Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-29 / 48. szám

E kézikönyvhez készíttessék vezérkönyv a népiskolai szervezet 33., 34. lapjain olvasható a) b) c) pontok útmutatásai szerint, melyek minden vezérkönyvnél figyelemben tartandók. A gyermekek számára a kézikönyvek közt legjobbnak és igy első jutalomra méltatott munkának dija 12, a másodikjutalomra méltóé 6 darab arany nyomtatott ívenként. A tanítók számára irandó vezérkönyvek közt, az első rendű jutalma 8, második rendűé 4 darab arany nyomtatott ivenként. Az idegen kézzel irott, bekötött és lapozott pályamunkák, a szerző nevét rejtő jeligés levélkék kíséretében pesti helv. hitv. lelkész és esperes Török Pál úrhoz küldendők. Valamennyi pályairatok beküldésének határideje 1860-ik év őszelő 30-ik napja. Tarczy Lajos, mint vál. jegyző. KÖNYVISMERTETÉS. Egyházi könyvtár a magyar reformált vallású nép száméira. — Kiadja a tiszántúli reform, egyházkerület. — Szerkeszti Révész Bálint, debreczeni ref. lelkipásztor és egyházkerületi főjegyző. — Első évfolyam 4 füzetben. — Nyomatott a város könyvnyomdájában 1858—1859. Debreczenben. (Folytatás.) A II-ik füzetben a megindított egyházi „Népkönyvtár" alapszabályai után, melyeket már fentebb kivonatban megismertettünk az ezen lapok tisztelt olvasóival, első helyen áll ily című cikk: „A protestáns keresztyén egyháznak jelen állapota az egész földön, különösen hazánkban. Szegedi Sándor j debreceni gymuásiumi tanártól. Ennek alosztályai kővetkezők: I. Mintegy bevezetés gyanánt: „A keresztyén vallás elterjedése. Keleti és nyugoti egyház." II. 5, A reformátió vagy egyházjavitás. Különböző felekezetek." III. „A protestáns egyház jelen állapota külföldön." IV. „A protestáns egyház jelen állása Magyar- és Erdélyországban. A protestáns ker. egyház jelen állapotját, akarván előadni e cikk : igen helyesen cselekszi, hogy röviden bevezeti az olvasót mind általában a keresztyén vallásnak, s abban legrégebben előállt keleti és nyugoti egyháznak, mind különösen a protestántismusnak, s abban a két főf'elekezetnek miként keletkezésébe. Ezen históriai előadás az egész cikknek aránylag kis részét teszi, mi a kitűzött tbemának megfelelőleg igen helyesen van: legnagyobb része a cikknek a protestáns hitfelekezeteknek általában, s különösen a magyar- és erdélyországiaknak részint ecelesiastico-, részint politico statisticai ismertetéséből áll. Mondom a kitűzött themának megfelöleg ennek így létét nem helytelenítem. De nem titkolhatom el, hogy az egyházi könyvtár kitűzött célját, t. i. hitrokoninkban a valódi keresztyéni és protestáns, buzgó hitélet, s vallás-erkölcsiség ébresztését, alapítását, erősbitését tartván szemem előtt: én ezen themát így módosítva óhajtottam volna feltétetni: „A protestáns egyház keletkezése s jelen állapotja külföldön és hazánkban midőn aztán a cikknek több mint felét egyháztörténelmi, symbolicai és apologeticai — mire én ily célzatú munkában sokkal több súlyt fektetek mint a statisticumokra — értekezés foglalhatta volna el, és abbau célszerű eszmék nem csak felmerülhettek, de kellőleg tárgyaltathattak is volna, minő például az, ha váljon a protaátántismus nem a valódi keresztyénség lényegét adja-e vissza? mire nézve a valódi keresztyénség lényege is vagy f 3l mutattatnék röviden, — vagy az első füzet utolsó cikkére e célból utaltathatnék , hasonlóul az, ha váljon ezen célt egyaránt megközelíti-e a két fő protestáns hitfeleke zet.? — vau-e ezen tekintetben lényeges különbség a kettő között? sat. sat. Igaz, azt lehet erre mondani, hogy efféle tárgyak majd egy másik külön cikkben fognak tárgyaltathatni. — Igen jó és szükséges lesz. De erre nekem két észrevételem vau : egyik az, hogy midőn az egyházi könyvtár szerkesztésében azon tapintatot, miszerint itt már a protestántismus ismertetése álljon, igen helyeslem : ezt éu épen azért helyeslem, mert itt az említett és azokkal rokon eszmék kor-, nép- és alkalomszerű tárgyalását tartom j szükségesnek; — másik az, igazán megvallva, hogy ezen túlnyomólag statistikai cikket a könyv feladatához mérve, igen kevéssé találom célt közelítőnek. Jó oldala ezen cikknek az egyszerű világosság: — de nagy hiánya, — akönyv céljához képest, — a statisticai hidegség. Ezt már akár az ó, akár az új theologiai iskolához igen kevéssé viszonyíthatjuk ; sem amannak hiányai, sem emennek előnyei rajta fel nem tűnnek. Egyébaránt ismétlem , hogy annak a mi, t. i. historico-statisticának, — ha tartalmi hiány lehet és van is benne — mint a Ill-ik füzetben épen ide vonatkozó „igazítások" mutatják — alakját és könnyű előadását tej kintve, jó, helyeselhető. Részletes észrevételekkel, — hanem igen figyelemre méltók, a helyet nem foglalom ; — de némelyeket még sem hallgatok el, p. 0. 35. lap. Az uralkodó Felséget Magyarországon törvényesen illető „legfelsőbb felügyeletről" az mondatik, hogy az a „mostani ideiglenes rendeletnél fogva a gyűléseken cs. kir. biztosok által gyakoroltatik. Hiszen ez kivételes időkben a gyüléskezési rendet illető politiális felügyelet, — a „suprema inspectio majestetica" pedig egészen más dolog, t. i. „jus circa sacra," mely a felséget rendes és nem rendes időkben egyaránt illeti, s melyet az „per legalia regni dicasteria" gyakorol. — Az egyházmegyei eonsistoriumról lap. 36. az mondatik, hogy annak döntö szavazattal biró tagjai az egyházmegyében levő minden ekklézsiák papjai és néhol világi küldöttjei, és az ekklézsiák szavazattöbbsége által egyenlő számmal választott papi és világi tanácsbirák." Ha majd rendeztetni fognak ezen consistoriumok, hihető hogy igy lesz, — és ez óhajtandó is; de még eddig nem így van; — eddig még az elnökökön kivül csak az egyházi és világi ülnökök birnak döntő szavazattal. — A 38-dik lapon az mondatik, hogy a világiaknak az egyházi gyűléseken való elnökségbőli kizáratásának állandó törvénynyé tételét a protestánsok legnagyobb része nem kívánja. Talán közűlök senki sem kívánja. — A 47-ik lapon ez állván, hogy az abauji egyházmegyében 20 lélek közül, — a heves nagy-kunságiban 17, a debreceniben 16 közül jár egy iskolába; — miután a Ill-ik füzet toldalék-lapjában az abauji egyházmegyét ille-1 tőleg ezen arány tévedésből igy jegyzettnek kimutattatik, g oly kedvezüleg igazíttatik meg, miszerint, ott minden | 11 ik lélek iskolába jár: — hogy a nagy-kunsági és debreceni egyházmegyékre nézve is ily kijavítás nem történt, az csak fájlalható. Következő cikk a II-ik füzetben: „Az apostoli korszak vértanúi. K. Tóth Mihály tói." Szerzőt s nézeteit ismer: jük, már az előbbi füzetből: itt is hasonló maga magához. Szép kis bevezetéssel nyitja meg cikkét azon thema felett, hogy „a keresztyén valiásnak, ker. eszméknek nem lehe' tett roppant küzdelmek nélkül, győzelemre vergődniök ; : mert ez általában természetes, hogy a megrögzött eszmék az újak, kivált az ellentétesek elöl kitérni nem akarnak, még ma sem, midőn a könyvnyomdák nagy mértékben elősegítik az eszmék terjedését, — annyivalinkább abban az időben ; — továbbá mert Róma piacain különféle alakban kiábrázolva pompázó hetven-nyolcvanezer Istenek s az azokról nagy tekintélyű férfiak által hirdetett tan, miként térhetett volna ki az „egy Istenmég pedig olyan Isten előtt, a ki csupán lélek s kiábrázolbatlan, és a kirőli tant jelentéktelen emberek hirdették ? — továbbá mert a zsidó