Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-02-05 / 6. szám

enyelgett ajkai körül^ melynek derttletén be lehetett látni egyenes jó szivéhez. Most is az a nemes és mély komolyság szemeiben , melynek borulatán a természetbúvár tudományos ismeretei ragyogtak fel, melyeknek sugárain be lehetett látni a mívelt ember lelkéig. Alatinköltész szavai jutottak eszembe : „Tu puer aetemus, tibi inconsumpta iuventas — —. — — tibi eum sine cornibus adstat Virgineum caput est." megjegyezve, hogy itt Ovid a szavakat Evan fejéről szedi le, és távol legyen, hogy szószerint alkalmaznám a mondottakat. Sir Charles Lyell geologiája volt kitárva asztalán, ki most a legelső és legnagyobb hirü geolog, vagy magyarul : vakand egész világon. Másnap, vasárnap, nov. 1. napja — Őszi hálaünnep a debreceni templomokban. — Én egy oldalajtón beléptem a nagy templomba. Én azzal eleitől fogva nagyon keveset gondoltam, kire, mi hatással volt és lehetett a debreceni nagy templom, és azt nem is követeltem soha, hogy egy, a roppant cathedrálék magas csipkés ivezete alatt merengni szerető külföldi jövevény utazó valami nagyszerűt lásson benne. Már ugyan mit is láthatna, vagy mit is olvashatna le homlokáról például egy nagynémethoni ácsmester, vagy cirkalmazó, kinek édes bámulásában nyála meg szokott eredni a Domok árnyékában, mit érezhetne például egy olasz faragó, egy debreceni kálvinista templom téglalépcsőzetén ? De annál többet érzek én, és én nem tudnám egyhamar megmondani: miért ? a világ minden templomában nem látom, nem érzem azt, a mit itt. Ott láttam, ott hallottam egykor Budait, Földvárit, Szoboszlait, és még hányat; ott lestem el hajdan magam is az egyházi szónoklat mély titkait, az égbe emelkedő látnokok szájából, arcából, minden mozdulatából; magam is ültem azon tüzes szekérben *), mely égfelé ragadva, távol rnutatá nekem a titkos vizeket, melyeket meg kellett ütnöm későbben , hogy átmehessek, vagy átjöhessek a csendes partokig, hol most ülök. Nem csoda, ha annyi évek után, belépve az ajtón, hallottam lélekben a latin költész kiáltását: ingredere ! lépj be! — — ingredior: qualesque in inmagine somni Visus eram vidisse viros, ex o r d i n e tales Adspicio agnoscoque. Adeunt. — Hospitemque salutant. Ovid. met. VII. Uram, uram! tisza-dunaháti, vagy tisza dunaközi uram ! volt-e valaha a debreceni nagytemplomban ? Hogy ne lett volna! — látta-e ama férfiak fénykörben úszó vonásait ? Hogy ne látta volna! És hallotta e, mit mondottak Isten színe előtt? Hogy ne hallotta volna! És mégis vádolni meri Debrecent, hogy kevés papot tart, kevés temploma van — kevés, de hánynyaí ér fel ? — És a mi ott mondva volt, hol volt mondva széles e világon? — Hallottam hajdan ezelőtt több mint harminc évvel abból a szószékből imádkozni a nép előtt Benedek Mihályt; imája lassan zúgott, mint a hétszer ftilt kemence izzója — egy láng csapott ki az izzóból és mi hallottuk a lángok közül e nevezetes hangokat: „Melynek oka a mi boldogságunk!" **) Dobos. ***) Az év lefolyt — éjfél! folytatom a jövő évben. H.~Szofcoszló, január 20.1859. — Tisztelt szerkesztő ur! Elismert közhasznú és kedvességtt lapjában, a következőknek közzétételére teljes bizalommal kérem: Ref. egyházunk keblében az igazgató tanárral együtt összesen 8 tanító működik a nevelés-tanítás magasztos pályáján. E férfiak ezen meggyőződéstől lelkesíttetve, miszerint a jó tanítónak, ha másokat is célszerűen vezérelni s nevelni akar, folyvást kell önmagát a haladó kor igényei *) Ertem a szószéket, melyben hajdan hat éves togatuskoromban papoltam. '**) Ez öt szót intonálta kivált imájában a bold. superintendens. ***) E cikk kissé elkésett, de a jó mindég idején jo. Szer k. szerint képezni: e következő — utódaikra nézve is érvényes intézkedést tették: 1. Azon alapítvány értelmében, melyet néhai helybeli közbirtokos b. e. tek. Jablonczai Pethes Laj os ur, többek közt, végrendeletileg tett, miszerint az összes nt. egyháztanács által szavazatok többjével évenként, az év végén kijelölendő legszorgalmasabb, legügyesebb és leglelkesebb tanító 3 köböl búzával és szinte 3 köböl árpával jutalmazandó, — mely jutalomra, a szerénység korlátai közt említve, alólirtnak is négy legközelebbi év lefolyta alatt már-két ízben volt szerencséje érdemesíttetni, —már az 1846-dik évtől kezdve, az akkori lelkes és hivatá sukat nemesen fölfogni tudó tanítók s azóta utódaik is, egymás közt örök időkre érvényesített s az újonnan belépő egyénekkel mindenkor aláirt s aláírandó olyan szer ződvényre léptek, miszerint: a nevezett hat köböl élet bármelyik pályatársuknak Ítéltessék is, e jutalom árából időnként a tanítás-nevelés körébe tartozó legujabb irodalmi termékek szereztetnek meg, az időről időre megszerzett és szerzendö könyvek fölosztás alá nem eshetvén, a tanítóikönyvtár elidegeníthetlen tulajdonai maradnak. 2. Az 1856-dik évben, bár már ez időben is igen jeles, de leginkább csak nevelés-tanításra vonatkozó irodalmi müvekkel díszlett nevezettek könyvtára; azonban a szépirodalmi — belletristicus — művek tekintetében egy betöltendő nagy hézag vala: az önképzés és haladás dicső elvétől lelkesült nevelés baráti összegyülekezvén, lőnek „mindnyájan egyenlő értelemmel" sa hazai szépirodalom termékei legjelesebbjeinek megszerzésére letevék a maradandó alapot az által , hogy minden tag évenként 4—4 ezüst forintnak az illető könyvtári pénztárnok kezeibe való lefizetésére magát szerződésileg kötelezte. Az alapító tagok száma, a helybeli énekvezérrel és a múlt 1858 dik évben közbizalommal el| nökül fölkért s nyeri egyik közkedvelt hitszónok, nt. Szívós Mihály úrral 10-re szaporodván: a szépirodalmi termékek megszerzésének évenkénti biztos alapja 40 ezüst forintot tészen; mely összeg, pénz- és könyvtári pontos számadások kimutatása mellett, a társulat által évenként szavazattöbbséggel választott két tanítói egyéni! ség által kezeltetik, s a társulat által az év végén lelkiismeretes szigorral megvizsgáltatik A szépirodalmi művek is a könyvtár tulajdonai maradnak s f öloszthatlanok ; azonban rendes — s illető óvdij (cautio) letétele mellett ktil tagoknak is a könyvtár használata nyitva áll; az iskola nagyobb korú értelmesb növendékei e szellemi élvezetben ingyen részeltetvén. Ide vonatkozólag, ugy hiszem, nem lesz felesleges , felemlíteni, miszerint könyvárus s nagykereskedő t. Emich Gusztáv urnái legközelebb a pénz kézbesítésével az év folytán megrendelt, de még eddig le nem érkezett 63 önálló szépirodalmi müveken kivül, könyvtárunk 207 különálló irodalmimüveket—kötetenként 354 darabot számlába nemsokára leérkezendőkkel pedig szinte ötödfél száz kötetre szaporodaudik; mely irodalmi müvekre való kiadása az illető tanítói karnak már régen meghaladta az 1000 ví'tot vagy 400 pforiutot ausztriai értékben. Ily szép virágzásnak indulván nevezett tanítók nagy részben önerőből alapított könyvtára, azon kegyes óhajtást vagyok bátor pályatársaim nevében is nyilvánítani: vajhaahelybeli nt. egyh. elő 1 j ár ós á g, átlátvatanitóinemesáldozat készségét,éve nként bizonyos összeggel jár ulnaanevezett könyvtárgyarapítására, minek haszna kétségkívül, kamatostól áldást hozólag fogna az összes egyházra visszatérni! 3. Folyóiratok és uj ságlapok járatását az említett alapok kellőleg nem fedezhetvén, azt nélkülözni pedig a haladás embereinek nem lehetvén : a tanítói testület az innen reményit szellemi élvezetre részint fejenként egy véka búza — s egy véka árpának évenkénti rendes