Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-23 / 12. szám

alig ha bírnám. És ez a temetés. Meghal például a kereső szüle, s a kiskorú árva nyer ön nevére kárpótlásul, elvesztett apja s anyja helyett valami csekély vagyont, és e nyomorú kárpótlásért is fizetnie kell: váljon hát még mi is kérjünk-e tőle? A részvevő szív e kérdésre csak tagadólag ad­hatja feleletét. — S hiszem is, hogy a halálozás­nál! fizetésjavaslat felvetésénél, nem is ily drasti­kus esetekre célozott a t. indítványozó úr, és csak azért bátorkodtam ez észrevételt tenni, mert az ily esetek gyakoriak. — A Tatai úr szoboszlói példája viszont, az élet utóhatárán nyilvánuló kegyelet teréről, méltó figyelem tárgya marad, a sirnál jelölt segélyforrás megnyitása alkalmával. E kegyeletes példához hasonlót tudok én is a tiszapartjáról s a bükkek köréből. Itt a faesz­köz-árusok jó vásáraikról, ott a szálasok (tutajo­sok) nehéz utjokról szerencsével megtérvén, szok­ták nyereményök egy részét „Istendicsőségére" vinni a lelkészhez. Ily példák felkarolása s után­zási utjának és módjának megegyengetése is, hi­szem méltó forrás lenne az indítványozott segély­alaphoz. Áttérek már 3) a forrásból merítő kezekre, a belső mis­sióra vagyis missionáriusokra ; — s hálával kö­szönöm itt meg elsőben is a szép elismerést, me­lyet L. M. úr lelkészi testületünk irányában nyil­vánított,— nem érdemünkért, csak kötelességünk teljesítéséért , melylyel anyaszentegyházunknak tartozunk: de egyszersmind őszinte meggyőződés­ből vallom, hogy ez elismerésnek az indítvány­ban foglalt eredményre juttatása, illetőleg az ösz­szes segélyalap létrehozása körüli előmunkálat, világi híveink buzgalmának leszen hévmérője. Az egyház minden osztályú szolgái, nem veszendő egyéniségök iránti önzésből — sőt sokkal inkább az egyház szellemi s anyagi megszilárdulásának szent érdekéből várják ő tőlök ezt. Bevallják ezek bizton, hogy ők minden tisztök hű teljesítése mel­lett is haszontalan szolgák, mert csak azt cselek­szik, a mivel tartoznak: de — bár hallgassanak is — arcukon hordják e kérdést, hogy hát világi testvéreik, mivel szeretik s mennyiben építik egy­házuk hányatott hajóját? Buzgó köszönet a hű utmutatók és jó kormányosoknak; várjuk az evezők gyors munkálkodását! Es ezekre nézve is, több szót kérünk még a közsegélyalap ügyében s jövőt a L, M. úr életre méltó indítványának. Kiss Aron. Az 1791-ben Pesten tartatott ágost. valL zsi­nat végzései. (Folytatás). 12. Kanon. A szabad királyi városok egyházai köztörvény, tehát esperességek alá úgy rendeljék, hogy a tiszai egyházkerületben azon hat egyház, t. i. a kassai, eperjesi, lőcsei, kézsmárki, bártfai és szebeni, melyek már régóta esperességet képeznek , úgy maradjanak ; a nagybányai pedig a hegyaljai egyházmegye alatt álljon ; a bányakertiletiek tartsák meg különben is már meglevő esperességeiket, a körmöci pedig a Bars- és Esztergom­megyékben létező egyházakkal esperességet alkosson. A dunamellékiben a trencsini és szakolcai ezentúl is egyházmegyéikkel összekötve maradjanak. A pozsonyi a mosonmegyei német egyházakkal, a modori a bazini­val, sz.-györgyivel és a többivel, melyek pozsonmegye városai- és falvaiban létezuek, esperességeket képezze­nek. Végre a dunántúliban a sopronyi a rusztival, kol­dus- vagy petőfalvai-, ágfalvai-, megyesi-, balti- vagy farkasdi- és harkaival, a kőszegi a vasmegyei egyhá­zakkal, a győri megyéje egyházaival szintén esperessé­gekké aiakuljannak; a komáromi pedig saját és Fejér­megye egyházaival összekötve maradjon: épségben maradván mindazáltal mindegyiknek házi ügyeinek ke­zelése, felügyelőt és esperest saját tagjai és lelkészei közöl polgári kiváltságokra tekintet nélkül választási joga, végre annyi szavazata, mennyi egynek-egynek lelkésze van. Házasságügyi törvényszékek. 13. Kanon. Minden egyházkerületben házasság­ügyi törvényszék állíttatik fel, mely minden ág. és helv. vallású, bárminő rangú evangélikusok házasságügyi pereiben biráskodandik és ítéletet hozand, honnan a fö­lebbezés ugyanazon egyházkerület consistoriumára történjék. Ezen törvényszék székhelyei im ezek : A bányakerületben, Beszterce. A dunántúli kerületben, Győr. A tiszai kerületben, Eperjes. A dunamelléki kerületben, Pozsony. 14. Kanon. E törvényszékek egy világi elnökből, négy ülnökből, t. i. két világi és két egyháziból, s egy jegyzőből állandnak; választják őket az egyházkerületi gyűlésre egybeseregelt esperességi követek, minden harmadik évben megújítják avagy megerősítik, az idő­közben megürült helyekre másokat helyettesítvén. E törvényszékek ugyanazon határnapokon, me­lyeken az országos törvényszékek (a sz.-mártonnapinak kivételével), ülnek össze, mig a fölszerelt pereket elin­tézik, oda hivatván újra az elnök által össze, hova a szükség kivánandja. E törvényszékek tagjainak rendes fizetésök nem lesz, banem napdijaik, melyekről minden egyházkerület fog a maga körében gondoskodni. Tagjaikul mind a két vallású evangélikusok kö­zöl mindenki s mind a két rendből választható. Közösek e törvényszékek a perlekedőkre nézve

Next

/
Oldalképek
Tartalom