Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-09 / 10. szám

pasztalásom s az itteni egyházi s iskolai viszonyokróli meglehetős tág ismeretem jogosítnak, fájdalom azon véleményre, hogy az itteni két egyházkerületben általában, hogy többet ne mondjak a pátens iránt nem igen kedvező hangulat uralkodik, cs hogy a martius utólson túli, söt még későbbi időre is a gyülekezeteknek csak igen nagy kisebbsége fo» ja a maga testületi jogát megóvni." A testületi jogról lapunk jövő számában tüzetesen szólandunk , mert miut a hozzánk érkezett tudósítások tanúsítják, a több mint két millió lelket számláló ref. gyülekezetekből még eddig egyetlen sem szervezte ma gát a pátens szerint s így Dem tudjuk elgondolni, mi fog történni azon gyülekezetekkel, ha a magas kormány csakugyan el vau határozva a jan. 10-diki rendelet súlyát egész kiterjedésben alkalmazni azokra. Szerk. Hatvan (Somogy) vagy Kámány egyházi oldalról nezetve. (Yége). 9. §. Csuknyai István halála után ismét kénytelenek iskolamestereket hozni. Azért-e, hogy prédikátort még a népesebb egyházak igazgatására és tanítására is alig leheteti találni, vagy másért? nem bizonyos, Ilyen volt: 6-or Valami Kállai nevű, — ki két év múlva elmenvén, követte ötet: 7-er Vári nevű, ki is egy évet töltött itt szolgálatban. 10. §. Harmadik prédikátor volt itt Torma János, ki is ide hozatott 1746-ban, és itt csak egy évig szolgált. Az eddig mondattakból most már következik : 1 ör, hogyha Óvári István szolgált 10 évig (5. §. Samu Deák 2-ig, Erdéli 2-ig; Péter Deák 2-ig; Csoknyai Mihály 3-ig ; Samu Deák ismét 3-ig ; (6. §.) űsoknyai István 8-ig (8. §.) Kállai 2-ig és Vári egyig (9. §.) tehát 1713-k esztendőtől, és így majd egy századtól fogva folyvást hallattatik itt az Isten igéje, a tanítók szájokból , és növekedik a helvét vallástételt tartók serege. Továbbá szinte annyi ideje lehet annak is, mióta néhai ns. Gál Gergely úr, megszánván az ekklésia szegény sorsát, keresztyéni jóindulatból, az Isten dicsősége melletti buzgóságból javainak bizonyos részét örökbe és örökre a hatvani ekklésiának testálta. (7. §.) 2-or. Ha a Samu Deák, ki mintegy 1725. év táján szolgált itt, — és szolgálatát folytatva először ugyan Bécre, azután pedig 1735-ben Tót Sz.-György re ment,—következik : hogy a nevezett helyeken is virágzó egyházaik voltak a belv. hitv. tartóknak. Pata pedig mindeniknél, söt még Hatvannál is előbb kezdette lejét fölemelni (§. 5 — 6) 11. §. Negyedik prédikátor volt, Császári Péter, ki is hatévi kedves hivataloskodása után, meghivatott Gigébe, ahová el is ment 1752-ik esztb. és igy: 12. §. A prédikátorok seriesében ötödik lett itt 01-nadi István, ki is négy évi szolgalatja után meghalt itt szélütésben 1756-ik esztendőben. 13. §. Hatodik volt Huszár István, ez is négy évi itt szolgálata után Kadarkútra hívatott 1760-ik esztendőben. 14. §. Hetedik prédikátor volt Nánási Mihály, ki is ide jött 1761-ik esztendőben és egy év múlva itt meg is halt. 15. §. Ezután következett Vasas István, ki is három éves hivataloskodása után Magyar-Újfaluba ment jszép hivatallal. 16. §. Ennek utódja lett Újhelyi Mihály, kit idehoztak volt a darányi egyházból , és szolgált itt két évig. 17. §. Tizedik lelkipásztor volt Czégény András, ki hasznosan szolgált itt 12 évig, innét ment Gy.Mellékre, 1778-ik évben. A föntebb elősorolt tiszt, tanítókról semmi különös dolgot nem mondhatnak az öregek, hanem ennek idejében annyira népesedvén az ekklézsia, hogy az a fatemplom, mely Csoknyai István idejében épült, szük volta miatt alkalmatlannak találtatván a nép befogadására, — azt mondják, hogy abba egy kart (Chorus) akarván építeni, midőn ez iránt a tek. ns. vármegye előtt esedeznének, kérvényökre ilyen választ nyertek: „Statum tamen antecedentem, nec superantem permitti jubet comitatus." 18. §. Tizenegyedik prédikátor volt Simonyi István, ki is a debreceni anyaiskolában végezvén tanpályáját, letthedrahelyi káplán azután ajtó nyilván hivataloskodására, idehivatott, és itt az egyház költségén fölszenteltetett, de hirtelen egy év múlva ugyan itt meghalt, 19. §. Követte őtet Cziriák Mihály, a kit Kis-Aszszondról hívtak magokhoz. Ez a tiszt, tanító — mint mondják, igen igen ékesen szóló és szép tudományú ember volt. Tanult néhány évig a debreceni collegiumban; — Kis-Asszondon udvari pap volt tek. Sárközy Antalné assz. mellett; — és mikor ide hozatott, akkor szenteltetett fel az egyház költségén. — Nagy kedvességgel hallgatta ennek tanítását a hatvani ekklésia, de csak kevés ideig, mert két év múlva seniori hatalommal magának és az egyháznak szomorúságára Kutasra rendeltetett, hova el is ment 1781-ik esztendőben. 20. §. Mind a tanításra, mind az igazgatásra előállott ő utána Sebő Pál, ő is itt szenteltetett fel, két év múlva ment Magyar-Atádra 1783. Utóbb az alsó segesdi ekklésiának tanítója lett. 21. §. Tizennegyedik lelkitanító volt itt Borsodi Borsáthy Sámuel, ki is udvari szalamegyei születés volt. Atyja prédikátor volt Udvariban, s haláláig ott is lakott. Tanult Debrecenben. Innen ment Hold-M.-Vásárhelyre, hol is tiszt. Szónyi Benjámin úr gyermekeinek 2 évig volt nevelőjök. A burkus hadjáratkor, — mikor a nemes sereg is fölfegyverkezett, ő is, mint nemes, katonává lett, és viselte a fegyvert egy évig. Azután ment Sárospatakra tanulni. lenét 3 év múlva Köveskálon iskolatanitóvá lett, — honnét 6 év múlva Somogyba Kis-Aszondon praeoráus lett, — innen Balhásra ment szinte praeoránsnak, honnét 8 évi szolgálata után Hatvanba hozatott, itt fel is szenteltetett 1784 ik évben — és szol-