Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-06 / 49. szám

giumban 1590-ben. Egyébiránt, hogy valóban Szegedi Máté és egyáltalában nem más volt a sárvárvidéki legelső protestáns superintendens: azt Ribini, a lehető leghitele­sebb forrásból világosan kimutatta: Memorabilia. 1787. 1. pag. 282. Ribini forrása nevezetesen, azon 1598-ban Ke­reszturon megjelent magyar könyv, mely a concordiae for­mulát tartalmazza, s melynek élőbeszédében, több akkori tekintélyes egyházi férfiak, a sárvárvidéki reformátió tör­ténetéről is szólanak, s első superintendensnek Szegedi Mátét nyilvánítják, kit Tót Ferenc müveiben hibása'n Mátyásnak, de épen nem Gergelynek találunk. Nem én va­gyok tehát tévedésben, hanem az Észrevételek tisztelt köz­lője, a ki a források és adatok kellő figyelembe vételét és bírálatát, e ponton is elmulasztotta. Az Észrevételek azon igen számos pontjait, melyek a kitűzött tárgyra nem tartoznak, noha többrendbeli viszont-észrevételt lehetne tenni reájok, egészen elmellő­zőm. De szabad legyen bezárni közleményemet azon óhaj­tással, hogy vajha a hazai, s különösen egyházi történelem mezején is, megmutatná a magyar protestántismus lelke, a maga erejét és dicsőségét! Igenis, mert a protestántis­mus, mely a szabad vizsgálódás zászlója alatt küzd, és va­kon semminemű tekintély előtt meg nem hajlik, van hitva arra, hogy a nálunk , nagyon érezhetőleg hiányzó törté­nelmi birálat és független pragmatismus fáklyáját nemesen és bátran hordozza! Debrecenben, 1859. nov. 26. Révész Imre. ISKOLAÜGY. A hamvaiból feltámadt Losonc szép jövőnek néz elibe : mivel a már 1840-ben tartott helv. hitvallásuak lyceuma, az ágost. hitv. esperesség iskolájával összerokoníttatott f. é. sept. hó 20—21-én egybeült teljhatalmú választmány határozata következtében! Tehát a „rég tervelt" unió dia­dalünnepét megülte a két ev. egyház. Istennek bő áldása reá ?! Ezen unió roppant horderővel bir: mivel a helv. hitv. lyceum alapítványokban elég gazdag, de elszigetelt hely­zeténél fogva az egyház, a tanulók száma nincs kellő arány­ban a tanárok számával; más részről pedig az ágost. hitv. csperesi iskola, — ugyancsak helyzeténél fogva — tanít­ványokkal bővelkedbetik , de fensőbb tanerők —• tanszé­kek — kiállítására képtelen. Ilyeténkép: a szerencsés körülmények összetalálkozásávaí, már annyira kiegyenlít­vék a dolgok: hogy az intézet fokonkinti virágzására az alapkő le van téve!? Első tekintetre — ugy tetszik — mintha az „uniód­ban benrejlenék a meghasonlás magva! Azonban meggyő­ződésem szerint az csak „rejlő;" de nem „valóságos." Igaz ugyan, hogy ki van mondva elvileg: a tandíj különszedes­sék az ev. tanulóktól; külön a reformátusoktól: s az így beszédett tandíj osztassék fel egyenlően az illető tanárok közt, azaz: az evangélikusoktól bejött tandíj a jelenleg működő ágost, bitv. két tanár közt; a másik összeg pedig (a reformátusoktól bejött) a négy működő helv. hitvallású tanárok közt! Az aránytalanság itt szembeszökő ugyan eleinte; a fáradság díja egy részről kisebbnek esvén ki! ? Azonban ezen kis „áldozatvitel"-e a helv. hitv. ta­nár karnak csak ideiglenes ; részemről a hitben élek: hogy csakhamar eljövend az idő, melyben ezen kis „anomalia" megszűnend; oda módosulván ezen ügy : hogy a beszedett s külön kezelt tandíj a közös szükségletekre pl.atermészettani szerek, ásvány-, növény-gyűjtemények beszerzésére fordí­tatnak; és az — égés következtében — meggyérült könyv­tár gazdagulására. Míg azon szerencsés idő bekövetkez­nék, van reményünk hinni: „miszerintazon lelkes honfiak, kik közelebb is szép áldozatot tettek le az intézet oltárára, jelen lelkesült állapotokban, ismét nem riadna'; vissza egy kis áldozattéttöl: miszerint aztán a tanárkar áldozatvitele is megszűnend; s bekövetkezend azon nyugodt lélekálla­pot, mely mulhatlanul szükséges a sikeres taníthatásra! Ily véleményben vagyok jelenben ; s erős meggyőző­déssel jövőre: hogy tanintézetünk már ez évben is kiállja a versenyt a két Magyarhaza bármely testvér intézetével? Igenis uraim! mivel öt osztályú gymnásiumunkban a tan­tárgyak a lehető legjobban vannak felosztva ; szakértő hat tanár kezeibe lévén letéve ; „javított tanterv" kidolgozva; azonban ezen „javított" szó alatt nem több értetendő: mint­hogy a görög nyelv tanítása kezdetét csak a IV-ik osztály­ban veszi; s így folytattatik aztán a többiben: a máskü­lönben a m. k. tantervben megállapított tantárgyak mind előadatnak magyar nyelven. Intézetünk beligazgatását illetőleg: ki van mondva közöttünk , hogy az öt osztálytanár felelős saját osztályá­ért, úgy erkölcsi, mint szellemi haladásáért; havonkinti tanácskozmány ülésben, mindenik osztálytanár beszámol az illető osztály havi, erkölcsi, s szellemi haladásáról; a netalán előforduló komolyabb kihágásokról; stb. s arról osztály-könyvet viend; igy kellő igazolással felpáncélozva a tanár, nyugodtan nézhet a jövőbe; elejét veheti minden rágalomnak; s az irigység lövelte nyílvesszők is vissza­pattannak ! Ilyen „consolidaris felelősség" mellett véltük mi az­tán jónak ezen eljárást: hogy a minden évben változni szokott igazgató-tanár teendője megegyszerüsíttetett; s tanórája épen annyi számmal van, mint a többié: tehát semmi kiváltságos állás a tanár-kar testületében!? A tanulók száma — miután a tápintézet is életbelé­pett— naponta növekedik; s van okunk hinni, hogy a tavalyi számot jóval felülmúlja. Jónak vélem még megjegyezni: hogy intézetünk ta­nári személyzete áll: hat szaktanárból; u. m. I. oszt. tanára Reguly Pál ur, ki egyszersmind segéd ágost. hitv. lelkész is; ki mint a német nyelvet alaposan érti, s beszéli legin­kább a német nyelvet adja elő; Il-ik oszt. tanára Kristófi János előadja az I. osztályban a latin nyelvet, föld-, termé­szetrajzot, történelmet stb. III. oszt. tanára Tamás István, ' előadja a II. Ill-ik osztályban a latin-, magyar nyelvet, és a IV-ben a magyar nyelvet; IV. oszt. tanára Dr. Valkó Endre, előadja a IV. V-ben a latin-, görög irodalmat, sat. V. oszt. tanára Nagy Soma, előadja: III., IV., V-ben a ter-1 mészettanokat.— Czelder Márton helv. hitv. segédlelkész előadja a vallást, és az V-ik oszt. a szónoklatot. Az idő bebizonyítandja: hogy intézetünknél a szakok lejobban képviselvék a tanárok által; s buzgalom-szülte lelkesedésök által kivívják maguk s intézetük számára a haza és szülők bizalmát, ragaszkodását. Adja Isten, hogy ugy legyen. Losonc, oct. 4 én 1859. Nagy Soma, tanár. KÜLFÖLD. A protestánsok állása Franciaországban. Haladásvágy, vagy elégületlenség szüleménye-e, nem vitatom ; de annyit világosan látok, hogy a merre szemün­ket vetjük, mindenütt mozgalom, izgultság mutatkozik, különösen a vallás mezején. Részint|a népek önmaguk ja­vítják, újítják vagy tatarozzák rozzant egyházi alkotmá­nyukat, részint a kormányok akarják uj egyházalkotmány­nyal megajándékozni a protestánsokat. Poroszországban a szabadelvű kormány harcol a régi rendszer apostolaival; a kisebb német államok nagy része új egyházszervezet ké­szítéséről tanácskozik; Pfalzban a két prot. felekezet is­teni tisztelete egybeolvasztásáról álmodoznak; Angolor­szágnak az államegyháztóli elszakadás van készülőben. „Két nagy államban — mint az „Augs. Z." 327-dík száma mondja, — melyeket kitünőleg katholikusoknak nevez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom