Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-03-02 / 9. szám
\ évek alatt be nem építettik: a szép kies hely visszafoglalva, más célra fog felhasználtatni. Hogy tehát torvaji kisded evang. egyházunk hajótörést ne szenvedjen, kénytelen valék a szent vállalatot forró hévvel s lelkesedéssel felkarolni, szellemi erőm s tehetségemet megfeszíteni, hogy torvaji szegény protestáns híveimet, félszeg körülményeikből, egy építendő imaház által kiragadván, biztos és nyugodt állapotba helyezvén, megvigasztaljam —- kínálkozván az illető uradalom részéről a kedvező alkalom, melyet fel nem használnom, a helyiséget el nem foglalni és az imaházat fel nem építeni, s ez által az uradalom kiváuatát, bármi erő megfeszítéssel is nem teljesítnem, megbocsáthatlan elhanyagolás, vétek s lelkiisméretem részéről örök vád lett volna. De az egyháztagok száma, sokkal csekélyebb (lé vén csak 36 pár s összesen lélek 170), hogysem a rájuk nehezült építésiköltségeket, — eddig összezsugorgatott filléreikből, -— segíttetve most újólag egyes tagok áldozatkészsége által, pótolni képesek lehettek a nélkül, hogy kimerülve , kölcsönre ne szorültak volna, jóllehet igavonós és kézi munka, favágás, hordás, kaszállás, aratás- és más napszámok szolgálatával szép öszszegecskét gyűjtöttek. A külsőleg díszesen felemelkedett imaház eddigelé 1600 pengő forintba került, melyből a szenvedőleges adósság jelenkorig a kamatokkal 1000 pftra felszaporodott, s még a belszerkezet hijányózván az oltár, szónokszék és ülőpadok nincsenek behelyezve: mindezen eszközöknek elkészítésére, mind az adósságtörlesztésére , ismét új áldozatokra serkentvék az cgyháztagok, páratlan hitbuzgalmuk s áldozatkészségük életrevalóságának újabb jeléül, lehetőleg a nélkülözhető legutólsó fillérjeiket is e szent cél eléréséhez szánták. Azonban az igen csekély számból álló szegény egyháztagok megfeszített áldozatkészsége sem elegendő a szellemi vállalat anyagi szükségeit tökéletesen pótolni: méltó figyelembe vévén azt is, hogy ezen kisdedegyház, csak mintegy tiz évvel ezelőtt 150 pfrton egy másfél mázsás harangot szerzett. Ezen valódi tiszta, s a szellemi közjóért lángoló kebelből kiáradó őszinte nyilatkozat szempontjából indulva ki, van szerencsém Magyarország, Szerbvajdaság és Temesi-Bánság mind két felekezetű evangélikus egyházkerületi főtisztelendő superintendensi helyettes és administrátor, — nagytiszteletü esperes, — tisztelendő lelkész — s minden t. c. egyházi és világi urainkhoz,— mint a protestáns szűkölködő egyházak hü védői és pártfogó hitsorsosainkhoz, — a protestántismus élvezett szabadságára, híveim éhező s szomjuzó lelkeik nyugalmára, a vallásos érzelmek szentségére szellemi bizalom s tiszteletteljes alázattal folyamodni és esdve könyörögni, — hogy tekintve, szegény torvaji csupa adózókból álló evang. híveimnek, anyagilag nyommasztó ügyét, — tekintve azon égető szükséget, melynek elhárításával állhat fenn egyedül ezen kis seregünk szellemi léte e szent célra törekvő vállalatot, pártfogó , hathatós befolyások által vallási buzgó ihlettséggel oda működni Segédszerkesztők : Dr. Székács J. és Török 1*. „ méltóztassanak, hogy torvaji szegény protestáns híveinknek, bágyadozó kebleikről, a csüggedő levertség keserű pohara eltávolíttatván, a magas cultus-ministerium 1858. julius 22 kén kelt l94 , /5 0 számú leirata s engedélye folytán önzéstelen kebleikből kiáradó kegyes adományaikkal megvigasztaltassanak. Mire nézve kötelességemnek tartom, jótékony bitünk sorsosait bizalmasan felkérni, hogy kedvesen veendő, önzéstelen adakozásaikat, vagy egyenesen Pestre az ország szívébe, a „lelki kincstár" és „protestáns egyházi s iskolai kedves lapjaink" nt. szerkesztőségéhez, vagy pedig, a magas kormány kegyes leiratához alkalmazkodva, a túl a dunai superintendentia administrátora főtisztelendő Wohlmuth Leopold úrhoz küldeni, — honnét azok a torvaji evang. híveknek, — mint igénytelen kérelmezőknek kézbesíttetni fognak, — szíveskedjenek. Nagytiszteletü Dr. Székács József, Török Pál és Dr. Ballagi Mór urakat pedig, van szerencsém , bizalom s tiszteletteljesen megkérni, hogy a történetesen kezeikhez küldendő adományokat, hivatalomhoz utasítani kegyeskedjenek. Én pedig, lekötelezve érzem magamat, hitünk azon kedves sorsosait, kik önzéstelen filléreikkel kisdedegyházamnak sebeit enyhíteni szíveskedendnek, protestáns lapjaink hasábjain, melyeket egyszersmind aláírási ív gyanánt tekintek, — hála-köszönettel nyugtatványozni. Azon édes remény által lelkesülve, miszerint őszinte felhívásom, nem leend elhangzott kiáltó szózat a pusztában s bízva, hogy kisded-egyházamat kedves hitsorsosim nem hagyják elepedni, kérésemet többszörösen megújítva mély tisztelettel maradtam. Tabon, Somogymegyében február 1. 1860. alázatos szolgájuk Krizsán József tab. torvaji evang. lelkész torvaji ev. fiók-egyházam nevében. U. i. Bátor vagyok, a „Vasárnapi Újság" és a „Wochenblatt" igen tisztelt szerkesztőit, mint szinte kedves hitsorsosimat, bizalom és tiszteletteljesen megkérni, hogy ezen őszinte nyilatkozatot és kérésemet, mint a nagy világ elébe terjesztendő közleményt, becses lapjaikba felvenni szíveskedjenek. Miért is a torvaji ev. híveim nevében kötelességemnek ismerem, ezen sz. vállalat pártfogását legalázatosb hálával ezennel ünnepé lyesen megköszönni, k. mf. Adakozás. Tek. Jánossy Károly úr szerkesztőségünkhöz következő adományokat küldte be : 1. A Gusztáv-Adolf egyletnek . . . 3 ft. 15 kr. 2. A Bázeli térítő háznak . . . . 3 ft. 15 kr. 3. Márk Mózes szászkúti ref. lelkésznek 5 ft. 25 kr. 4. Azon t. lelkész úrnak, ki Sz.-Mihályról ok nélkül kitétetett .... 5 ft. 5. A pesti prot. szegényeknek . . . 1 ft. 5 kr. Vegye az adakozó az Isten legjobb áldását jótéteményeiért. Szerk. Felelős szerkesztő s kiadó : Dr Ballagi Mór.
