Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-20 / 51. szám

magánszemély volt jelen. E kevés meggondolatlanul oda vetett szó olyan szint ád a dolognak, mintha az esperességi coufereneia a legmagasabb nyiltparancs feletti vitatkozás miatt oszlattatott volna fel. A tény valódi állása s a ievelező által említett zavar s gytiléseloszlatás következőleg történt: Esperességlink néhány tagja bizalmatlanságot fejezett ki esperes ur irányában, melyre több tette által okot szolgáltatott. Az esperes urnák erre következett erélyes önvédelme s a pártján levő tót papok felszólalása miatt zavar támadt és esperes ur, a mint az elnöki széket elhagyta, ezen szavakkal: „sessio soluta est" a gyűlést elhagyta. Hogy vele együtt a világi elnök, a fejedelmi biztos s a papság is elhagyta a gyűlést, az sem igaz. Csak néhány tót pap távozott el vele, a papság jelentékeny része, a világi elnökkel együtt a teremben maradt, jegyzőkönyvileg óvást tettek az esperes eljárása ellen, a conferencia tovább tanácskozott, meghitelesítette a jegyzökönyvet s miután semmi tanácskozás alá veendő tárgy nem volt, önmagától eloszlott. Az „Ev. Woch." tudósítója tovább azt jegyzi meg közleményében, hogy a Nagy-Rőcén tartott conferenciára a nemesség nagyobb számmal jelent meg, mint máskor. Ez nagyon természetes volt, annyival is inkább, mivel fentebb említett körlevélben erre különösen figyelmeztettek. Levelezőnek örülnie kellene, hogy conventeinken a világiak is oly számosan vesznek részt, de mint látszik, jobb szerette volna, ha a nagy-rőcei conferenciából kimaradtak volna s ezután is kimaradnának, hogy pártja a fontos ügyek fölött egyedül határozhatna. Egyházunk világi tagjai jobban tudják hivatásukat s kötelességüket, minthogy a tett teréről, mely előttük ki van jelölve, ilyenféle gyanúsítások által magukat visszarettentetni engednék." Ennyit a rozsnyói tudósító. Az „Ev. Woch." újabb tudósításaiból közöljük, hogy a trencséni esperességben „a gyülekezetek már nagyr

részint*a sept. 1-sői pátens és sept. 2-diki ideiglenes rendelet szellemében vannak szervezve s a presbyterek fölesketve; ellenben Selmecröl f. h. 10-kéről ezt írják az említett lapnak • „Az itteni egyházi presbyteriumban tegnap jött szóba a pátens kérdése, mire okot szolgáltatott az ajtó előtt álló honti esperességi convent. Négy órai vitatkozás után a sept. 1-ői császári nyiltparancs tartalma, az evangélikusok vágyainak megfelelőnek ismertetettel ugyan; de az 1791-iki 26-ik t. cikk alapján szavazat- többség által elhatároztatott, hogy a nyiltparancs csak mint hódolatteljes császári propositio tekintendő, mely a majdan összehívandó zsinat által lesz tárgyalás alá veendő. A kettős-elnökség indítványa,— hogy tudniillik az egyház képviselete tüstént a sept. 1-ői nyiltparancs alapján, mindazáltal a sept. 2-diki ministeri rendelet mellőzésével ideiglenesen szerveztessék, s az abból származandó zsinat a császári nyiltparancsot egyházi törvényhozás utján végérvényre emelje — kisebbségben maradt. A kedélyek izgultságát felhasználta j a német gyülekezetnek egy már eleve kitervezett pártja, hogy egy másik német pap utáni vágya kijelentése által, az elnöklő, oktober 30-diki egyházi szónoklata miatt még jobban gyűlölt, német-tót papot, Szeberényi János urat leköszönésre kényszerítse, mire egyházi felügyelő bányatanácsos Landerer ur is leköszönt. F. h. 7-dikén Balassa-Gyarmaton tartott esperességi conventet illetőleg, melyről néhány nap előtt eredeti tudósítás érkezett hozzánk, most következőt közlünk az „Ev. Woch." tudósításából : „Az ülést egy világi szónok nyitotta meg : miután a ma gyarországi evangélikusok történeti s jogi állását feltüntette és bebizonyítani igyekezett, hogy a sept. 1-sői nyiltparancs ezen állással s az egyház törvényes alapjával ellenkezik, indítványozta, hogy Ő cs. k. Felsége a pátens felfüggesztéséért kéressék meg. Egy egyházi szónok figyelmeztette a gyűlést egy rendezet szükséges voltára, a pátenst mint valóságos jótéteményt tüntette fel s hálafeliratot indítványozott Ő Felségéhez. Nagy zsibaj támadt ez ellen s miután három egyházi szónok mellette ' s három ellene nyilatkozott, a jelen volt 15 lelkész pedig mélyen hallgatott, minden világi a cs. pátens felfüggesztéséérti folyamodás indítványához csatlakozott. Fájdalom, nem hiányzott a tetszészaj, moraj, piszszegetés sőt, a gyanúsítás és sértő megjegyzések sem. Ekkor a pozsonyi superintendentia administrátorának néhány hivatalos levele jött szóba, melyek azonban félretéttetek, elnöklő esperes pedig azon utasítást nyerte , hogy magát az egyházkerületek eddigi felosztásához s hivatalos dol| gokban a bányakerület eddigi fejéhez tartsa. Utójára a Pesten f. h. 15-dikén tartandó egyházkerületi gyűlésre követek választattak s szükséges utasításokkal ellátattak. A zólyomi esperességhez a Podmanicky-Beleznay család kővetkező írásbeli nyilatkozatot intézett: „Alólírottak, mint a Podmanicky-Beleznay család Pesten jelenvaló tagjai az események lehangoló menetének következtében kővetkező határozatban egyeztek meg: Mély fájdaloms aggodalommal töltötte el minden igaz protestáns szivét azon hír, hogy a zólyomi esperesség, a mennyiben csak egyetlen szótöbbséggel a sept. 1-söi nyiltparancsot elfogadta, az ágostai ev. egyházban, mely eddig oly magasztosan nyilatkozott e tárgyban, szakadást idézett elő. A nélkül, hogy ezen káros s protestáns ügyünkre nézve oly nagyon hátrányos esperességi határozatot boncolgatná, elhatározta a Podmanicky-Beleznay család, hogy a zólyomi iskolának szánt 16,000 forintnyi alapítványát ezennel ezen iskolára nézve nemlétezőnek lenni nyilatkoztatja ki. S ezen határozata azon indokból származott, hogy nem érzi magát kötelezettnek alapítványokat tenni oly esperesség számára, mely nem a testvéri egyetértést választja jelszavául, sőt azzal ellenkezőleg, a mennyiben mellékérdekeknek hódol, magát elszigeteli, inkább az tdőszerinti s bizonytalan'előnyt tekintve, mint a jog és törvény által szentesített állapotot, mely állandó összetartásra alapítva , századokon keresztül a protestáns ügyért harcolt s képe3 volt azt a mai napig biztosítani. Pest nov. 17. 1859." Az „Ev. Woch.", melyből ezen okiratot kivettük, ezen megjegyzést teszi hozzá: „Eddig az okirat. Az azt átlengö szellem sokkal világosabban kitűnik, minthogy részünkről valami különös commentár vagy igazolás szükségeltetnék hozzá. Mi Lutherrel tartunk : „Ok elveszik azt, mi van annál több ? Nekünk meg kell maradni az égnek. Egytől megkímélhetett volna bennünket a báró Podmanicky család, jelesül a császári nyiltparancs irányábani magunktartása felett kimondott éles roszaló ítéletétől. Erre nem volt jogosítva." Liptói ev. esperesség közgyűlése. A liptói esperesség f. hó 12-én egyházmegyei gyűlést tartván, anuak tizenhárom egyházai közül, tizenegy, küldöttjeiknek Írásban adott útasitás által, a sept. 1-sői nyiltparancs és sept. 2-ki ministeri rendeletre vonatkozólag oda nyilatkozott: — hogy jobbágyi hódolattal kéressék meg 0 cs. kir. Felsége; miszerint egyházunkat az 1848-dik előtti állapotba visszahelyezve, a tisztelt rendelet életbeléptetését az általánosan ohajtott egyházi zsinat tartandásáig kegyelmesen elhalasztani méltóztassék. S ez lön az eperesség határozata. Szjelnic, egyházaink tizenkettödike, bizonyos befolyásoknál fogva küldöttjeit ellenkező utasítással látta el, — Szent-Miklós, a tizenharmadik képviselve nem volt. Nem volt pedig ez utóbbi egyház képviselve, azért: mert a fenttisztelt rendelet kihirdetése alkalmával kebelében oly botrány történt, melyhez hasonlöt egyházunk évkönyvei eddig nem jegyeztek fel. Ugyanis a cs. k. rendelet kihirdetése és a presbyterium megválasztása végett egybehívott szent-miklósi egyház tagjai nagyszámmal seregelvén össze, a helybeli lelkész H. M. a gyűlést megelőző beszédében híveinek azt adta elő: