Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-01-20 / 3. szám

ban a sept. 1-öi nyiltparancs által eltörölt tiszántúli superintendentia minden, néhány nap előtt rettegett megzavarás nélkül megtartotta gyűlését. 9 órakor — az istenitisztelet végződése után — így szól egy másik lap — a superintendensi lakról a szomszéd kis templomba vezette a ft. superintendens a nála összegyűlt esperese­ket és segédgondnokokat, mely már annyira meg volt telve az egyházvidékek és egyes egyházak képviselői és más minden rangú hallgatóság által, hogy a hivatal­nokok számára is alig maradt egy kis szoros hely, meg­jelent e gyűlésre a kormánybiztos is egyenruhában. Főtiszt, úr buzgó imával nyitván meg a gyűlést, előadá, hogy ezen ülés, mely az oktoberi gyűlés által rendelte­tett el, azóta többször betiltatott s annak megtartása ese­tében a cs. k^r. nagyváradi helytartóság őt teszi szemé­lyesen felelőssé. Felállott a megyei biztos is, s a magas kormány nevében felszólította hely. super. urat, hogy a gyűlést oszlassa el s a gyülekezetet, hogy oszoljék el. Tisza K. úr erre felállván, szavakat akart kölcsönözni a gyűlés egyhangúlag nyilatkozott azon akaratának, hogy megtartják a gyűlést; de biztos úr közbe vágott, kije­lentvén, hogy az ő küldetése eddig terjedvén, ezennel távozik; mi mégis történt. A biztos eltávozása után a gyűlés háborítlanul folytatta tárgyalását. — Azon esperességek küldöttei, kiket a cs. nyiltparancs ezen egyházkerülettől elsza­kasztani céloz, és pedig az egyesgyülekezetek meg­bízásából, mégegyszer ünnepélyesen kinyilatkoztat­ták , hogy ők ezen egyházkerülettől ezután sem kívánnak elszakasztatni. 0 cs. kir. Apostoli Felsé­géhez nyújtandó új legalázatosabb folyamodás hatá­roztatott. A jövö gyűlés határnapját ápril 20-kára tűzték ki. Az egyházkerületi aljegyzőre beérkezett szavazatok fel­bontatván 370 szavazattal Révész Imre választatott. Ek kor az egyházmegyék és egyes egyházak ügyeire került a sor. A beregi egyházmegye Balccsi Lászlót választotta espereséül. A kassai helytartóság pedig hivatala viselé­sétől eltiltotta s a jegyzőkönyvet bekérte, mivel a vá­lasztás nem a pátens értelmében történt. Bakcsi Lászlót az egyházkerületi gyűlés feleskette, ki is székét elfog­lalta. Ezután felhozatott a szigeti ügy, hol egy megyei biztos a debreceni feliratot a presbyteriumnak erre tett határozatát s két jegyzőkönyvet a jegyző ellentállása dacára a jegyzőtől elvitt; továbbá, hol a megyei főnök a számadások megvizsgálása végett tartatni akart presb. gyűlést betiltotta, mivel az nem a ministeri rendelet ér­telmében tartatik. Elhatároztatott, hogy a hatóságok részéről tör­tént beavatkozásokra nézve 0 cs. kir. Apostoli Felsé­génél panasz emeltessék, valamint a helytartóságot is kéressék meg, hogy az ilynemű eljárásokat tiltsa be. Ezek után főtiszt, helyet, superintendens úr rövid buzgó imával bezárta az ülést s a mintegy 6000 emberből álló hallgatóság oszolni kezdett. 12-én folytattatott a gyűlés, melynek tárgyai voltak: a) Nt. Révész Imre feleskettetett. b) A mármaros-ugoesai segédgondnok, Szentpáli úr letétetett és helyébe más vá­lasztatik. c) A békés-bánáti esperes és segédgondnok gyűléstartásra szólíttatnak fel, vagy mondjanak le. d) A vallásügyben perbefogottakért 0 Felségéhez kérelem juttatandó, stb. stb. Különösen jellemzi e gyűlést, hogy bár az egyház­megyékből s egyes egyházakból ezer meg ezer ember gyűlt össze, soha higgadtabb, kenetteljesebb gyűlés nem tartatott Debrecenben s a nagy tömeg ünnepélyes maga­viselete híven tükrözte annak vallásához való ragasz kodását. — mm KÜLFÖLD. Bukurest, dec. 21. 1859. E hó 12-én afoksány­rimnik-buseoi cs. k. Starostától, t. Czernovszky úrtól Bu­seoból egy távirati sürgönyt kaptam, hogy siessek azonnal Buseoba, némely ref. egyházi functiók teljesí tése végett. Meghívását annyival inkább elfogadtam, mivel csak nem is sejtettem, hogy Buseoba magyar refor­mátusok legyenek. Midőn a gyorskocsi megérkezett, már ott várt két derék Székely ifjú, kik közül egyik a kocsiba ezen szavakkal bekiáltott: „itt van-e a b-i tisz­teletes úr ? Engemet félig megfagyva egy távol eső útca szinte utolsó házába vezetett, hol a Starosta s egy meg­esketendő pár reám várakozva virasztottak. —• Másnap a Starostával az útcákon járkálva, feltűnt, hogy egy házból öt egyén kijőve, mind magyarul beszélgettek. Tudakozódásomra a Starosta elvitt irodájába és az útlevelekből szépen kimutatta nekem, hogy Buseoban negyven magyar református cseléd és húsz német luthe­ránus, köztök egy pár jómódú gazda lakik, a környékbeli falukban pedig mintegy hatvan ref. magyar cseléd tar­tózkodik. Csak röviden írok. Miután meggyőződtem, hogy ezen cselédség nagy része öt-hat év óta templom­ban nem volt, úrvacsorájával nem élt, megkértem a Sta­rosta urat, hogy a böjti napokban egy bizonyos vasár­napra, eszközöljön ezen cselédek számára annyi sza­bad időt, hogy Buseoban mind összegyűlhessenek, s általam úrvaesorával éltethessenek. Az eredményről, ha Isten éltet, majd írni fogok, sőt akkor Foksányba is fölrándulok. A buseoi mindkét felekezetű híveinkkel közölvén ezen szándékomat, igen nagy örömmel fogad­ták, s ugyancsak megkértek, hogy el ne felejtsem igé­retemet. Buseoban nincs még eddigelő sem prot., sem kath. lelkész. Könyezve beszélte el brassói Thoiss József gyógyszerész hazánkfia, miszerint ezelőtt egy hónap­pal meghalálozván egy három éves fiacskája, semmiféle Ígérettel, rimánkodással sem tudta reá bírni a görög papságot, hogy gyermeke koporsója felett bár egy „miatyánk"ot elmodjanak. Kivitte tehát a temetőbe egy pár jó barátjával a koporsót, körülállták, s ő mint ke­serves édes apa mondott a felett egy szívhez szóló bucsú-könyörgést. Tavalyi körutamat tehát még a buseoival szélesí­tendem, ebben az évben voltam egyszer Pitesten, hol kettőt eskettem, kettőt kereszteltem, istenitiszteletet

Next

/
Oldalképek
Tartalom