Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-23 / 12. szám

alig ha bírnám. És ez a temetés. Meghal például a kereső szüle, s a kiskorú árva nyer ön nevére kárpótlásul, elvesztett apja s anyja helyett valami csekély vagyont, és e nyomorú kárpótlásért is fizetnie kell: váljon hát még mi is kérjünk-e tőle? A részvevő szív e kérdésre csak tagadólag adhatja feleletét. — S hiszem is, hogy a halálozásnál! fizetésjavaslat felvetésénél, nem is ily drastikus esetekre célozott a t. indítványozó úr, és csak azért bátorkodtam ez észrevételt tenni, mert az ily esetek gyakoriak. — A Tatai úr szoboszlói példája viszont, az élet utóhatárán nyilvánuló kegyelet teréről, méltó figyelem tárgya marad, a sirnál jelölt segélyforrás megnyitása alkalmával. E kegyeletes példához hasonlót tudok én is a tiszapartjáról s a bükkek köréből. Itt a faeszköz-árusok jó vásáraikról, ott a szálasok (tutajosok) nehéz utjokról szerencsével megtérvén, szokták nyereményök egy részét „Istendicsőségére" vinni a lelkészhez. Ily példák felkarolása s utánzási utjának és módjának megegyengetése is, hiszem méltó forrás lenne az indítványozott segélyalaphoz. Áttérek már 3) a forrásból merítő kezekre, a belső missióra vagyis missionáriusokra ; — s hálával köszönöm itt meg elsőben is a szép elismerést, melyet L. M. úr lelkészi testületünk irányában nyilvánított,— nem érdemünkért, csak kötelességünk teljesítéséért , melylyel anyaszentegyházunknak tartozunk: de egyszersmind őszinte meggyőződésből vallom, hogy ez elismerésnek az indítványban foglalt eredményre juttatása, illetőleg az öszszes segélyalap létrehozása körüli előmunkálat, világi híveink buzgalmának leszen hévmérője. Az egyház minden osztályú szolgái, nem veszendő egyéniségök iránti önzésből — sőt sokkal inkább az egyház szellemi s anyagi megszilárdulásának szent érdekéből várják ő tőlök ezt. Bevallják ezek bizton, hogy ők minden tisztök hű teljesítése mellett is haszontalan szolgák, mert csak azt cselekszik, a mivel tartoznak: de — bár hallgassanak is — arcukon hordják e kérdést, hogy hát világi testvéreik, mivel szeretik s mennyiben építik egyházuk hányatott hajóját? Buzgó köszönet a hű utmutatók és jó kormányosoknak; várjuk az evezők gyors munkálkodását! Es ezekre nézve is, több szót kérünk még a közsegélyalap ügyében s jövőt a L, M. úr életre méltó indítványának. Kiss Aron. Az 1791-ben Pesten tartatott ágost. valL zsinat végzései. (Folytatás). 12. Kanon. A szabad királyi városok egyházai köztörvény, tehát esperességek alá úgy rendeljék, hogy a tiszai egyházkerületben azon hat egyház, t. i. a kassai, eperjesi, lőcsei, kézsmárki, bártfai és szebeni, melyek már régóta esperességet képeznek , úgy maradjanak ; a nagybányai pedig a hegyaljai egyházmegye alatt álljon ; a bányakertiletiek tartsák meg különben is már meglevő esperességeiket, a körmöci pedig a Bars- és Esztergommegyékben létező egyházakkal esperességet alkosson. A dunamellékiben a trencsini és szakolcai ezentúl is egyházmegyéikkel összekötve maradjanak. A pozsonyi a mosonmegyei német egyházakkal, a modori a bazinival, sz.-györgyivel és a többivel, melyek pozsonmegye városai- és falvaiban létezuek, esperességeket képezzenek. Végre a dunántúliban a sopronyi a rusztival, koldus- vagy petőfalvai-, ágfalvai-, megyesi-, balti- vagy farkasdi- és harkaival, a kőszegi a vasmegyei egyházakkal, a győri megyéje egyházaival szintén esperességekké aiakuljannak; a komáromi pedig saját és Fejérmegye egyházaival összekötve maradjon: épségben maradván mindazáltal mindegyiknek házi ügyeinek kezelése, felügyelőt és esperest saját tagjai és lelkészei közöl polgári kiváltságokra tekintet nélkül választási joga, végre annyi szavazata, mennyi egynek-egynek lelkésze van. Házasságügyi törvényszékek. 13. Kanon. Minden egyházkerületben házasságügyi törvényszék állíttatik fel, mely minden ág. és helv. vallású, bárminő rangú evangélikusok házasságügyi pereiben biráskodandik és ítéletet hozand, honnan a fölebbezés ugyanazon egyházkerület consistoriumára történjék. Ezen törvényszék székhelyei im ezek : A bányakerületben, Beszterce. A dunántúli kerületben, Győr. A tiszai kerületben, Eperjes. A dunamelléki kerületben, Pozsony. 14. Kanon. E törvényszékek egy világi elnökből, négy ülnökből, t. i. két világi és két egyháziból, s egy jegyzőből állandnak; választják őket az egyházkerületi gyűlésre egybeseregelt esperességi követek, minden harmadik évben megújítják avagy megerősítik, az időközben megürült helyekre másokat helyettesítvén. E törvényszékek ugyanazon határnapokon, melyeken az országos törvényszékek (a sz.-mártonnapinak kivételével), ülnek össze, mig a fölszerelt pereket elintézik, oda hivatván újra az elnök által össze, hova a szükség kivánandja. E törvényszékek tagjainak rendes fizetésök nem lesz, banem napdijaik, melyekről minden egyházkerület fog a maga körében gondoskodni. Tagjaikul mind a két vallású evangélikusok közöl mindenki s mind a két rendből választható. Közösek e törvényszékek a perlekedőkre nézve