Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-02-05 / 6. szám

S mi az, a mit tennünk kell, hogy ennek elejét vegyük? Tán valami nagy áldozatokról van aszó? Korántsem. Csak hulladékait kívánjuk a bőségnek, morzsáit a feleslegvalónak. Elmondtam már egyszer, de most ismét elmondom: „Az előkelő mondjon le | egyetlenegyszer egy esztendőben valamely nélkülöz­hető luxus-kiadásról, az alsóbb rendű tagadjon meg magától egyszer esztendőben egy ital bort, mely nélkül egészsége ép, kedve derült maradhat, sőt a napszámos is dolgozzék egyszer esztendőben fél na­pot egyházáért és — szeretett közös anyánk, a szent evangyéliomi egyház léte, fenmaradása és virágzó fejlése biztosítva lesz." Ennyire ter jed mindössze, a mit az egyházi dome­stica létrejötte igénybe vesz. S váljon volna protestáns magyar ember, ki ha tisztán megértette, hogy lenni vagy nem lenniről van a szó, j ó példa után éven­kint pár fillért áldozni kész nem volna? ezt én hinni nem akarom. Inkább elhiszem, hogy kényelmesebb semhogy az összes egyház sorsával törődnék. De a jobbak komoly akarata ezen is segíthet. Sokszor kell ugy cselekednünk, mint cseleke­dett, Muhamed. Ez a nép előtt csodahatalmát bebi­zonyítandó , megparancsolá egyszer az előtte lévő hegynek, hogy jöjjön őhozzá. A hegy természetesen nem mozdult s akkor Muhamed a néphez fordulva szóla: Ha a hegy nem jön hozzám, én megyek a hegyhez. — Ila a tömeg nem emelkedik hozzátok: ereszkedjetek ti le a tömeghez, hogy megértse és tisztán tudja, mi forog kérdésben. Csak azt mondom még, tegyük haladék nélkül, a mit tenni akarunk, s nyúljunk azonnal a célra veze­tő eszközök után. Mert ha bizonyos remények telje­süléseig halasztjuk a dolgot, félő, hogy örökre elha­lasztjuk. Engem a mi illet, én míg birom magamat és módomban lesz, egy alkalmas pillanatot sem akarok használatlan elszalasztani, melyben e nagyfontos­ságú ügyet hitfeleim szivére köthetném. Kopogtatni akarok az álomba merült egyháztagok szivén mind­addig, míg felébrednek, nemcsak a baj eszmélésére, hanem annak orvoslására is. Szerkeszt ő. Egyházi domestica. Tiszt. (íönczy József, karesai ref, lelkész ur a protestáns egyházi domesticába, egyenesen a pesti prot. főiskola jávára küldött 2, azaz két pftot., mint papi föld­jeinek ez évi krajcáros illetékét. — ISKOLAÜGY. Mint vigyük be népiskoláinkba a gazdaságtan tanítását ? Bár teljesen is meg vagyok győződve, hogy a magyar­honi helv. hitv. négy egyházkerület népiskolái egyetemes választmánya, már közösen jóváhagyott tervezetéhen, föld­mívelö népünknek mindinkább alászálló anyagi viszonyait figyelemre méltatván, a gazdaságtannak korhoz idomult tanítása szükségességét kimondta: mindazonáltal szabad­ságot veszek magamnak, szellemi életünk ez annyira be­csült közlönyében röviden elmondhatni azt, mit ezen kér­désre : „valjon agazdaságtan bizonyos, a nép­élet hivatását magában felölelő kiterjedés­ben tanítassék-e anépiskolákban,smiként lehetneaztatöbbi teendőkkel összekötni?" — felelni lehet. Midőn tehát amaz országos intézkedés mellett nézeteimet elmondani szándékozom, épen nem azért teszem azt, mintha általánosan elismert működésűkbe vág ni, vagy belátásuk elé tanácscsal állni akarnék, — de te­szem azon egyszerű okból, mert némi gyakorlati anyagot hiszek szolgáltatni, — majd a népiskola tanítóknál figyel­met reménylek ébreszteni, hogy addig is, míg a népiskolai minden tantárgy tanmenete s tanmódja összegét magába foglaló tankönyv elkészülhetne, kisértenék meg a gazda­ságtan tanításukba fölvenni, s népünk erkölcsi élete fel­virágoztatásának célját, az anyagi jóllét mielőbbi biztosí­tásával előmozdítani. Korunk azon sajátságos, s már túlnyomó erőre fejlett nézete, hogy a nép anyagi jólléte előmozdításának kizáró­lagos eszköze az ipar és kereskedelem iránti tüzetes figye­lemébresztésben , sőt a nép erőinek ezek érdekébeni hatá­rozott kifejtésében rejlik: tagadhatatlanul a földmívelés elöhaladására is kártékonyán hatott, s azt lehető kevésre engedvén becsülni, annyira lealázta, hogy a megvettetó­sérti boszú nyomai máris láthatók a nép jóllétén. Mind a mellett teljesen kivihetetlen feladat volna, akár a régi szokásokban megcsontosult öregekre, — akár az örökölt előítéleteket csak pillanatra levetkezett, a kor baladását pedig felszínes figyelmükre méltatott középkoru­akra, — akár az ifjúi lélek újság utáni vágya miatt ala pos vizsgálás nélkül ferde irányt követő felserdültekre ugy akarni hatni, hogy amott megtagadva a természetté vált szokást, itt a kor sajátságát, a károsnak bizonyult útról jobb és igazán hasznosnak elismert ösvényre engednék magokat vezettetni. — A gazdasági egyesületek nehánjr év óta ernyedetlen buzgalommal fáradnak e cél elérésén : gép-, állat- s termény-kiállítások rendezése, ujabbnál ujabb módosítási! ekékkcli próba-munkálatok, alagcsö vezési kísérletek, különösebb növény magvak országszerte kiosztása, — majd hírlapok, s pályakérdések kitűzése ál­tal a lehető legkedvezőbb eredményt hitték előidézhetni. De kiviláglott, hogy ily irányú minden igyekezet, csak igen hirtelen elmúló, hideg fénysugár, töredék munka volt, — s már magában hordá annak nyilvános bizonyítékát, hogy népnevelésünknek általános, alapos. s tartós emelése csak az által lesz elérhető, ha földmívelő népünk gyenge ifju­| sága, élethivatásának megfelelő arány- s irányban gyakor­latilag, már jó eleve bevezettetik a gazdaságtan tanítása által a gazdálkodás okszerűségébe. A nép fiatal nemzedékében rejlik itt is, mint sok más tekintetben is, a hon reménye, s egy jobb jövő biztosítása. Ezen remények biztosítására tehát azokat minden áron képesekké kell tenni, s ez legyen legnemesebb, de legszen­tebb feladatunk is. Ugy tekintsük ezt, mint buzgalmunk legyümölcsözőbb munkáját. Sokszor felemlíttetett már, hogy nekünk protestán­soknak örökösen harcban kell államink egy legyözhetlen el­lenségünkkel: az egyet nemértéssel; elmondatott más­szor is már, hogy szellemi erőnk, érzületeink ziláltsága miatt rezdelkezésre kész anyagi erőnket is szerte szórja, — többször szemünkre hányatott, hogy népiskolai életünk­ben rég megállapodtunk már, s nem akarjuk azt a régiség faragta, a kor előhaladta által teljesen elavult alakzatok­tól elszakítani, s még mindég szivesebben ragaszkodunk ahhoz, a mi megvan, bár rosz is, mint birni ohajtnók azt, a mi jobb, —• s szükséges, — felemlíttetett végre az is már legújabban, hogy a magyar egyetemes prot. egyház isko­lái között általában ugyanazon alakok széles számmal van­nak, s ajánltatott, hogy hely- és körülményszerüleg ezek

Next

/
Oldalképek
Tartalom