Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-01-20 / 3. szám
ban a sept. 1-öi nyiltparancs által eltörölt tiszántúli superintendentia minden, néhány nap előtt rettegett megzavarás nélkül megtartotta gyűlését. 9 órakor — az istenitisztelet végződése után — így szól egy másik lap — a superintendensi lakról a szomszéd kis templomba vezette a ft. superintendens a nála összegyűlt espereseket és segédgondnokokat, mely már annyira meg volt telve az egyházvidékek és egyes egyházak képviselői és más minden rangú hallgatóság által, hogy a hivatalnokok számára is alig maradt egy kis szoros hely, megjelent e gyűlésre a kormánybiztos is egyenruhában. Főtiszt, úr buzgó imával nyitván meg a gyűlést, előadá, hogy ezen ülés, mely az oktoberi gyűlés által rendeltetett el, azóta többször betiltatott s annak megtartása esetében a cs. k^r. nagyváradi helytartóság őt teszi személyesen felelőssé. Felállott a megyei biztos is, s a magas kormány nevében felszólította hely. super. urat, hogy a gyűlést oszlassa el s a gyülekezetet, hogy oszoljék el. Tisza K. úr erre felállván, szavakat akart kölcsönözni a gyűlés egyhangúlag nyilatkozott azon akaratának, hogy megtartják a gyűlést; de biztos úr közbe vágott, kijelentvén, hogy az ő küldetése eddig terjedvén, ezennel távozik; mi mégis történt. A biztos eltávozása után a gyűlés háborítlanul folytatta tárgyalását. — Azon esperességek küldöttei, kiket a cs. nyiltparancs ezen egyházkerülettől elszakasztani céloz, és pedig az egyesgyülekezetek megbízásából, mégegyszer ünnepélyesen kinyilatkoztatták , hogy ők ezen egyházkerülettől ezután sem kívánnak elszakasztatni. 0 cs. kir. Apostoli Felségéhez nyújtandó új legalázatosabb folyamodás határoztatott. A jövö gyűlés határnapját ápril 20-kára tűzték ki. Az egyházkerületi aljegyzőre beérkezett szavazatok felbontatván 370 szavazattal Révész Imre választatott. Ek kor az egyházmegyék és egyes egyházak ügyeire került a sor. A beregi egyházmegye Balccsi Lászlót választotta espereséül. A kassai helytartóság pedig hivatala viselésétől eltiltotta s a jegyzőkönyvet bekérte, mivel a választás nem a pátens értelmében történt. Bakcsi Lászlót az egyházkerületi gyűlés feleskette, ki is székét elfoglalta. Ezután felhozatott a szigeti ügy, hol egy megyei biztos a debreceni feliratot a presbyteriumnak erre tett határozatát s két jegyzőkönyvet a jegyző ellentállása dacára a jegyzőtől elvitt; továbbá, hol a megyei főnök a számadások megvizsgálása végett tartatni akart presb. gyűlést betiltotta, mivel az nem a ministeri rendelet értelmében tartatik. Elhatároztatott, hogy a hatóságok részéről történt beavatkozásokra nézve 0 cs. kir. Apostoli Felségénél panasz emeltessék, valamint a helytartóságot is kéressék meg, hogy az ilynemű eljárásokat tiltsa be. Ezek után főtiszt, helyet, superintendens úr rövid buzgó imával bezárta az ülést s a mintegy 6000 emberből álló hallgatóság oszolni kezdett. 12-én folytattatott a gyűlés, melynek tárgyai voltak: a) Nt. Révész Imre feleskettetett. b) A mármaros-ugoesai segédgondnok, Szentpáli úr letétetett és helyébe más választatik. c) A békés-bánáti esperes és segédgondnok gyűléstartásra szólíttatnak fel, vagy mondjanak le. d) A vallásügyben perbefogottakért 0 Felségéhez kérelem juttatandó, stb. stb. Különösen jellemzi e gyűlést, hogy bár az egyházmegyékből s egyes egyházakból ezer meg ezer ember gyűlt össze, soha higgadtabb, kenetteljesebb gyűlés nem tartatott Debrecenben s a nagy tömeg ünnepélyes magaviselete híven tükrözte annak vallásához való ragasz kodását. — mm KÜLFÖLD. Bukurest, dec. 21. 1859. E hó 12-én afoksányrimnik-buseoi cs. k. Starostától, t. Czernovszky úrtól Buseoból egy távirati sürgönyt kaptam, hogy siessek azonnal Buseoba, némely ref. egyházi functiók teljesí tése végett. Meghívását annyival inkább elfogadtam, mivel csak nem is sejtettem, hogy Buseoba magyar reformátusok legyenek. Midőn a gyorskocsi megérkezett, már ott várt két derék Székely ifjú, kik közül egyik a kocsiba ezen szavakkal bekiáltott: „itt van-e a b-i tiszteletes úr ? Engemet félig megfagyva egy távol eső útca szinte utolsó házába vezetett, hol a Starosta s egy megesketendő pár reám várakozva virasztottak. —• Másnap a Starostával az útcákon járkálva, feltűnt, hogy egy házból öt egyén kijőve, mind magyarul beszélgettek. Tudakozódásomra a Starosta elvitt irodájába és az útlevelekből szépen kimutatta nekem, hogy Buseoban negyven magyar református cseléd és húsz német lutheránus, köztök egy pár jómódú gazda lakik, a környékbeli falukban pedig mintegy hatvan ref. magyar cseléd tartózkodik. Csak röviden írok. Miután meggyőződtem, hogy ezen cselédség nagy része öt-hat év óta templomban nem volt, úrvacsorájával nem élt, megkértem a Starosta urat, hogy a böjti napokban egy bizonyos vasárnapra, eszközöljön ezen cselédek számára annyi szabad időt, hogy Buseoban mind összegyűlhessenek, s általam úrvaesorával éltethessenek. Az eredményről, ha Isten éltet, majd írni fogok, sőt akkor Foksányba is fölrándulok. A buseoi mindkét felekezetű híveinkkel közölvén ezen szándékomat, igen nagy örömmel fogadták, s ugyancsak megkértek, hogy el ne felejtsem igéretemet. Buseoban nincs még eddigelő sem prot., sem kath. lelkész. Könyezve beszélte el brassói Thoiss József gyógyszerész hazánkfia, miszerint ezelőtt egy hónappal meghalálozván egy három éves fiacskája, semmiféle Ígérettel, rimánkodással sem tudta reá bírni a görög papságot, hogy gyermeke koporsója felett bár egy „miatyánk"ot elmodjanak. Kivitte tehát a temetőbe egy pár jó barátjával a koporsót, körülállták, s ő mint keserves édes apa mondott a felett egy szívhez szóló bucsú-könyörgést. Tavalyi körutamat tehát még a buseoival szélesítendem, ebben az évben voltam egyszer Pitesten, hol kettőt eskettem, kettőt kereszteltem, istenitiszteletet