Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-05-25 / 21. szám

2) Ha a 71-dik statutumot azért kivánjuk fentartani, mert az idősebb káplánoknak és rendeslelkészeknek a nagyon fiatal és tapasztalatlan káplánok felett akarunk előbblépést eszközölni: meg nem foghatjuk, hogy a fiatalságnak és tapasztalatlanságnak ugyanazon kategóriája alá eső lelkészfiakra is miért nem terjeszkedik ki a 71-ik statutum megszorítása? vagy az atyjuk mellett s atyjuk helyén káplánkodó fiuk sem nagyon fiatalok, sem tapasztalatlanok nem is lehetnek? vagy tán hiába a lelkészfiak még a lelkészpályán is atyjuk érdemeire való tekintetből hasonló minőségű, csakhogy nem lelkészapáktól származott szolgatársaik ellenében kivételes engedményeket, kiváltságokat igényelhetnek? Bizonyosan e kérdésekre senki sem fog igen-nel válaszolni. De különben is, ha 71-dik statutumot az idősebb káplánokra és a rendes lelkészekre való tekintetből ki várijuk védni, úgy körülbelől annak így kellene hangzania : „Semmi (jövedelmezőbb) lelkészhivatalra nemcsak a helyben de a másutt szolgáló káplán is az idősebb káplán vagy a mozdulni kivánó rendes lelkész előtt egyáltalán nem alkalmaztathatok." Hanem ekkor meg egyúttal mondjunk le a szabad lelkészválasztási jogról is. 3) Az idős káplánoknak s a szegény gyülekezetekben nyomorgó rendes lelkészeknek — ha szabad és önként jövő hivány utján előbbléptetést nyerni nem képesek — mostoha helyzetén az egyház ne a szabad lelkész választás jogának megbénítása , hanem a közegyházi szükségek fedezésére megkívántató domestica létrehozása által kívánjon segítni. A mely bajokat közhatósági uton megorvosolni nem lehet, azokat a társulati szellem tevékenyítése által lehet és kell leggyökeresebben elhárítani. 4) Igaz, hogy a gyülekezetek szabadválasztása nem mindenkor igazodik az osztó igazság mértékéhez ; de ha nem tekintjük is azt, hogy a gyülekezetek mégis csak maguk határozhatják meg legjobban s legilletékesebben, milyen egyéniségű lelkész felelne meg igényeiknek azok közül, kiket az egyházhatóság vocabilitatis jussal felruházott; s ha nem említjük is, miszerint csalódásuk esetében is mindenkor nagyobb megnyugvást találhatnak a gyülekezetek a lelkésznek általuk történt választásában, mint hozzájuk lett rendelésében (az aesopusi kopaszszal együtt ezt mondhatván : Mecum facile redeo in gratiam, quianon fuisse mentem laedendi scio): ki merjük mondani, hogy ha a gyülekezetek mindnyájan átruháznák is az egyházi kormányhatóságokra a választás jogát, még akkor is sokszor, sőt tán többször elütne a lelkészhivatalok betöltése az osztó igazság mértékétől. Mi azt hiszszük, hogy így nem kevesebb visszaélések származhatnának, mint a szabadválasztás gyakorlása mellett; mert az apai, rokoni, sógorsági, baráti és Isten tudja miféle érdekek és érzelmek így is sokszor lenyomhatnák az osztó igazság mérlegét! Idejárul még az, hogy a szabadválasztás körüli visszaéléseket a? egyházi kormányhatóság célszerű óvó szabályok által mindig meglehetősen ellensúlyozhatja; míg ellenben az egyházi kormány hatóságoknak e részbeni netaláni visszaéléseit a gyülekezetek kellő módon sohasem ellensúlyozhatnák s többnyire csak via facti fellépésekkel nem annyira orvosolhatnák, mint inkább torolhatnák meg. Maradjunk meg tehát a szabadválasztás jogánál, melyet a gyülekezetektől különben is elvitatni nem lehet. Nézetünk szerint magasabb szempontból Ítélve, a joggali olykori helytelen élés sohasem oly kártékony és botrányos, mint a jognak igazságtalan megszorítása; a joggali visszaélhetés pedig sohasem adhat jogot a jognak megcsonkítására. De különben is az egyházi közhatóság a szabad választás jogávali visszaélést kellőleg meg foghatja gátolni a nélkül, hogy magának a jognak tevőleges megszorítására terjeszkednék ki, mire nézetünk szerint a legfőbb egyházi közhatóság sem érezhet magában jogosultságot, — ha a jus vocabilitatissal csak az olyan szigorú vizsgát kiállott egyéneket ruházza fel, kik mind életkoruknál, mind tudományos miveltségöknél, mind gyakorlati képzettségűknél és erkölcsi életoknél fogva Isten igéjének a gyülekezetekben méltó hirdetőiül tekinthetők; és ha kimondatik, hogy a lelkészhivatalnak bármily nemtelen uton s aljas eszközökkel megnyerni akarása, szóval a korteskedés bebizonyult esetében a választás, esett legyen az akár a helybeli káplánra, akár rendes lelkészre, akár a lelkész fiára, megsemmisíttetnek fog kijelentetni. De midőn már az egyházhatóság valakit a rendes lelkészkedhetés jogával felruházott, s az ellen semmi alapos és bebizonyítható korteskeclési vádak nem forognak fen, azt mondani, hogy az azért, mert helybeli káplán, lelkészül meg nem adható: valóban még ha a szabadválasztás jogába ütköző megszorítás nem