Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-23 / 12. szám

ösztöndíjat azonban csak úgy nyerheti el valaki, ha legalább egy állam-vizsgát már jó sikerrel letett. Valamennyi ösztöndijak elnyeréséhez fő kellékek, hogy az illető 1. Magyarországi születésü (értvén a végrendelet kelte, t. i. 1838. esztendőkori politikai területet), — s ágostai hitvallású legyen. 2. A magyar nyelvet tudományosan értse és beszélje; 3. Feddhetetlen erkölcsi jellemű és jeles szorgalmú legyen. Az ösztöndíjat elnyert theologus tartozik magát, az ösztönpénz fölvétele végett, — mely azonban neki csak közvetlenül a külfödre kimenetele előtt adathatik át, — személyesen az alólirtnál Pesten bemutatni. A folyamodni akaró ifjak ezen fonkitett kelléke­ket minden kétségen felül tanúsító iskolai és egyébb bi­zonyítványaikkal ellátott, a magyar nyelvbeli jártassá­gokról pedig az illető tanári karnak különös bizonyság­levelét előmutató, s a fentkített fogadalmakat tartal­mazó magyar nyelven sajátkezüleg irt, és a folyamodó­nak lakhelyével, s az ehhez legközelebb eső postaállo­mással megjegyzett kérvényeiket küldjék be 1860 évi május végéig bérmentesen az alulírott stipendium­osztó bizottmány elnökéhez. Pesten, 1860. március hó 13-kán. Ilunfálvy Pál, mint a Glósius Sámuel és Dániel-féle ösztöndíjakat kiosztó bizottmánynak elnöke. Lakása: 7. sz. Szervitatér. Losonc. A losonci ágost. hitv. evang. egyház és gymnásiüm az utolsó napokban ismét tetemes jótétemé­nyekben részesült. Kapott ugyanis: a Gusztáv Adolf­féle egylettől 2000 ft.; a báseli evang. egyházi segély­egylettől 121 ft. 95 kr.; T. Desewffy Ottó úrtól 10 ft.; az eperjesi német ajkú egyháztól 12 ft. 60 kr.; a sopronyi Gustáv Adolf-féle egylettől 8 ft.; a szügyi ev. egyháztól 20 ft.; t. Plachy Zsigmond úrtól 10 ft.; t. Fáy Albert úrtól 10 ft.; t. Szakall asszonytól 2 ft. t. Mauks, Divényi és Veres József uraktól 4 ft.; a csasisvay leányegyház­tól 86 krt.; a mohorai fiókegyháztól 3 ft. 72 kr. Össze­sen : 2203 ft. o. é. Sztehló András, evang. lelkész. Mikó Imre gr. a szepsi szent györgyi új gymná­siumra 2000 ftot ajándékozott. Nyárady János közelebb elhúnyt hazánkfia összes vagyonának örökösévé a csurgói ref. gymnásiu­mot tette, s a többek közt 4 alapítványt tett győr vidéki tanulók számára is. (P. hírnök.) — BELFÖLD. •• tort .w-űf 'Mii k)*c Jinfij r. . ft. • -Nyíltlevél t o. Ballag! Mór úrhoz. Sopron, mart. 17-én 1860. Tisztelt szerkesztő ur! Ön jónak látta a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" idei 10-ik számában az „Evangelisches Wochenblatté­ban kijött levelemet annak egy része idézésével lapja ér­demes olvasói tudomására juttatni. Kétséget nem szen­ved, hogy ön teljes jogával élt, midőn egy hírlapban álló cikkemből valamit idézett, s még azzal sem hibá­zott, hogy azt, mit én mondottam, saját érdekében kí­vánta használni, de épen azért a méltányosság kivánta volna, hogy ez necsak egyoldalulag történjék, hanem az is megemlíttessék, mit én a közlésben szemem előtt tar­tottam , s a mi célom nekem azon levél Írásában volt. Megragadá t. szerkesztő úr! az alkalmat, ön és elvba­rátjainak egy kedvelt themáját variálni és bővítni, s a magyarhoni evangél. egyházban a tavalyi sept. 1-én kelt csász. pátens iránti, mint önök szeretik mondani általános ellenszenvet egy az én levemből kivett érdekes adattal is bizonyítni. A sorok közé rejtett megelégedés­sel mutatott mintegy rám: imé! hogy e hangulat a 215,036 református, 189,592 lutheránus , s így összesen 404,628 evangélikus lelket számláló soproni közigazga­tási területen is túlsúlyra emelkedett, ezt egy evangéli­kus iskolai tanácsos és isk. felügyelő mondja! Termé­szetes, hogy ezáltal én oly szinbe vagyok ön lapja érde­mes olvasói elé állítva, miszerint ezek némileg jogosít­vák, engemet a csász. nyiltparancs ellenének, levelemet pedig azon törvény irányában izgatásnak tekinteni, ho­lott a dolog egészen máskép áll, s azért nekem sem ál­lásom, sem a mi ennél több, keblem tiszta meggyőződése iránti tekintetből is hallgatnom nem szabad. Lehet-e t. szerkesztő úr! valakinek az Isten létele tagadásában helyesen a sz. irásra hivatkozni, mivel sz. Dávid XIV. zsolt. 1-ső vers mondja: „Nincsen Isten?" A mit az ily idéző tenne, elhagyván azon vers elejét, hogy t. i. azt „a balgatag mondja az ő szívében," hasonló történt ve­lem is levelemnek hijányos és annak valódi célját elhall­gató közlésével. Én tiszt, szerkesztő úr! egy a csász. nyiltparancs, általában az evangél. egyházi kérdés ügyében a német­ajkú evangél. népet felvilágosítni akaró röpirat terjesz­tését illető csekély áldozatomról tettem említést az „Ev. Wochenblatt"ban, s mivel e lap azon száma nekem al­kalmat adott, mellesleg érintettem a sopronterületi két evangél. superintendentiában a pátens iránt uralkodó nem kedvező hangulatot is, de világosan megjegyeztem, hogy az erre vonatkozó adatokat későbben köztudomásra juttatom. Ez adatok fentartott közlése épen arra szol­gálandott, hogy a csász. pátens iránt támasztott, s mes­terségesen elterjesztett rosz hangulatot, s az ebből fej­lődött, és a kormány irányában kötelesség ellenes, az egyházra nézve kártékony engedetlenséget maga valódi színében állítsam az olvasó közönség elé. Imé, mily különböző volt a levélírásban az én célom attól, melyet ön lapja érdemes olvasói a kissé elsietett és hijányos közlés folytán nekem tulajdoníthatnak. Mennyire igaz itt is: „duo cum faciunt idem, non est idem." Hogy a sopronterületi két evangél. Superinten­dentiában, — nem ugyau a népség, — de annak vezetői körében pátens elleni szellem uralkodik, — e részben elég azon tudva lévő hivatalos adatra hivatkoznom, hogy a múlt octoberben itt Sopronban az ágostai, Pá-12

Next

/
Oldalképek
Tartalom