miatt igen sok monumentumaink elvesztek. Továbbá ez az egyház nem ezen a helyen állott a hol most van, hanem mintegy íél mérföldnyire ettől a helytől dél felé, a mely is felső Doboznak neveztetett. A Török kirohanások miatt pedig a lakosok helyükből kiköltöztek, más bátorságosabb telepet keresvén magoknak, eztt. i., melyen ma is laknak, mely (alsó) Doboznak neveztetik. 2. Templomok és tornyok. Felső Doboznak volt temploma, még pedig téglából épült, mint romjaiból ma is látható, (jelenleg azonban erdő van helyén, ezelőtt több évekkel elhordatván, s felhasználtatván az uraság által. J. Közlő.) Volt fatornya is, mely igen magos, és e tekintetben igen híres volt. Ebben a toronyban 2 harang volt. Ezek elpusztulván a községgel együtt, ez az (alsó) dobozi egyház, mint elődeink bizonyítják, oratoriumot épített fatoronynyal együtt 1712-ben. Ezek is elpusztulván, Békésmegye engedelméből az említett templom és torony alapjára uj fatemplomot faharanglábbal építettek 1756-ben, ebbe szokott összegyűlni még ma is az egyház az istenitiszteletre. (Eddig terjed ez a 2-ik szám alatti jegyzés , melyhez azonban még a következőket szükséges csatolni.) Ezen utóbb említett sz. célra emelt faalkotmányok is részint elromolván, részint hihetőleg a már szaporodni kezdő híveknek szűkké kezdvén lenni, helyökbe szilárdabb anyagból egy uj templomot s tornyot építeni határoztak, melyhez 1794-ik évben hozzá is kezdettek; s azt 4 évre 1798. augusztus 3-ik napjára bevégezték Isten segedelmével, úgy pedig, hogy sem mások alamizsnájára, sem kölcsönpénzre nem szorultak. Ezen boltíveken nyugvó igen csinos templom is a már mintegy 3000 re szaporodott híveknek szűkké kezd lenni, mely különösen nagyobb ünnepeinken tapasztalható, azért megnagyobbításra, kitoldásra vár; ez azonban még maradhatna ; nagyobb szükség volna ékes templomunkban egy kisszerű orgonára, mely szükség mikor váland testté, a hívek buzgóságától függ; annyi azonban világos, hogy ily áldozatra a mostani terhes körülmények s gyakori árvizek miatti sujtolások, csapások közt nem képesek. Az elég magas s fazsindelylyel fedett torony, órával s 2 haranggal bír, melyek közül a régibb 1787-ben öntetett. 3. Az ekklézsia békessége s tisztasága. Ezen egyháznak békessége és épsége régi időtő__ fennáll s megőriztetik, a mi emlékezetünkre nem is voltak itt vallásügyben üldözések, vagy templomok és iskolák elfoglalásai; az egyház tisztasága is fennmaradt, mert itt nem találtatnak különböző vallású emberek, és ezen ekklézsiának tagjai mind ref. vallású keresztyének. (Jelenleg vannak néhány r. kath. vallásúak, kik többnyire az uradalmi személyzethez tartoznak. J. Közlő.) 4. Ekklézsia javai. Valamint az egyház maga nem népes, úgy javai is csekélyek. A mi van, részint kegyes adományokból, részint a híveknek űrnapokra tenni szokott adakozásaikból gyűl össze. (Eddig ez a jegyzés.) Jelenleg van az egyháznak 4 szárazmalma, és 10 hold szántóföldje. 5. Prédikátorok nevei. Az elődök gondatlansága miatt csak az 1711-ik évtől kezdve tudjuk azokat előszámlálni , az azelőtti időből csupán 3 lelki tanitót tudunk megnevezni, kiknek neveik a fötiszteletü superintendentia jegyzőkönyvéből írattak ki néhai Kis Bálint esperes úr által, kik is ezek valának: Marosi András 1634. Szekeresi Bálint 1666, Ecsedi István 1675. Az 1711-ik évtől fogva így következnek az egyház papjai: Tatai Mihály 1711. Tatai János 1712. Tordai János 1713. Vas Sámuel 1714. Balogh Gergely 1716. Szoboszlai Gergely 1718. Kocsi Tamás 1720. Szöllösi György 1723. Szoboszlai György 1724. Debreceni István 1725. Lévai Zsigmond 1726. Szikszai Mátyás 1729. Újvárosi Benedek 1736. ismét a fentebbi Szoboszlai György vagy 37. vagy 38-ban lehetett. Zágonyi Márton, az év nincs megnevezve. Pataki János 1739. Keresztesi József 1740. Dávidházi Mihály 1741. Veszprémi János 1743. ismét Szoboszlai Gergely 1748. Sződényi Nagy József 1748—1766-ig. Márton Sándor 1772. Kállai M. Sámuel 1808-ig, ennek idejében építtetett a mostani templom és torony • 1808-ban letevénhivatalát, N.-váradra ment saját házába lakni. Szilágyi József 1008. Ecsedi Gábor 1809—1812. Szirbik Miklós 1812—-1817-ig, mikor is innen Makóra hivatott meg lelkésznek; ismét Szilágyi József 1817—1831-ig és itt meg is halt. Makóról hozatott ide. Mostani lelkésze ezen egyháznak 1832-től t. Tatár Ferenc úr. Iskolatanitók. *