Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-16 / 11. szám

sori, másokat szándokukról beszélje le, épségben maradván az egyházkerületi consistoriuiura való fölebbezés. 12. Midőn az esperesség vagy egyházmegyei consistorium, avagy polgári perben pártfogást kérő, bár uiely egyház nevében polgári törvénszék előtt törvénye sen kell megjelenni, pervitellel a felügyelöt bízza meg, ki azonban az ellenféllel csak a consistorium helybeha gyásával egyezkedhetik. 13. A lelkésznek, ka hivatnék is máshova, három év lefolyta előtt egyházát ennek akarata ellenére elhagyni ne engedje meg: midőn pedig azt fontos okoknál fogva megengedi, elsőbb megbivatása alkalmával a lelkészre tett költségeket téríttesse meg. 14. A lelkészek elbocsátására nézve mind a két vallású felekezet a következő lényeges, eddig is követett elvekben egyezett meg: a) Lelkészt hí ni az egyház joga. b) De azt a felőség tudta és belegyezése nélkül elbocsátania nem szabad. c) Azonban a lelkészek sem hagyhatják a felsöség tudta nélkül egyházukat el. d) Beleegyezését a felsöség a lelkésznek akár meghívásától akár elbocsátásától fontos okok nélkül nem tagadhatja meg. e) A leirt módon hivataluktól elmozdított lelkészek, ha hivataltóli felfüggesztést vagy elmozdíttatást nem érdemeltek meg, más egyházakba, ezeknek beleegyeztével, behelyezendők. Ezek így levén úgy tetszék, hogy az ág. vall. egyházak tartsák meg az eddig gyakorolt szokásukat s az egyházmegyei consistoríumok az elbocsátás valamennyi esetét eldöntés végett az egyházkerületi consistoriumnak eleve jelentsék fel. 15. Az esperességi consistorium annyiszor, menynyiszer az ügyek kivánandják , évenként legalább kétszer gyűljön össze; egyházmegyei gyltlés pedig évenként csak egyszer tartassék. 11. Kanon. Az esperességi consistorium ülnökeinek az egyházak- és egyénekhez arányzott számát meghatározni az egyházmegyékre bizatik, úgy mindazáltal, hogy az, oda tudva a felügyelőt és esperest, a jegyzőn kívül ne álljon 6-on alul, sem 12-őn fölül. A felügyelő, esperes, úgy világi mint egyháziülnökök és jegyzők következőleg választassanak : minden egyháznak gyűlése, hova a lelkész is számítandó, jelöltekre szavazzon; összegyűjtetvén a szavazatok a legtöbb szavazatot nyert négy egyén jelöltektíl tűzessék ki s ezek közöl a megürült hivatalra ugyanazon módon a helyi gyűlések szavazataival, melyek mindig pecsét alatt beküldendők be, egy választassák s az egyházkerületi consistoriumnak tudomásul följelentessék. • < t( oAírto", K , -aió-Mf ; • Íiíiuü vi-y í , , SS Ugy a kijelölés-, mind választáskor őszinte vallásszeretet, eszély és tekintély vétessék tekintetbe. Ugy kívánván a körülmények, az egyházi ülnökök egyike alesperessé a világi ülnökök egyike pedig alfél ügyelővé választassák, a kik, meghalálozván az esperes vagy felügyelő, másnak választásáig, azokat helyetesítsék: a hol pedig alfelügyelő és alesperes szükségtelenek volnának, ott a hivatala szerint legidösb ülnök, még pedig amazt világi, emezt egyházi, helyettesítse; mi betegség, vagy bárminő akadály esetében is meg tartandó. Midőn valamely lelkésznek nyilvánosságra hozott eltérése az egyháznak az ágost. vallásban foglalt nyilvános tanától, vagy az isteni tisztelet lényeges része tárgyalandó, az esperes, máskor mindig a felügyelő elnököl. (Folyt, követk.) Adalékok a prot. irodalom történetéhez. Igaza van Ballagi. Mór barátomnak, valahányszor a magyar prot. irodalom nem honi alakbaui képviselte tése miatt följajdul. S ha valahol, nagyon helyén van ez magyar prot. egyháztörténelmünkre alkalmazva; — mert nemcsak, hogy nem biruuk egy kiegészített ma gyar prot. egyháztörténelmet, —de még azon töredékek is, melyek ez ideig e nemben sok tudós és valóban érdemes egyéniségek által szerkesztettek, mind megannyi német kaptafára szabott munkák, melyekből hiányzik azon szellem, mely az eseményeket időrüi időre létre hozta. Pedig sehol e földön az evangyéliomi újvallás első keletkezése óta oly nemzeti typust nem öltött magára, mint honunkban; melyet szerencsés, vagy szerencsétlen napjaiban, győzve vagy vesztve magán hordozott, s mai napig megtartott. És midőn ezt ignoráljuk, nem csuda, ha a legjobb akarat mellett is institutioink némely részeiben, bizonyos logikai hiányt, vagy következetlenséget vélünk fölfödözhetni j annál inkább nem csuda, ba elleneink ignorálásunkat felhasználva minket előttünk ismeretlen ösvényre akarnak terelni, vészt jósolva ha meg állunk, vészt ha az eddigi tört uton folytatjuk haladásunkat; sőt ami több, azon szirtet, melyre honnunkbau prot. egyházunk épült, agyagbolinak lenni állítják , és a történelem dacára bebizonyítani akarják, hogy egyházunk keletkezése óta a két elsőbb század alatt csak is egyházi személyeink erélyessége által tartatott fön. Ily ferde nézetek s történetellenes balfogalmak keletkeztek a múlt század végén is, épen azért, mert prot. egyházunk fejlődését nem honi szempontból tekintve mindenkor szomszédaink fogalmaihoz s elméleti rendszeresítési elveikhez mérve ítélték s akarták mások által is megítéltetni. Ezen ferde nézetekkel ellenkezőleg, mi, kik a történelmi fejlődést elfogulatlan szemekkel tekintjük, azt állítjuk, hogy némely külföldi tudósok, mint például: Carpzovius, Tomasius, Moser, Puffendorf stb., sőt az ujabbkori Pfáff K. Mátyás által fölállított episcopale, tertitoriale, collegiale elméleti rendszerek prot. egyházi kormányrendszerünk elnevezésére soha és semmi tekintetben alkalmazhatók nem voltak, mert azon tényező elemek, melyeket a külföldi tudósok fölállított rendszerük alapjául használtak , egyházunk kormányzati fejlődésénél hiányoztak. — De nem is volt annyira szűk