Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-01-20 / 3. szám
tartottam, és az úrvacsorát mind a két prot. felekezet számára kiosztottam. Ploeston voltam kétszer, először egy párt eskettem és istenitiszteletet tartva, az úrvacsorát is kiosztottam. Másodszor egyet kereszteltem, és egy beteget úrvacsorával éltettem. Harmadszor is táviroztak, hogy temetni menjek, de ekkor súlyos betegségem miatt nem tehettem. Itt még nem mehettünk semmire, minthogy a magas ministeriumhoz benyújtott kérelmemre választ nem kamptam, a segély-pénzt tőkésítve kamatra adtam. •— T. Márk Mózes úrról jövő levelemben talán körülményesen irhatok. Végül hálás köszönetet mondok a tiszáninneni egyházkerület múlt év nov. 11-én Miskolcon tartott közgyűlésének s név szeriut főtisztelendő Apostol Pál superintendens úrnak és sárospataki tanár t. Erdélyi János úrnak, kiknek buzgó munkálkodások folytán ötvennégy pengő frt értékű iskolai könyv küldetett hozzám, nem különben Zilahi Károly és Stein János uraknak, kik a foksányi árpádiát számos könyvekkel gyáraolították. Kisérje Istennek áldása nemes adományaikat. Koos Ferenc, ref. lelkész. esti 9 órakor veszté el hírtelen halál által szeretett nejét Szomori és Somodori Pásmándy Antónia asszonyt boldog házasságuk 34-dik évében. A boldogultnak földi maradványai f. li. 8-dikán tétettek Kömlődön az örök nyugalom helyére. Még alig szállt el ajkunkról a sóhaj, melyet kebelünkből a nehéz fájdalom fakasztott; még a boldogult nő nemes erényei voltak beszélgetésünk tárgyai, midőn veszsziik a lesajtó hírt, hogy Nádasdi Sárközy Kázmér urat, a vértesaljai esperesség segédgondnokát hasonló csapás érte, f. h. 12-én esti 7 órakor hunyt cl szeretett neje, Telegdi Csanádi Johanna boldog házasságuk szinte 34-dik évében hosszas sinlődés után. Mind a két boldogult nő példány képe volt a tiszta noíségnek, mint hü feleség, gondos anya, deték gazdasszony, lelkes honleány s buzgó keresztyén. Méltó tehát, ha a sértett szivüekkel együtt gyászolunk, mert kettős a mi fájdalmunk, a mennyiben ügyünk két derék bajnokát a küzdelmek közepette találta a csapás ós egyházunk kebeléből életének javában oly derék két nő szakasztatott ki, a kik diszei valának annak önmaguk s oszlopokat tudtak nevelni annak számára nagy reményű magzataikból. Protestáns mozgalmak Toskanában. A „Times" tudósításai szerint Florenzben a protestáns mozgalmak napról napra nagyobb tért foglalnak el. 200, 300, 500 sőt 1000 olasz is összegyülekezik vasárnap estenként egy kis teremben, mely nekik imaházul szolgál. Ez új gyülekezet sovárogva óhajt valamely nagyobb helyiséget, mert van mintegy 300 úrvacsorájával élő tagja. Azok közt, kik az összejövetel helyére tolakodnak, láthatni néha 30 katholikus papot is szokásos ruhájában. A gyülekezet lelkes papja a nápolyi születésű Muzzavella, ki egykor a piemonti waldensesekkel összeköttetésben állott, de később elvált s Turinban és Genuában „Societa evangélica" cím alatt egy külön felekezetet állított. Rangjára nézve legelőkelőbb a gyülekezetben gróf Guicciardini Péter Florenzböl, azon férfiú, ki évek előtt börtönt és száműzetést állott ki, mivel saját házánál titokban néhány barátjával együtt bibliát olvasott. A mozgalom nem szorítkozik csak a fővárosra. Egész Toskanában mindenütt, de még inkább Romagnában számos biblia terjesztetik el és az emberek nagy figyelemmel olvassák. (A. A. Z.) rJF JL » C? Kettős gyászhír. Egyházunk két jeles oszlopát a most feliradt új év első napjaiban súlyos csapással látogatta meg az ég. Bócsai Sár1 k'ózy József úr a tatai ref. egyház lelkes gondnoka f. h. 5-én A kézsmárki peres ügyet illetőleg ezt irják a „Wanderernek" Kézsmárkról: „A kézsmárki protestáns convent küldöttei s egyéb részvevői ellen folyton folyvást folyik a vizsgálat. Hála az ön lapjában közzé^ tett dec. 11-diki lőcsei tudósításnak, a vizsgálat módjában mégis némi könnyebbség tapasztalható, a mennyiben a vizsgálat alá veendő, de még ki nem hallgatott egyének nem kénytelenek a költséges utat Kassára tenni, hanem a legközelebbi kerületi hatóságnál kihallgattatnak. Ön olvasóinak bizonyosan érdekes fog lenni egy pontnak közlése, melyre alapíttatott a Zsedényi, Mádai és Pálkövi úrak elleni ítélet. Mivel ezen urak a magok védelmében nagy súlyt fektettek arra, hogy egy cs. kir. biztos jelenlétében hozott végzés s annak kinyomatása épen úgy nem tekinthető büntetésreméltó tényül, mint olyan irat kinyomatása, mely a megelőző censurán keresztül ment, nem lehet sajtóper tárgya: ezen védők elégtelenségét azon véleményére alapította a kassai cs. kir. törvényszék: „hogy a kézsmárki convent oly nyelven tanácskozott és végezett, melyet a jelenvolt cs. kir. biztos nem értettHa most ön olvasói megtudják, hogy ezen a cs. kir. biztos által nem értett nyelv, a hazai a nemzeti nyelv volt, bizonyosan azon szerény kérdést teszik magukban, miért nem küldetett oly fontos tárgyaláshoz legalább a nemzeti nyelvet értő biztos, miután nem lehet feltenni, hogy az erre képes hivatalnokokban oly általános fogyatkozás uralkodnék, vagy a kormány képviselésére kéznél levő magyarok ily esetekben kevésbbé volnának alkalmazhatók, mint csak a német nyelvet értő tisztitársaik. Segédszerkesztők: Dr. Székács J. és Tőrük P. Felelős szerkesztő s kiadó : I>r Ballagj M«r. Pest, 18G0. Nyomatott Wodianer F.-nél, Erzsébettér (Ujtér) 3. sz.