Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-03-16 / 11. szám
sége keletkezésben a terjedésben levő egy házunknak arra, hogy kiilsöleg rendszeres formát nyerjen, mert indigentiája inkább abban állt, hogy magát a folytonos külviharok ellen védje és fenntartsa, mely védelem koronkéut más tényezőket igényelvén, nagyon természetes bel kormányzási formájának is idő szerint változnia kellett; mely változás azonban soha nem kívülről, hatalom vagy kényszer által, hanem belőlről az egyházból indulva részint tekintélyes nagyjaink s értelmiségben kitűnő világiaink, — részint munkás s buzgó egyháziaink közreműködésével, mindenkor a nemzeti alkotmányos szabadság phasisait kisérve fejlett ki. Meglevén ezek szerint arról győződve, hogy prot. egyházunk fejlesztésében s mai napiglani föntartásában, úgy világi mint egyházi egyéneink szilárd akaratának s szellemi képességének egyesült akarat s erővel egy célra működése szülé a legsikeresebb eredményeket: nem lesz felesleges tehát, ha részrehaj latlan igazság szeretettől vezéreltetve, egyházi történelmünkre honias világot vetve, ezt röviden vázolandjuk. Midőn a német föld egy kis városában Luther a prostántismus nagy apostola barátköntösben, kihívó ihletett arccal jelent meg a várkápolna ajtaja előtt, s erre vas kalapácsával tett ütései a messze félsziget hét hegyébe megütközve, egész Európát viszhang alakjában rezgék át: akkor Magyarhonban csak a mulatságnak élő gyermekkirály alatt a pártokra szabadt nemesség — a hivatalt viselő egynehány főbbeket kivéve, — gyanús szemmel kisérte az udvar működését, mely már akkor a szomszéd hatalmassággal s ennek szerencsésen terjeszkedő családtagjaival örökösödési és házassági szerződésre lépvén, oly összeköttésben állt, melynek következtében mind a császári követnek, mind a csak hamar megérkezett iljú királynő.nek s őtet kisérő német hivatalnokoknak elég tér és alkalom nyilt a magyarhoni kormányzásba avatkozhatni; ugyanazért igen természetesnek tűnik fel, hogy az alkotmányosság szinét ugyan magánhordó, de német honból beszivárgott új-vallás, mely már azon időben Erdélyben a német nyelvű szászok s Magyarhonban is a szepességben c nemzetbeliek nél gyökeret kezde verni, s a királynő és hivatalnokai által az udvarnál is pártoltatok, a különben minden szabad kifejlődést fölkaroló s alkotmányos életet hönszerető magyar nemzetnél az elsőbb években nemcsak hogy rokonszenvre nem talált, de már az 1523 dik évi budai országgyűlésen az 54 dik t. cikkben megrendelte tett, hogy a lutheránusok mint a bold. szűz Mária ellenségei üldöztessenek s halállal büntettessenek; két évvel későbben azon elégedetlen nemesség, melynek élén a német nemzetiséget s német befolyást gyűlölő Verböczy István állt, azon végzést hozá a 4. t. c. 4. §-ban, hogy minden lutheránus széles e hazában bár ki által megfogható és megégethető. De meg kell jegyezni, hogy ezen törvénycikk elején az is áll, hogy a külföldi tisztviselők a honból kiutasíttassanak , — lejebb pedig a 3. §-ban a császári és vallon követeknek eltávoztatása megrendeltetik. — Ezen t. c. valóban viszhangja volt azon 60 személyből álló küldöttségnek, mely 1525 dik év Máj. 13 án a király előtt azon nyilatkozattal jelent meg: hogy ők, (a törvényhozó test) csak akkor bocsátkoznak az ő Felsége által kivánt adó tárgyalásába, ha ez a többek közt megígéri, hogy az udvari szolgálatban levő németséget egytől egyig elbocsátja, mint szinte Ferdinánd főherceg a neje Anna főhercegnő szolgálatában álló magyarokat elbocsátotta, mert hiszen ezen németek mind megannyi lutheránusok. l ) De növelte a Verbőczy-féle pártnak gyanúját az is, bogy Henkel János, a királynő udvari papja, — Gryniius Simon budai egyetemi tanár s Mátyás király hires könyvtárának őre, —Winsheim Yid szinte budai tanár, mind a hárman német nemzetbeliek, a királynő által szerfelett pártoltattak; s épen e gyanú okozá, hogy ők már 1523-dik évben, mint Luther tanaihoz szítók bebörtönöztettek, de 1525 ben a királynő közbenjárásával kiszabadulván, az országból kiűzettek. 2 ) A győztes Verböczy a hatvani országgyűlésen pártja által nádorrá választatván, németek és lutheránusok elleni harcát folytatandó a bánya városokban nyugtalankodó új-vallásuak fékezésére magát Ráskaival együtt elküldeti, kiket annyira mennyire lecsillapítván, sietett az 1526-dik évben Budára kitűzött országgyűlésre. — De már ekkor az új-valláshoz szító Thurzó Elek, a kalandosok vezére, , r ) s mivel a Verböczy pártja által a hatvani országgyűlésen annyira meggyaláztatott, 4 ) különben is Verbőczynek esküdt ellene a kormány és rendek előtt Verbőczynek a forrót alá önlé, s ennek alig juta elég ideje nádorságát a király kezébe letenni és rögtön illannia kellett. Hova? ') Lásd Pray: Epist. Procerum R. Huug. in app, pag. 180. 2) Lásd Klein Sámuel : Nachrichten von den Lebensumstanden und Schriften evang. Prediger 110—112 lapon I. Band. Kik voltak ezen kalandosok s mi célra voltak fölállítva, Kovácsis M. György „Suplernentum ad vestigia comitioruma című müve 3-dik kötete 59-dik lapon Battyányi Ferencnek Nádasdyhoz irt levelét idézvén, ezt deákból magyarra áttéve közöljük, s mely így hangzik : B a miről pedig nagyságod értesülni óhajt, hogy azon szövetség, mely „kalandosának neveztetett, ő felsége Lajos király tudtával és beleegyezésével jött-e létre? jelenthetem nagyságodnak, hogy az ugyanazon fölséges királynak tudtával és helyeslésével keletkezett, és pedig János király ellen, ki akkor erdélyi vajda volt, és Budán erősíttetett meg sok nemesek és urak beleegyezésével. De én ebben részes nem voltam, és a mint kezdődött, még akkor nem volt a királyra nézve veszedelmes, de midőn a dolog a költségvetésre és fizetésre került, ki tehette, félre vonult, némelyek kényszerítve tettek valamit, de kevesen voltak állhatatosak. Ezen dologról sokat tudnék irni, de arra most nincs szükség. Kelt a mi Németujvárunkban nov. 2. 1589. Szolgája Battyányi Ferenc. 4) Lásd Kovácsis M. György: „Sammlung kleiner* ele. című müve 1. kötet 99. lapon, hol említve van, hogy a Verböczy pártján levők következő szidalommal illették Thurzó Eleket: tizenhatfeleségü parázna lengyel pór kutvafi patyikárius.
