Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-01 / 1. szám

az önkéntes adakozás még nem elég szilárd alap, a teljes célhoz jutásra, s van okom felni tőle, hogy egykor ez uton a szelíd egy- j házi domestica — meglehet még a bekövetkezendő zsinat előtt is —- félelmes egyházi bellicává váland. Lépjünk le azért az önkéntes adakozás parlag mezejéről — én mondom azt, a pornak gyermeke, hagyjuk el az örökké tervezés meddő terét — ne várjunk zsinatot sem ! ezt mondja , kiáltja pedig e becses lapok tisztelt szerkesztője, mit mond ön, tán mindketten pusztában kiáltozunk? .... Legyen egy megállapított kulcs szerinti birtokarányos or• /.ágos adózás SimonJózsefként. Legyen egy öszpontosított, centralisált — mert én a cen(ralisatiót szeretem — főpénztár az ország szivében, s kezeltessek az grófTeleki javaslata folytán. Gyűljetek össze, ti apostoli vonok, superintendensek, szinte az ország szívében, ti vagytok a prot. egyház sziklaormai. Seregeijetek ő körülttök mint fejedelmi sasok, ti világi nagyok! és hassatok, és végezzetek zsinat előtt. A menny és föld királyai örülni fognak tinéktek —• a magas kormány atyai kegygyei nézend reátok; míg rni iinádkozandunk széles e hazában, hogy áldás koszorúzza müveteket! Ne adakozzunk: hanem a d ó z z u n k in i n d n y áj a n. Adózzunk mi különösen szívvel lélekkel egyháziak, hogy arcpirító megaláztatásokra, sújtó és megszégyenítő vádakra okot ne adjunk. Lásd Prot. Egyh. s Isk lap 48. sz. vezércikkét. Es bár nincsenek nekünk prot. lelkészeknek százezres javadalmaink , nincsenek fényes címereink — melyekre , Istent hívjuk bizonyságul, mindnyájan ezt mondjuk : nem is kell! adózzunk, mert van-e silány földet menynyé varázsló családi élettink, melyért oly szent az egyház, oly kedves a haza, oly édes a szenvedés ís előttünk. Adózzunk! mert előttünk sokkal szentebb —- előttünk sokkal nagyszerűbb ez intézmény: mint sem azt csak az önkéntes adakozás hiu, s könnyen változható szeszélyére alapítsuk. Adózzunk az egyházért, melynek bár testben legkissebb tagjai: de lélekben és igazságban legbuzgóbb szolgái vagyunk. Adózzunk rendszeres adókulcs nyomán: még pedig zsinat előtt. íme tehát, itt vau az. oka, hogy nem hozván önkéntes áldozatot az országos egyházi domestica oltárára, még sem szégyellem nevemet cikkem alá irni: mert én, apámról maradt egy pár hold földem- és egyszerű lelkészi hivatalomtól — mint sok ezeren velem —• adózni akarok. L i t e r á t i János. Szerkesztő ur! Szólottam hallgatóim előtt a tervezett prot. egyh. domesticáról, annak üdvös hasznairól. Hallgatóim örömmel fogadták a holdanként való kros adót tiz évre, s hogy igen szívesen tették, megtetszik abból, hogy noha szűk határuktól egy krral holdjától negyven pfrt esnék évenként, mégis most 55 pfrtot küldhetek , a mennyi t. i. összegyűlt; mert találkoztak, kik öt, sőt tiz évi illetőségÖket mopt egyszerre kifizették ezen végéhez siető 1858-dik évre. Tették-e ezt már inás egyházak ? nem tudom, de erősen hiszem , hogy egyetlen egy falusi egyház sem fogja megtagadni, ha megértették vele ezen egyh. domestica célját, üdvös hasznait s hogy ez fogja elöteremthetni a pesti prot. magyar egyetemet. Tisztelettel vagyok Madocsándee. 20. 1858. Ötvös Sándor, esperes. Tiszt. Tóth János farkasdi ref. lelkész 10 évig minden évben uj évre 2 ft. pengőt kötelez a pesti főiskola részére, az első évi járandóságot egyúttal be is küldvén. Az egyh. domestieához VerSS HeilŐ, komiósdi ref. lelkész ur járul évenként 4, azaz négy uj írttal tiz évig. Köszönetnyilvánítás. B. Hunyadi isk. igazgató s papjelölt F e h é r György ur a magyar protestantismus tudományos érdekeiért melegen buzgó levelében igéri, hogy Bod Péternek kéziratban maradt „Kősziklán épült ház ostroma" című munkáját lemásolván, a pesti prot. főiskola részére megküldi; küld továbbá egy pfrtot, hogy az a nevezett: főiskola könyvtárának tőkéjéhez csatoltassék. Mind Ígéretéért, mind becses adományáért fogadja az intézet elöljáróságának nevéb'enszives köszönetünket. S z e r k. KÖM¥¥ISMEETETÉS és ISKOLAÜGY. A legegyszerűbb, természet és tapasztalathübb s gyakor latibb Nevelési rendszer. Különösebben szülék számára megkísérté F á y A n d r á s. • Pesten, 1855. A Halmay család. Erkölcsi és tudományos olvasmány. Növendékek cs nem növendékek számára. Irta Fáy And. Két kötet. Pesten kiadja Heckenast Gusztáv. MDCCCLVI1I. Egy pár évtized vonult el felettünk, mióta hazánk légköre hullámaiban ezen szó : nevelés ringadoz és reng. És mégis, ha mentek vagyunk az önbálványozástól, nem tehetjük e fel magunknak ezen nyilt kérdést: váljon neve Íj tik-e mi magunkat avagy csak neve 1 ö d ti n k ? \ És eu minden tartózkodás nélkül egyenesen kimondom : hogy mi még ma is csak nevelődünk. Kimondom, mert nem akarok hasonlatos lenni amaz elfogult szüléhez , ki hibákkal teljes gyermekében mindég csak a jót látja, kimondom a magunk iránti tiszta szeretet érzetében, mely azt mondja szivemből: ismerd meg magadat, hogy aztán a bölcselkedés utján józanésszel indul hass meg. Nevelődünk, mert a mi nevelésünk körül a cselekvés terén történik, az nem öntudatos cselekvés, hanem az élet tengerén irány- és célnélküli ődöngés. Nem az iskolai nevelésről szólok, — mert azalatt mi, a nevelésnek úgyis csak egyetlen ágát, a tanítást szoktuk érteni; — hanem saólok azon általános nevelésről, mely családi, társasági és nemzeti életünk körében mutatkozik. És ezek azon központi körök, melyekben mi magunkat nem öntudatosan neveljük, hanem csak nevelődünk. Nevelődünk mondom. Mert nekünk még mai napig is megvan azon nem dicséretes szokásunk, melynélfogva nem a magunk , hanem a mások tűzhelyére szeretünk bekandikálni; — szeretjük vizsgálni a mások gyengéit, hibáit, de annál kévésbé igyekszünk a magunk gyengéit felfedezgetni s egyenkint javítgatni. Öntudatlanul erezzük mi azt, bogy szeretünk a mások gyengéi kikutatásában fáradozni, mert mindent elkövetünk arra nézve, hogy a magunk gyengeségei mások előtt