Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-29 / 5. szám

lyes küldöttséget neve? ki, mely a számadások vizsgálatáróljelentést teszen és a számadásokat a preshyteriális gyűlésnek beadja, — e számadásoknak kivonatját, ugy mint a hegyaljai esperességnek minden egyházai, évenként az esperesnek beküldi, az esperes az esp. gyűlésnek felterjeszti és azután az esp. levéltárba tétetnek. — A nyiregyházi presbyterium, a mint látjuk, a városban minden elemet képvisel, a város legértelmesebb s legvagyonosabb férfiakból áll, — és ki magát vallásos buzgóság, tiszta erkölcsű s fedbetlen élet által ki nem tűnteti, — soha, — de soha Nyíregyházán presbyter nem lesz, — bár Dáriusi kincsekkel, bár Kant eszével birjon is. E presbyteriumnak tagjai, nemcsak a város és a helybeli egyház javára s felvirágoztatására fáradhatatlanul működnek; — hanem az esperességi, kerületi tanintézeteket, nemcsak az egyházi pénztárból, hanem saját zsebeikből oly gazdag nagylelkűséggel ápolják, mint talán egyetlen egyház sem széles e hazában;— az esperességi, a kerületi gyűléseken a jelenlegi presbyteriumnak tagjai, — értelmiségök, buzgóságuk, s a prot. Ügy iránti lelkesedéslik által, tekintélyes befolyást gyakorolnak, — mint igaz s tántoríthatatlan védői a prot. vallásnak, a kik, a hol kell és szükséges, szóval s tettel a sikra kelnek, ismeretesek, és bokros érdemeikért a prot. világban nagy tiszteletben részesülnek. — A lelkészeknek oly nagy és biztos jövedelmök van, hogy a környéken a tekintélyes földbirtokosok ilyennel nem dicsekedhetnek, a presbyteriumnak s elöljáróságnak, a pénztárnokot és egyházszolgákat kivéve, — egy fillér fizetése nincsen ; — az egyházi adót, melyet kivet a hívekre, állásához képest ugy fizeti, mint más egyházi tag, — minden fáradságot, minden terhet, — mely oly nagy egyházban nem csekély, — egyedül vallása iránti buzgóságból, az Isten dicsőségeért, — végzi és hordja.— Ezeket előrebocsátván, nézzünk most már szemeközé a cikkíróknak, — kik nemcsak a nyir- [ egyházi presbyterium s elöljárók , de a hegyaljai esperes ellen is, kiszámított s megállapított strategikus terv sze- | rint, harcot s háborút viselnek. — Az A.utonopiia t. cikkírója, mikor cikkét irta, nem volt normális, hanem izgatott állapotban, a mit előttem fekvő saját nyilatkozata Ipizpnyít. — Melyben a múlt év elején, a nyíregyházi presbyterium s a lelkész urak kö^ti súrlódásokat sajnálja, fájlalja,— s elismerése szerint, a küzdtérre (nem saját meggyőződése után) vonatott akaratlanul, — ta- j gadhatattan igaz maradt azonban, hogy ő az újságokban kezdte legelőször a vitát, a gyanusítgatást, s ezáltal fásoknak agitot adott — Á Nem-merengések t. cikkírója, a világi elem s felügyelők ellen irt véleményével s állításai- ! val oly esperességben, mint a hegyaljai, és oly kerületben, mint a tiszai, —? a hol 1856-dik évben a Nyíregyházán tartott esperességi gyűlésben a ministerialis ismert javaslat tárgyalás alá vétetett, — midőn még ő más esperességben, más kerületben niiijt lelkész, működött, — a hegyaljai lelkész urak tiszteletére legyen mondva, egyetlen egy sem . nyilvánított ilyen véleményt, — és jelenleg sem tápláljak oly meggyőződéseket kebleikben, — az ugyanez évben Iglón tartott kerületj gyűlésnek határozatai s a m. thrónhoz tett feliratai ellenében, —- egészen isolált állapotba h^ezte magát, s egyéh.kint is kificamodott logikájával, melyet Hunfalyy János ur helyesül vett bonckése alá, — valósággal sajnálatnak tárgya lett; — ámbár a nagy világ előtt fiascót csinált, — mint támadó fél lépett a sikra és izgatásaival otthon nem kis bajt okozott és okoz. — Az Evang. Wochenblatt 33. számában , Aus den Karpathen irt ismeretlen cikk irója már a legszemtelenebb hazugságokkal s rágalmakkal lép fel, és a nyiregyházi egyházat, a hegyaljai esperest botrányos módon megtámadja, és dúl, fúl, —r miért? majd lejebb megmondom. — Végre a m. évi 52. számban fellép a Nem-pi-esbyter álarcos vitéz. — Mondhatom, hogy évek óta az egyházi téren, nagyobb tudatlansággal , vagy inkább, több rósz akarattal nem találkoztam, m^n,t aNem -presbyter jjéí. -rr Még ő uem tudja, hogy az ág. hitv. evangélikuspljyiál Magyarhónban, a? egyházi, presbyterialis gyűléstől kezdve, esperességi, kerületi a egyetemes gyűlések a legnagyobb nyilvánossággal tartatnak ? — Még ő nem tudja , hogy azokon minden prot. embernek nemcsak megjelenni szabad, — hanem fellépni is, — mivel votum informativuma van ? — Még ő nem tudja, hogy minden egyházi ügyben, a helybeli elöljáróság, a presbyterium az első biró,—továbbá az esperességi, kerületi, egyetemes gyűlés és consistorialis törvényszékek gya korolják a birói hatalmat, az egyházi téren felmerülő minden egyházi ügyekben ? — Valóban szomorú dolog. — 1855-től kezdve, a tanítóképezde ügyében, a kerület által választmány működött Nyíregyházán, melynek mind a három tagja hegyaljai egyénekből, a hegyaljai esperes ur elnöklete alatt állott, — igen gyakran Nyíregyházán több napot töltött, nyilvános gyűléseket tartott, — 1856-tól Nyíregyházán három esperességi, egy kerületi gyűlés tartatott. — A Nem-presbyternek, ugy hiszem , elég alkalma volt nehézségeit illetékes helyen és személyek előtt előadni és orvoslást kérni, — ha igazak lettek volna állításai; — de kéntelen vagyok az igazság érdekében, hivalalos állásomnál fogva is kijelenteni, — hogy ámbár tagja vagyok annak a választmánynak, későbben a tiszai kerület által vidéki tanítóképezdei felügyelőnek választattam, — két évig mint esperességi helyettes felügyelő, és egy év óta mint esperességi másodfelügyelő igen gyakran egyhuzomban több napot is töltöttem hivatalos ügyekben Nyíregyházán,— de soha senkisem, vagy privátim, vagy gyűléseken, sem esperes urat, sem engemet nem figyelmeztetett, nem panaszkodott a presbyterium ellen, egyedül a lelkész urak álltak az egyházzal harcban és súrlódási téren. — Kérdem, miért nem lépett a maga helyén és illetékes biró előtt fel? Miért folyamodik rágalmakkal, oly rágalmakkal, melyekkel a közvéleményt és a t. szerkesztőséget félrevezeti, az egyházi lapok hasábjaihoz a Nem-presbyter ? — Miért él vissza a t, szerkesztőség által adott titoktartási szóval; és ezen paizs alatt egyenetlenséget idéz elő az egyházi téren, minden tekintetben alaptalan jelentéseivel ? Miért nem lép nyíltan a sikra, ha becsületes ember, és becsületes az ügy, melyért síkra kél ? — hanem álarc alá rejti magát, s éjjeli sötétben jobbra balra azúr mérges nyilaival ? — Hogy a presbyterium a. német istenitisztelet tartást kettővel megszaporította, bizonyosan elegendő okának kell lenni, — de ahoz presbyteriumi határozat sem kell,— a lelkész urak, midőn látják a n^met-ajkuak Szaporodását, a cselédek, mes terlegények, vasúti pálinkások által, legszentebb kötelességök ezeknek lelki üdyöaségükröl gondoskodni, — ha nemcsak német, de bármilyen ajkú hívek lennének is, ha annak a nyelvnek birtokában vannak, — a protestáns nagy és magasztos érdekek követelik, hogy velők istenitiszteletet tartsanak és az mvacsorát kiszolgáltassák nekik a lelkészek, — és épen megfordítva áll, — hogyha ezt nem teszi a lelkész, — midőn teheti s hatalmában van , — a prot. érdeket elárulta és hivatalának eleget nem tett. A papi uralom és panslavisticus tendentiák e harcnak valódi okai, — az Autonomiaéfc Nemmé rengések az elsőt, — a 33. sz. Evang. WoQhenblatt Aus den Karpathen féle cikk világi san a másodikat bizonyítja be. — A nyiregyházi presbyterium és esperességi egyházi főnökön mind a két tendentia hajótörést szenved, — és azért a legalacsonyabb eszközt is felhasználják; — hogy a sok méltatlanságokat megunván, mind a presbyterium tagjait, mind az esperes urat erkölcsileg a lemondásra kényszerítsék , — és esperes ur csakugyan megsokalván e kellemetlenségeket a múlt évi sept. Nyíregyházán tartott esp. gyűlésen hivataláról leköszönt, s csak nagy kéjelmek után a követek bírhatták rá, hogy hivatalát tovább i$ folytassa. — Ha ez sikerül és a presbyterium is lemond, uj presbyterium pedig a nép alsóbb rétegeiből választatik, — akkor a papi uralom autonomiául felállítja a. „sic volo, sic jubeo" elvet, — egy év alatt a magyar is,tegitísz,telettartást kiküszöböli^, —• az iskolákban a magyarnyelve^ ta&ítást, mint szükségtelent, eltörlik, — az espéresi főiskolára, tanítóké-