Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-29 / 48. szám

főpapok, a római pontifexek s augurok által a pompás templomokban tartatott cifra áldozatok ellenében, miként léphetett volna érvényre egykönnyen azon egyszerű tan, mely egyszerű emberek szája által azt hirdette; „Nem kell áldozat,—Istent lélekben és igazságban kell imádni?" — végre a választott nép előjogával kevélykedő zsidóság, s a világot rabigája alá hajtott polgári hatalommal dölyfösködő Róma, miként fogadhatta volna el, roppant küzdelem nélkül azon eszmét, hogy minden emberek, minden különbség nélkül „testvérek," egy atyának, Istennek gyermekei, főként a midőn ezt jelentéktelen emberek hirdették? Természetes volt tehát a küzdelem, — és azok, a kik küzdöttek az emberi nemet boldogitandó eszmék s intézmény érvényre emeléseért, az emberi nemzet örök hálájára méltók ; — és azon erő, mely ezeket lelkesítette, s ily küzdelemreképesítette, épen a keresztyén vallásban levő isteni erő, és annak isteni eredete felől tészen tanúbizonyságot." Ilynemű nézetek s eszmék azok, melyekről mindenki könnyen átláthatja, hogy meleg szavakkal előadva, mi szerzőnek hatalmában van a uép ker. hitéletének s vallás-erkölcsiségénekfelébresztésére s erősbítésére nagy hatással birnak. Csak egy gondolatvirágot szerettem volna még e szép koszorúba fűzni, a ker. vallás- és bibliai tan kertje közepéből szakasztva, — ezt. t. i. miszerint az üdvintézmény, a Messiás, a keresztyén vallás lényegéhez a vértanúi küzdelmek s azok általi felmagasztaltatás annyira hozzátartoznak, hogy mindaz előkészítő (ó-testamentomi) mind a létrejövetelt előadó (líj testamentomi) részben*, az ezen tárgyat és eszmét illető rajzolatok, leírások, tanok, — p. o. amott a testvérei által eladatott, s tömlöcre vettetett s onnan dicsőségre emelkedett József, a szenvedések tüzében megpróbáltatott Jób sat. életrajzai, az Ebed Jebova szenvedésének s felmagasztaltatásának páratlan hatású leirása Esaiásnál,— itt a szolgai formában született, s ezer bántalmak során a golgotáig üldözött, de dicsőült isten-emberi alakban végre égbe emelkedett Jézussal is temérdek üldöztetések és vérig kínoztatások által megdicsőült első tanítványainak gyönyörű rajzai egymással szembe állítva, a győzedelmes isteni intézmény és igazságnak oly felséges képét állítanak össze, mely ily alakban felmutatva, hitet, buzgóságot és erkölcsi erőt gyújtó erejével behat a lélek mélyéig.-—Esnem lehet meg nem jegyeznem, hogy az ó-szövetségi elővonalozások, s az új-szövetségi megfelelő tények egy képben összeillesztéséből alkotott rajzolatoknak a hitélet ébresztésére szolgáló nagyszerű momentumát, melyet mind a ker. vallás, mind a reformátió kezdetén működött tbeologusaink kellőleg méltányoltak , s nagy haszonnal alkalmaztak, de később felette igen elhanyagoltak, — most az újabb theologia iskola ismét régi érvényére visszahelyeztetni, s kellő méltánylatban részesíttetni kivánja, — mi annak több jelességei közt félreismerhetlen előnye és nagy érdeme. Szerző az apostoli korszak vértanúinak koszorviját ezekből fűzi: István , Jakab a nagyobbik, Filep apostol, Máté evangélista, Márk evangélista, Jakab a kisebbik, Mátyás, András apostol, Péter apostol, Pál apostol, Júdás, Bertalan , Tamás, Lukács evangélista, Simon , János, — adván mindegyik életéről s különösen vértanúi halálának körülményeiről rövid rajzolatot. A cikk végén azt igéri szerző, hogy ha Isten életének kedvezend, a Pál, Péter és János élet- és jellemrajzát egész részletességben fogja előterjeszteni.— Az Isten éltesse, s engedje, hogy igéretét beválthassa. Következik a Il-dik füzetben ily című cikk : „Rövid áttekintés a magyarországi protestáns egyház élete felett, az erre vonatkozó törvények vezérlete szerint. Kallós Lajos, ! debreceni főiskolai tanártól." — Rövid ezen cikk , — alig több egy ívnél, de tartalomban, és az elősorolt tények helyes nézetekhez fűzésében oly dús, — a protestáns egyházi j könyvtár céljához — t. i. a protestáns keresztyén magyar ember vallásáhozi ragaszkodásának megalapítására anynyira alkalmatos, és különben is világos, rendes előadásánál fogva oly jó hatást igérő, hogy felőle csak nagy dicséretet lehet feljegyezni. Rövid tartalma, habár nem mindenütt ugyanazon szavakkal, de érdemileg ez „Magyarországon a protestáns egyház élete, a reá vonatkozó törvényekhez viszonyítva ilyen phasigokon ment keresztül: eleinte 1523. 54. t. c. 1525. 4. t.c. vérig üldöztetett; az 1548. 5. t. c. ezen üldözésnek okát is megmondja, hogy t. i. az új vallás az ország lakói közt az egyességet felbontja; és ezen nézet menthetőkké teszi az üldözéseket. Ezen nézetből indulva ki mintegy 8 évtizeden keresztül az ország törvényhozása csak üldöző- s irtó-törvényeket hozott a protestántismus ellen (1523—1563-ig tiz izben)." „Szinte egy század lefolyta után országunkban is átlátván a tisztult nézetek, hogy a protestáns vallás sajátlag nem új, hanem az eredeti helyes keresztyénséget akarja, mind tanokban , mind tett-életben újra feléleszteni; — ez nem tévelygés, hanem okos és jó lelki emberek meggyőződése, — és nem az bontja fel az ország lakói közt az egységet, ha ennek gyakorlata megengedtetik , hanem az ha eltiltatik, — és az Isten által az emberbe adott meggyőződés ellen küzdeni annyit tesz, mint Isten ellen tusakodni : ilyen nézetek fejlődése,'—bárha az alatt közbejött sok keserű próbáitatások, de mindazoknak a protestánsok részéről állhatatos kiállása után, elvégre 1606-ban kimondá az ország a protestáns vallás iránt a békeszózatot. Az üldöztetések korában figyelemre méltó az, hogy az ország egyszersmind a római katholika vallás hibái és bajai orvoslásáról is rendelkezett; — és ez a protestántismus részéről a r. katholicismus irányában jótéteménynek tekintendő, miszerint felébresztette s ösztönözte azt, hogy hibáit igazítni, s fogyatkozásait helyrehozni törekedjék." „A bécsi békekötés alapján kimondatott az 1608-dik évi 1-ső t. cikkben a protestáns vallás szabad gyakorlata, s letétetett a protestáns hitvallás fundamentoma, Azonban sokaknak előítélete még ezután is sokáig s nagy erővel küzdött a protestántismus ellen ; — de most már azt lehet mondani, hogy aminő állhatatossággal hozá az ország törvényhozása 1608 előtt kárhoztató határozatait a protestántismus ellen: épen oly rendszeres állhatatossággal újítá meg koronként 1608 után a prot. vallás szabad gyakorlata iránti rendeleteit; — melyek közt nevezetesek az 1625. 22. t. c., az 1630. 33-ik t. c., 1647. 5. t. c., 1681—1687. 21. t. c.,— melyeknek születésére a megkísértett bántalmak s keserítések adtak mindenkor alkalmat, Ezek közt folyt le az idő 1791 iga mikor az egész országkormányzásának újabb módja elhatároztatván, ezen azegész országra nézve fő és sarkalatos országgyűlési törvények között, mint kiegészítő rész, a bécsi és linzi békekötéseken, mint a prot. vallás szabadságát biztosító alapokon, megerősíttetett újra a prot. egyház „szabad vailásgyakorlata, s annak egy oly erős biztos vára építtetett, mely azt minden veszélyek ellen megvédeni képes, minthogy azt ő cs. k. ap. Felsége a jelenben uralkodó Fejedelem is megtartani ünnepélyesen és több izben kijelenteni méltóztatott. „Ezen említett 179%-dik évi törvények között a 26. cikk szól a protestáns vallásról." Előadatik abban, hogy a „protestánsok mindenütt szabadon építhetnek templomokat iskolákat, — lelkészeket és tanítókat tetszésök szerint hívhatnak, — iskoláikat magok rendezhetik, kegyes alapítványaikat magok kezelhetik, s azok kezelését tölök elvenni nem szabad", sat. sat. „A mi ezen törvényből még hiányzik, — ennek létrehozását méltán várjuk az időtől. De tőlünk is megkívánja az idő, az ország s az egészvilág, — hogy valláserkölcs és tudományban haladni kivánó, — törvényt és rendet szerető valóságos buzgó protestánsok legyünk mind szóval mind tettel."