Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-03-02 / 9. szám

tományokban állomásozó hadosztályoknál, tO—12 ezer emberhez egy prot. lelkész is alkalmaztassák. Ily módon bizonyára sok részben eleje vétetnék azon általánosan elharapódzott vallástalanságnak, törvény s mások jogai iránti tiszteletlenségnek, mit különösen néhány évi katonai szolgálatból haza tért egyéneknél az illető gyülekezetek gyakran sajnosau tapasztalnak. Egyébiránt a a vallás szent tanaihozi ragaszkodás, s általában a vallás erkölcsi érzelemnek, kivált alacsonyabb miveltségti honfitársaink keblében való megőrzésére, sokat tehetnének az otthoni lelkész urak is az által, ha a gyülekezetükből távozó újoncokat, különösen közvetlen elutazások előtt, a körülményekre, melyek közt jövő pályájokon élni fognak, figyelmeztetnék, s ugyanez alkalommal egyszersmind őseik vallásábani állhatatos megmaradásra, s a talán majd őket is környékező kisértések közti szilárd kitartásra buzdítván, gondoskodnának arról is, hogy mindegyik birjon közülök legalább egy imakönyvvel. Itt fájdalom! az egész ármádiánál alig lehet egy ilyet találni, ha csak azon néhány régibb katona birtokában nem — kik több évvel ezelőtt, néhai boldogemlékti superintendens ft. Szoboszlai Pap István által — az akkor többnyire biharmegyei ref. fiúkból állott „Don Miguel" ezred számára küldött zsoltárokból kaptak; vagy azon hitrokonainknál, kili a múlt nyári hadjárat után, francia fogságból visszatértek. Ez utóbbiakat, a buzgalmok s felebaráti szíves részvétökről általánosan dicsért francia prot. papok, — kik noha a francia hadseregben sokkal csekélyebb a protestánsok száma, mint nálunk , mégis egy tábori superintendens vezérlete alatt, csak az Olaszországban működő seregnél 12-ten voltak alkalmazva — többnyire megajándékozák, — kit kit nemzetisége szerint egy magyar, német, sőt tót nyelven nyomatott biblia, vagy imakönyvecskével. Ilyszerü, a szenvedők lelkicsendessége s vigasztalásának előmozdítására hathatós eszközül szolgáló ajándékok — mint e visszatért harcosink előadásából érteni lehet,— nagy mennyiségben állottak, természetesen kormányuk intézkedése nyomán — a fáradhatatlan buzgalmú lekészek rendelkezése alatt. Vajha e tekiutetben a íőtisztelendő superintendentiák szinte megemlékeznének körükből messze távozott gyermekeikről, s ez által alkalmat szolgáltatnának nekik arra, hogy itt e szigorú helyzetben is, — hol saját felekezetük módja szerinti istenitiszteletben csak ritkán vehetnek részt; ellenben a kath. cultusbani részvételre csaknem minden vasárnap, mind e mai napig kényszerítve (!!) vannak — legalább magános óráikban, saját vallásuk módja s tanai szerint is minél gyakrabban bocsáthatnák bála fohászaikat a mindenség ama hatalmas urához, ki meghallgatja s kedvelli a szív érzelmeit tolmácsoló buzgó könyörgést. ^ * ^ •BD Jk. BC C* J9L.* Gyászhír. Hunynak az őrállók, dőlnek az oszlopok! A volt hajdúkerület vezér-bajnokai a földi tevékenység teréről egymásután hullanak a porba! Közelebb f. év febr. 10-kén balt el H.-Nánáson néhai t. Kovács Sámuel úr, ki mint h.-kerületi tiszti alügyész, al- és főjegyző, országgyűlési követ, a helybeli ref. egyház több ideig volt buzgó vallásos főgondnoka, a múlt évtizedben nánási járás főszolgabirája, majd az a.-szaboles (most észak-bihari) tiszaszabályozási társulat igazgatója, koporsóba zártáig ernyedetlen szorgalommal, példásan kitartó türelemmel működött, élte 45 ik, boldog házassága 22 ik évében. Zokogva gyászolják s köuyezve mondanak áldást e hó 12 kén nyugalma helyére tett poraira, gyászos özvegye Nánási Oláh Klára asszony, László, Katalin, Ágoston és Sámuel árváival; öt kedves testvérei, rokonai, munkatársai, baráti, minden ismerősi!!! A „Wochenblatt" 7. számában egy jegyzetben ez mondatik: „A helvét hitvallást követő hajdú-váro3ok, valamint a bácskai német reform, egyházak szinte hálásan fogadták el a cs. pátenst." E jegyzetre, mely a hozzám érkezett számos levelek után ítélve, különösen a hajdú-városokat illetőleg, merő valótlanság, igen kemény viszonzások érkeztek hozzánk ; de miután a hír nem a mi lapunkban jelent meg, meg fogják engedni t. levelezőink, ha oda utasítjuk őket, hogy viszonzásaikat a „Wochenblatt"-ba küldeni szíveskedjenek. A „Wochenblatt" szerkesztője tud magyarul, és úgy reméljük, fogja tudni kötelességét is. Szerkesztő. A torvaji ág. evang. fiók-egyház nevében Krizsán József tab. ev. lelkésznek őszinte nyilatkozata s kérelme. 1858-ik évben 194

1

/5

0

sz. alatt, julius 22-kén a bécsi cs. kir. vallás és közoktatási magas ministerium kegyes leirata nyomán, a somogy-megyebeli torvaji evang. fiókegyháznak — egy a régi roskadozó és szűk imaház helyébe, más újabb és nagyobbszerű imaháznak, kemény anyagokból leendő felépítésére, jótékony adakozások gyűjtése, egész Magyarorszag, a Szerbvajdaság és Temesi-Bánság mind két hitfelekezetü evangélikusok közt, kegyelmesen megengedtetett nemcsak; hanem a magasztos felhívás, minden kerületek helytartóságaihoz is intéztetvén, a beszedendő segélypénzek főtisztelendő Wohlmuth Leopold úrhoz, a túladunai ágost. evang. superintendentia administrátorához küldetni rendeltetvén, onnét a torvaji evang. fiók-egyház híveinek kézbesítendők. Alólirt ezen a magas kormány által kibocsátott segélyszedési modalitáshoz ragaszkodva nyomatandó aláirás gyűjtő ivekre, — az úgy is kevés számú lélekből álló és szegény gyülekezet rovására költségeskedni vonakodván, innét is amonnét is vártam, a rendkívül égető szükségpótló filléreket: azonban óh fájdalom! jelenkorig, még igen igen csekély sikerrel. E közben, az imaház, külsőleg ugyan fölemelkedett, azon egyszerű oknál fogva; mivel az illető t. c. földbirtokos uraságok azt nyilván kimondották, hogyha az e sz. célra ajándékozott helyiség, a legközelebbi két