Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-03-02 / 9. szám
intimata exstitisset , ita „regium hoc nostrum Locumtenentiale Consilium, eam deinceps curam habere noverit ut nbi memorati supplicantes et quidem a parte singulae praefatarum confessionum quatuor et quatuor superiores suos constituerint talismodi constitutionem prouti et quis? pro quo districtu ? seu quibus Commitatibus et Civitatibus constitutus existat?" Dilectioni et Fidelitatibus vestris fine etiam ulterioris repraesentationis ad nos faciendae mox significent taliter autem constituti superiores seu superintendentes e numero sint praedicantiam in regno jam habitorum et quidem patriae filiorum, ac moribus duntaxat et doctrinae praedicantium iisdem subordinatorum invigilent ac in excessivos etiam condigne animadvertant, prouti et absque novo contribuentium onere modernis subsistendi mediis etiam ut superintendentes contenti esse debeant. Dátum Yiennae Austriae, 20. oct. 1734. (Ribini T. 2. pag 313., 314.). Ezen királyi resolutio után, az ágostai vallást követők Miehaelides Sámuelt választván superintendensnek, ezt azon királyi resolutio szerint a helytartótanácsnak bejelentették 1738-ik eszt. november 7-ik napján, és azon 1734-ik esztendőtől fogva is éltek a protestánsok a superintendensek és gondnokok választására nézve eleitől fogva gyakorlott jogaikkal és szokásaikkal, s az 1790. 26. törv.cikkely által is szentesített jogaikhoz állhatatosan ragaszkodnak. Pest, febr. 21. 1860. Resö-Ensel Sándor. Még egy szó az egyházi segély-alap ügyében-Az „Egyházi és iskolai lap" f'. év 8-dik számában Lányai Menyhért úrtól olvasunk e thema felett egy kenet-dús cikket, mely a vallásos buzgóságáról szintúgy, mint a financialis téren gyakorlati tapintatáról tisztelve ismert férfiú tollából eredvén, kétségkívül nem maradhat kivánt siker nélkül. Nem a tárgy bővebb fejtése, — mert a gyönyörű s alapos előadás arra nem szorult, — de mégis, hogy mennyire practicns légyen az indítványozott eszme, annak némi motiválása végett érdemesnek tartom e lapokban figyelem tárgyává tenni egy tényt, mely ifjú koromban rendkívül kellemesen hatván reám, azóta is kedves visszaemlékezésemnek gyakran megujúlt tárgya volt. Harminc évvel ezelőtt káplánkodtam én Hajdú-Szoboszlón, a néhai szép lelkű cs tudományú lelkész főt. Lukács István ur mellett. , kinek igénytelen és zajtalan, de ernyedetlenül buzgó működése azon 15 ezer lelket számláló egyházat, s annak iskoláit példás virágzásra emelte. Feltűnő volt előttem mindjárt odamenetelemkor azon jelenet, hogy vasárnaponként délelőtti istenitisztelet után rendesen megjelentek a paplakon számos szegények, és iskolás gyermekek , kiknek az egyház-gondnoka heti élelmökre segély-pénzt, s azonkívül főként az iskolásoknak ruhadarabokat, csizmákat és iskolai könyveket osztogatott. Mi ez? miből kerül ez ki? ily tudakozódásomra kedves emlékű főnököm ezeket beszélte: „Itt az a jó szokás van divatban, hogy alig van halálozási eset, legalább prédikációs temetés egy sincs a nélkül, hogy vagy maga a meghalt, vagy hozzátartozói az egyházi segélyalap számára tehetségökhöz képest valamit, egy, két, öt, tíz stb., a nagyobb módúak 40, 50, 100 forintot ne hagyományoznának, mi a halotti beszédben hálajutalmul a holtnak, buzdításul az élőknek, mint ön is vehette észre, — többnyire megemlíttetik. És ebből évenként oly mennyiség kerül össze, hogy belőle az egyház koldúsai illendően élelmeztetnek, ruháztatnak, — s a szegényebb sorsú iskolás gyermekek ruhával, könyvekkel elláttatnak, és a tanitás-díj érettök kifizettetik, úgy hogy Szoboszlón a tanítók ingyen egy gyermeket sem tanítnak." — Ennyi az, a mire e tárgy felől emlékezem. Mennyi formára mehetett évenként ezen kegyeleti jövedelem?—-s a netalán maradt felesleg nem tőkésíttetett e? stb. nem tudom; valamint arról sincs tudomásom, divatban van-e ott még mai napig ezen szent szokás ? hanem annyit bátran merek ebből, mint históriai tényből következtetni, hogy a mi akkor — reménylem most is — Szoboszlón divatozhatott, az ugyanazon psychologiai szabály, t. i. a szívnek az érzékeny események között minden jóra kész volta nyomán, másutt is kétségkívül sikerülhetend, — csak legyen, a ki elindítsa, — s az adományoknak valóságos jó célra fordíttatását evidentiában tartsa; s főként, ha a segély-alap egy jó része minden külön egyház saját házi szükségei fede zésére leend fordítandó. — Azonban megvallom, e szép példát azért is hoztam emlékezetbe, hogy hátha netalán ez addig is, míg a buzgó indítványozó úr által szóba hozott közös egyházi segély alap nagyobb mérvben, sőt egyetemesen megindíttathatnék, ez vagy amaz, vagy minél több egyes egyházakban követésre méltónak találtatnék, — s ezáltal ama kitűzött nagyszerű szent célnak út egyengettetnék. — Adja a jó Isten ! Tatai András. A helv. hitv- evangélikusok 1791-ben Budán tartott zsinata által készített kanonok. (Folytatás). 128. Kanon, b) Olyan akadáíyok, melyek nemcsak a kötendő házasságot akadályozzák, hanem a megkötöttet is felbontják, e következők: a) Házassági leköttetés , miszerint valaki még életben levő törvényes házastársához van köttetve. (i) Vérrokonság, mely a fői felé és lefelé menő vonalon végetlenül akadály ózza a házasságot, — oldal