Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-02-05 / 6. szám

lizetétésére kötelezte magát; részint körülményekhez képest önkéntes áldozatokra nyitja meg erszényét. S így jelen évben kővetkező njságlapokkal van ellátva: 1. Pesti Naplóval. 2. Vásár napi és Politicai Újdonságokkal.. 3. ProtestansEgyházisIskolai lappal. 4. Üstökös cimü hnmoristicus lappal. Tisztelt szerkesztő ur! Ezeket akartam önnek s általa becses lapja érdemes olvasóival megismertetni, hogy lássák mások is, kik tán nagyobb anyagi erö mellett is, tétlenül hevernek, hogy parányi erővel, de nemes tűzzel, s a hazai irodalom iránti lángoló szeretett e 1 mit lehet eszközölni. Becses engedelmével nem sokára leend szerencsém tiszt, szerkesztő úrral általunk követett tan- és nevelési rendszerünket is megismertetni ; de most kímélendő becses türelmét, leteszem tollamat a tanpályán velem bajnokilag küzdő kedves társaimhoz, — kik nemes tettök öntudatában, még ha a világ nem tudná is, boldogok, —intézve a francia költő eme lelkesítő szavait: „Le bien, que tu peux fairé en ce monde, mortel, Sera ton seul mérite auprés de 1' Eternel" Zárszóul pedig, tisztelt szerkesztő ur! fogadja buzgó ohajtásom: adjaazlsten, hogy honi irodalmunk slelkesiróinkiránti kellő méltánylat, tisztelet minden igaz magyar keblében olthatatlan tiszta lánggal lobogjon! Hazafiúi üdvözlettel. Szathmáry György, igazgató tanár, s felszentelt pap, mint a nevezett tanítói kar könyvtárnoka. Háromszék. Ezelőtt mintegy 30 évekkel zaláni pap Maksai Zsigmond ur a s.-sz.-györgyi heti vásárra menvén, míg dolgait intézte, tudtán kivül valaki föltett szánjára 1 véka árpát; szánjához visszaérkezvén, legénye se tudta felöle értesíteni, ki tette azt oda. Haza ment tehát azon gondolattal, bogy a ki odatette, megkeresendi otthon Zalánban. De ott nem kereste senki. Kihirdette a templomban 3 vasárnap, és senki sem jelentkezett; így tehát a véka árpa a papnak maradt, de azt tavaszig nem fordította sehová. Akkor pedig maga is tett hozzá egy vékát; és így két véka árpát elvetett egy papi allodialis szántóföldbe, azon föltétellel, hogy az az ekklézsia pénztárát gyarapítsa. Azon évben az árpának silány termése levén, kapott belőle szemül csak négy vékát, melyet eladott 9 frt. 20 krért váltóban. Ezt átadta az ekklézsiai elöljáróságnak azon föltétellel, hogy el ne költsék, hanem vásároljanak vele ősszel zabot, melyet minden évben adjanak ki zabkamatra, mindaddig , míg 100 köbölre fölnevekedik, s akkor kezdjenek az ekklézsia javára belőle intézkedni, megállván mindig a 100 köböl zab. Hetedik évben helyébe lépett oda ev. ref. lelkész t. Nagy István ur, ki a zabot már jól megnevekedett mennyiségben találta; jó gondozás mellett aztán annyira nőtt, bogy ma van szerezve belőle a zaláni ev. ref. ekklézsiának annyi kaszáló, melynek évenkénti haszonbére 100 pforint, s mégis jelenleg van mintegy 130 köböl zabkészlete. — lm! ez is egy megtekintendő szép példa arra, hogy az önzéstelen buzgalom közhasznúságának ezerféle utai vannak, csakhogy tenni ne resteljiik, ne sajnáljuk! Kolozsv. Közi. KÜLFÖLD. Az „Augöb. Alig. Zeitungban4

prot. egyházi ügyeinkre vonatkozó következő figyelemre méltó cikket olvastunk. Ausztria. Bécs, — A minapi levelemben irtam azon jelentékeny tényről, hogy a catholicismus Ausztriában rövid idei theokratikus különzése után, ismét azon patrioticus hagyományokhoz kezd fordulni, melyek Ausztriában az egyház és állam érdekeire mindenkor annyira kedvezők voltak. Ezen egyházi változás különösen azon okból üdvös, mivel a „Nordu

lármájának s a vele rokon kryptoradicális lázongásnak, hogy Ausztria elszigeteltessék, véget vet. Ez elszigetelés veszélye valóban egy idő óta nem messze volt. A speciíicus katholicus politica, a párisi „Univers" értelmében az ausztriai császári állam részére egy nagyhatalom barátságát sem szerezte volna meg, a tisztán kath. államokét sem, legkevésbé a katholikus Franciaország barátságát. Ha Ausztria ezen sireni énekre hallgat, kül pol'iticáját theokraticus hajlamok szerint intézi, azon helyzetbe jöhet, hogy egész Európában némely apró gyenge államokon s az ős kantonokban néhány nem igen nagy államférfiakon kivül más szövetségesei nincsenek. Azt reraénylették a „Nord" és társai, de ezen reményökkel szégyent vallottak. Az épen szemünk láttára történt szerenesés fordulat bővebb kezesség, hogy Ausztria nem gondol arra, hogy érdekeit idegen céloknak áldozza, s a kizárt pártot forradalomra ingerelje. Ausztria nem maradhat szigetelten mindaddig, míg távol van a szándéktól oly elvekhez folyamodni, melyek az állam lényegének megtámadásai. A theokraticus párt kath. egyházban minden állami ellen hadi lábon áll, azért annak Ausztria, a nélkül, hogy létét fel ne adja, soha nem lehet szövetséges társa. A mérséklés, humanitas, egyházi türelem programmjának a nagy hatalmak, Franciaország mint Anglia, Oroszország mint Poroszország tetszéssel adóznak. Ausztriára nézve e programra két okból szükségesség, egy felől Poroszországra való tekintetből, s azon kötelezettségből, melyet Ausztria a szövetségi kötés által magára vállalt, más felöl a déli szláv népekre való tekintetből, kik Ausztriában laknak, s Ausztriát körülveszik. Ausztriának exclusiv katholikus politikája a déli szláv népeket csalhatatlanul mindinkább Oroszország karjai közé taszitná. A mi mértékben lép előtérbe nálunk szelídség, türelem vallásos dolgokban, olymértékben nő e tartományokban is az Ausztria iránti rokonszenv. Ha nálunk a vallásos türelem elvei megszilárdulnak, akkor a déli szlávok mivelödési érdekeiknek nagyobb biztosítékát találják Ausztriában, mint Oroszországban. S ezen elvek nálunk szilárdon meg is fognak tartatni, mert ismerik a személyeket, melyek mint az exclusiv irány következményei a politica mezején feltűnnek. Szászkut, Moldvában. A szegény, de a sző teljes értelmében tiszteletes Márk Mózes szászkuti református lelkészt, kinek nyomorúságát, s ritka állhatatosságát a tisztelt olvasók e becses lapok közleményeiből már ismerik, a közelebbi időkben nagy csapás érte. így ir ö maga erről, Koos Ferenc bukuresti lelkész urboz : „November 14-kén, vasárnap estve, épen vacsora alatt, nem tudhatni ki által, házam felgyújtatott, s mindenem, a mim volt, porrá égett, ugyanannyira, hogy egészen semmi nélkül maradtam. Gabonám egy szem sem maradott, s három nap és éjjel az ég alatt fetrengtem. A boér megszánva nyomorult helyzetemet, végre egy házat adott és abba költöztem. — A zsindelyt a régi curátortól, ki katholizált volt, magamhoz vettem, hogy a templomot befedessem, s talán annak boszujában, el is égék. — Azután , hogy a tisztelendő ur itt járt, Páter Petrás Ince János, két református leányt megesketett és elkeresztelt. Nagy búval és keserű bánattal a fejem Összezavarodva, nem is tudok most körülményesen mindent megírni. Én igaz, hogy eleget törekedtem de mégis talán jobb lesz vala, ha más életmódhoz fogok; — de bizom tiszteletes ur szívességében s ez még megtartott Szászkuton. Abc-és gyermek van vagy 12 ; a küldeményt hálával fogadnók, stb." — Midőn Márk ur e sorokat irá, a magyarországi nemeskeblü adakozók szivességéből, még csak az első pénzküldeményt kapta, de azóta a második és harmadik küldemény is, valószínűen kezéhez jutott, s enyhítni fogja némi részben nyomorult állapotját, mely ezen ujabb csapás nélkül is, alig volt elhordozhaó. „Hála Istennek — úgymond Koos Ferenc ur, — hogy szegény J Márk úrral megismerkedtem, különben most vége lenne 6. ez.