Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-05-25 / 21. szám

törvény a részreliajlatlan birálat próbakövét bajosan bírhatja kiállani. A 71-dik statutumnak 1828-diki szerkezete a helybeli káplánt vagy interimalist azért zárja ki a lelkészszé megválasztathatásból, mivelhogy alkalma van annak a maga részére korteskedhetni. Hogy alkalma van a korteskedhetésre, ezt tagadni nem lehet. De váljon a lelkész fiának nincs-e még kedvezőbb alkalma a korteskedhetésre ? Már maga az apa vagy anya megkezdheti a korteskedést akkor, mikor a fiú még tán a grammatikába vagy rhetorikába jár. Az apa halála után, mely a gyülekezetben az elárvult család tagjai iránti részvétet rendesen felfokozza^ az annak helyén kápláni minőségben szolgáló fiúnak szinte ezer alkalma lehet a választási nrnát egy kis korteskedési ügyességgel a maga részére biztosítani. De mi úgy vélekedünk, „a posseadesse non valet consequentia", s ezt ugy a lelkészfiura, mint a nemlelkészfiuból lett káplánra egyenlően alkalmaztatni kivánjuk. S valamint nem tartanók méltányosnak, ha a 72-dik statutum így hangzanék : „mivel a lelkészfiunak igen sok alkalma és módja lehet, magát azon gyülekezetben, hol atyja szolgált, korteskedés utján rendes lelkészül megváiasztatnia: ennélfogva a lelkészfiu azon gyülekezetnek sem atyja életében, sem annak halála esetében ottani káplánkodása után számítandó három év leforgása előtt rendes leik észéül meg nem választathatik"; — úgy szinte nem tartjuk méltányosnak a 71-ik statutum intézkedését sem, melynek igazi értelme sajátképen ide megy ki: „mivel a lelkészüres gyülekezetben szolgáló káplánnak, kivévén— „ha az a volt rendes lelkész fia" — igen sok alkalma van a korteskedésre; ennélfogva azt ottani szolgálatja után számítandó három év eltelte előtt oda rendes lelkészül, még akkor is, ha egy cseppet sem korteskedett volna, a gyülekezet pedig a legerősebben ragaszkodnék is hozzá, megadni nem lehet. Majd a három év eltelte alatt a gyülekezet a helybeli káplán iránt táplált bármily ragaszkodása mellett is, megunván elvégre a tractualis és superintendentialis gyűlésekre járást s attól is tarthatván, hogy huzamos vonakodása esetében az egyházi kormányhatóság által fog hozzá lelkész rendeltetni, •— megürült lelkészhivatalát más valakivel csak be fogja tölteni; — s akkor a volt helybeli káplán előtt szépen be lesz zárva az ajtó." Ne a korteskedés lehetősége, hanem a korteskedés bebizonyult ténye számíttassák be s még pedig különbség nélkül bárkinek is; — ez az osztó igazság. Ugy hiszszük, ha az eddig mondottaknál többet nem hoznánk is fel a 71-dik statutum ellen, miután annak úgy önmagábani, mint a 72-ik statutummali belső következetlenségét kimutattuk : annak eltöröltetését a legméltányosabb ohajtások közé számíthatnék. De meglehet, hogy kedve jön valakinek a 71-dik statutum szükségét más szempontokból védeni. Például azt mondhatja, hogy a 71-dik statutum megszűntével megtörténhetik, hogy nagyon fiatal és tapasztalatlan káplánok idősebb káplánoknak, sőt még a rendes lelkészeknek is elébök vágnának; pedig csak illő dolog az egyháznak az idősb káplánok alkalmazásáról és a szegény gyülekezetekben nyomorgó rendes lelkészek eló'bbléptetéséről is gondoskodni, annyival inkább, mivel a szabadválasztás ritkán igazodik az osztó igazság mértékéhez. Ez mind igaz; csakhogy a 71-dik statutum mellett legkevesebbet sem bizonyít. Mert 1) szigorú vizsgák és a szükséges gyakorlati évek intézményének felállítása által elégséges gondoskodás tétethetik arról, hogy nagyon fiatal és tapasztalatlan egyének a vocabilitatis jus-sal fel ne ruháztassanak; ha pedig azzal felruháztattak, nem lehet azt sem az ő részökre, sem a gyülekezetek részére difficultálni, ha ők az idősebb káplánok vagy rendes lelkészek előtt nyernek megválasztást, miután nem lehet tagadni, miszerint nem a gyülekezetek vannak a lelkészekért, hanem megfordítva emezek amazokért, Az úgynevezett gradualis promotionak is, mely ellen hasonlóan több kifogásokat lehet tenni, csak úgy volna értelme, ha a lelkészeknek, mint az Némethon több prot. tartományegyházaiban van, minden szándékolt előlépésnél a gyülekezetek osztályozásához képest, promotionalis censurát kellene kiállaniok; bár ekkor is kérdésbe lehetne tenni, hogy fiatal lelkészek a promotionalis censurát nem állanák-e ki sokszor jobban, mint sok idős lelkészek? Egyébiránt ezzel nem azt akarjuk mondani, mintha a promotionalis censurákat és a gyülekezeteknek mintegy tarífaszerinti classificalását egyszerre behozatni ohajtanók.