Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-09 / 10. szám

gált 1787-ig, iimét Zs.-Kisfaludra hivatván, ott meg is halt. Dicsérendő ezen b. e. tiszt, férfiúban az, hogy az ekklésia anyakönyvét, mely 1761. esztendőtől kezdődik, s mely nem kellÖ gonddal vezettetett, — újra más könyvbe szép tisztán leirta, s az ekklésiának, mintegy drága kincsét, újabb fényre hozta. Ezenkívül ez ekklésiának régibb állapotjáról is irt egy kis jegyzést. 22. §. 1787-től 1791-ig szolgált itt Banai Mihály, ki szinte itt szenteltetett föl papi hivatalára. Ennek idejében épült a most is meglévő kőtemplom, melyet a templom mennyezetén lévő irat is bizonyít. Nevezetes az is, hogy 1745-ik évtől íogva, nem volt itt iskolatanító. Az ö idejében hozták Szikszai Mihályt, ez is egy év múlva elment Kis-Tamásiba, — így maradt a lelkipásztorokra a gyermekek tanítása. — Banai Mihály ment innen Nemes Dédre, innen pedig Visontára prédikátornak. — 23. §. Banai Mihály után, újabban meghivatott Cziriálc Mihály Bürüsről, de ez a nagykedvességü tanitó itt egy év múlva bevégezte földi pályáját. 24. §. Tizenhatodik prédikátor volt Csákvári János, ki is 1793-ban hozatott ide Gy.-Mellékről, s itteni 6 évi szolgálata után elment az örök nyugodalomba. — Megjegyzendő felőle, miszerint eddig ő volt a 7-ik prédikátor, ki itt becses életét bevégezte. 25. §. Tizenhetedik prédikátor volt itt Rimaszombati Mezey István, ki is ide hozatott Kis-Kovácsiból 1799. és itt is szenteltetett föl a papi hivatalra. Innen 4 év múlva ment Komlösdra. Ennek idejében öntetett az egyház számára egy-két másás és 16 fontos harang, ily fölirattal: Ekklésia orthodoxa hatvaniensis J. Comtu Simegiensi fieri curavit Anno 1800. 26. §. Tizennyolcadik prédikátor lett Simon Pál, Magyar- Atádi születés, hol atyja t. Simon István prédikátor volt. Tanult Kecskeméten a logicáig; subscribált Debrecenben 1797., honnét Darányba jött iskolatanítónak 1801-ben, innét két év múlva Hatvanba hozatott, hol föl is szenteltetett az ekklésia költségén 1803. — 0 volt 7-ik predikátorjok, kit ők szenteltettek föl. És így hetet bocsátottak el az örök nyugodalomra, — hétnek nyújtottak újra alkalmat a szent hivatalra. Ennek idejében 1805-ben megesvén a földmérés, noha illő serénységgel volt az iránt az ekklésia, hogy a birtokos urak egy iskolatanító számára megkívántató fundussal, szántó földdel és réttel ajándékozzák meg; és noha eziránt mind szóval mind Írásban is beadta jelentését : mégis mindez napig is sikeretlen lett minden könyörgésök, és iskolafundusok s illetőleg iskolaházuk mai napig sem épülhetett, hanem a gyülekezet 1850-től fogva, mióta rendes isk. tanítót tart, mindig bérelni kénytelen mind a tanító, mind a gyermekek számára drága pénzen évről évre más más helyiséget. — Az újabbi időkben is, szinte 9 év óta mindig könyörgünk iskolahelyért, mégsem nyerhetünk! 27. §. Tizenkilencedik prédikátor volt t. Vecsey Dániel, s itt szolgált 18 évig; Az ő idejében épült a templom kőtornya 1824-ben. 28. Huszadik prédikátor lett Elek István, ide jött Pettendről; innen 6 év múlva Hobolba ment 1833. 29. §. Huszonegyedik pap volt Becsák István, ide jött Istvándiból, hol káplán volt, innen 4 év múlva Böhönyére ment. Az ö idejében épült a kertbeli méhes, tanuló-szobával. 30. §. Huszonkettődik papja ez egyháznak volt Sallós György, ki is ide Nagy-Bajomból jött, hol mint káplán szolgált. Apr. 22. 1837. Innét Tót-Sz.-Györgyre ment. Megjegyzendő, hogy az ö idejében kezdették építeni a most is meglevő paplakot, szalma fedélre, és igen szabálytalan felosztásra. 31. §. Huszonharmadik lelkipásztor volt itt Sáray Gábor, ki is ide M.-Ujfaluból hozatott, hol káplán volt. Innen N.-Kisfaludra távozott. Idejében itt mi történhetett? Nem bizonyos, mert ő semmi jegyzést a jegyzőkönyvben nem hagyott. 32. §. Huszonnegyedik pap lett Vincze Benő, ki is 7 éves pályája után, itt meghalt 1850. tüdővészben. 33. §. Huszonötödik lelkész lett Bélaváry István, ki is 1850-től hirdeti itt az örök élet igéjét. Tiz éves itteni működésem ideje alatt, mik történtek? Jegyzőkönyvünk róla tanúskodik, melyeket mind itt elősorolni a tér nem enged. Csak annyit érintek, hogy az én idejövetelemkor kértek a hatvaniak állandó rendes isk. tanítót az esperesi hivataltól. Kérelmök mégis adatott. 1850. nov. hóban jött az első rendes isk. tanitó Tóth Sándor, ő utána Benkő János ezután Yecsei Lajos, ki után mostanra Berhidai Sándor. — Tiz év óta 4 tanító. Okozza e gyakori kellemetlen hurcolkodást, változást a tanitók részére ama nagy alkalmatlanság, miszerint rendes, kellő isk. fundus nem létében, bérelt alkalmatlan hélyiségen kénytelenek a tanítók lakni és tanítani. A mi az egyháznak is alkalmatlan, de tetemes évi áldozatába is kerül. Iskolafundust, melyre épülhetnénk, — mint föntebb is érintettem — minden több évi könyörgésünk dacára is nem nyerhettünk, — minek az az oka, hogy itt nem egy földes úr van; — hanem közbirtokosság. Föbirtokos jelenleg Batthyáni Fülöp ö Hercegsége, ő utána a nevezett nemes Gál család. Ez utóbbi ma már igen elszaporodván, s kevés birtoka lévén — ha akarna, sem segíthet az egyházon, úgy, hogy iskolának helyiséget adjon; — ezt csak az elsőbb tehetné, ha több évi folytonos könyörgésiinket meghallgatni kegyes lenne. — Méltányos is lenne a meghallgatás, mert a lelkészről, annak földbeli illetösségéröl, már a Gál birtokosság egyik ős előde gondoskodott, ennek haszonélvezetéből él mai napig is a lelkész. Jelenleg a gyülekezet azon van, hogy minden áron fog iskolaházat építtetni; már a tégla egy része ki is van égetve. Ha valami helyiség eladó lenne, mindig szemmel kisérik, azonban még most sincs kilátás. — Oda jutottunk már, hogy jövőre iskola- s tanitólakot bérben sem kaphatunk, mivel nincsen helyiség. A ref. lakosság száma 458 lélek iskolaköteles gyermek jelenleg 61.