Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-05-25 / 21. szám

is csak a zsinattartásig terme némi változást, és semmi elvbe nem ütköznék, holott a többség szerint a zsinat nélküli coordinálás lélekben járó dolog és részükről történő engedés esetében az egész lepergett mozgalom törvényellenesen folytatott harc gyanánt tüntettetnék fel. Mi tehát csak azon egy eshetőségben látunk menekvést, ha a kisebbség, mint illik, a többség akarata előtt meghajolván, a kibékülésre nyújtott testvéri kezet elfogadja, s a régi kapcsolatba, magától értetik, önként és minden kényszer nélkül, csak a közjó tekintete által vezéreltetve, újra belép és így lehetővé teszi 0 Felsége atyai célzatainak mielőbbi életbeléptetését. Biztosíthatjuk a testvéreket, hogy az autonom egyház valamint soha gátolni nem fogja, hogy a pátensszeriiek külön testületeket képezzenek, úgy más részről közügyünk érdekében véghetetlenül sajnálná, ha most egymást meg nem értvén, a végkiegyenlítés megnehezíttetnék. Atyafiak, testvérek! egy közös szent tartozás csatol mindnyájunkat az egyházhoz, melyben élünk, az ősök által szerzett törvényhez, mely legféltőbb kincsünket biztosítja. Részletes nyeremények, bármi nagyok legyenek azok, nem érhetnek fel azon áldásokkal , melyek solidáris Összetartásból kell hogy Önként folyjanak. Nagy munka áll előttünk, munka, mely az összes egyház megfeszített szilárd igyekezetét veendi igénybe; feledjük el a multakat, s támogassuk egymást kölcsönösen a közcél elérésében. Akkor s csak akkor lesz Isten áldása rajtunk és törekvésünkön. Rokonim az Úrban! (Lukács ev. 15. rész, 4., 5., 6., 7., vers, az elveszett juhról). A Felséges császár máj. 15-kén 1860. költ és Benedek lovag cs. k. táborszernagyhoz intézett kegyelmes leirata igazolja a pestmegyei ágostai evang. esperesség azon felfogását, melyet m. é. nov. 15-kén költ feliratában fejez ki, hogy t.i. „ha eredeti tisztaságából ki nem vetkőztetve" ér 0 Fölsége trónjához protestáns alattvalóinak kérelme és panasza, az meg is fog hallgattatni. Az elágazó vélemények egyesítésére megnyílik az alkalom a generális conferentián és a leendő zsinaton. Vonjunk sürü lepelt a közel múltra, ne tegyünk egymásnak szemrehányásokat, és térjünk mindenben, mindnyájan, eröszakolás nélkül oda vissza, hol Haynau rendelete előtt állottunk; csak onnan kiindulva várhatunk sikerdús eredményt, szüntethetjük meg a zsurlódást közöttünk, és kerülhetjük el egyházunkban a szakadást. Isten vezérelje utainkat. Farmoson, május 20. 1860. Ivánka Imre. Lelkészválasztás és a 71-dik statutum. Azon jogok között, melyeket a reformátió az egyháznak és a gyülekezeteknek visszaszerzett, a szabad lelkészválasztási jogot gyakorlati jelentőségénél s liorderejénél fogva méltán a legfontosabbak közé számíthatjuk. E jognak visszaállítása által tényleg elismertetett a gyülekezetek evangyéliomi nagykorúsága s egyszersmind a hierarchiai törekvések ellen biztosításul szolgálható védgátak száma egy ujabbal szaporodott. Minthogy azonban a lelkészválasztás , tekintve eredményét, nemcsak gyülekezeti, hanem közegyházi érdekű dolog is; ha ugyan a lelkészhivatalnak mily egyén által s mily módon kezelése a közegyházra nézve közönyössé nem válhatik: ennélfogva a gyülekezetek a lelkész választási jogot a legnagyobb szabadság mellett is okszerűleg nem independentistice, hanem mindenkor a közegyház ellenőrködő felügyelése alatt s csak azon határvonalak között gyakorolhatják, melyeket a közegyliáz, azaz a gyülekezetek egyeteme a történhető visszaélések meggátlására, s a maga és a gyülekezet méltányos érdekeinek öszhangoztatására kijelölni jónak és szükségesnek itélt. Ezen kétségtelen igazságú elv különböző időben és helyen különböző módon és alakban alkalmaztatván, ahhozképest a gyülekezetek is szabadválasztási jogukra nézve több vagy kevesebb megszorításoknak vettettek alá. Voltak idők és helyek, hogy e szükségeseknek vélt megszorítások annyira fokoztattak, miszerint a lelkészválasztási jog gyakorlati használata az egyes, főleg a kisebb gyülekezetek kezeiből csaknem egészen kivétetett az egyházi kormányhatóságok által, a gyülekezeteknek a szabadválasztási jog emlékeül alig hagyatván több, mint a hozzájuk rendelt lelkész elfogadása iránti készség kijelenthetése. Hogy a szabad lelkészválasztás körül merülhetnek fel gyakran botrányos visszaélések, s hogy ennélfogva itt óvó rendszabályokra szükség van, elismerjük; azt sem kivánjuk tagadni, hogy a lelkészválasztásra vonatkozólag tett még oly súlyos megszorítások is a közegyházi érdekekre