Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-20 / 51. szám

hogy a mondott rendelet felsőbbségi oly parancs lévén, a melynek el, vagy el nem fogadásáról szó sem lehet, — s annak ellenébeni kérelemnek hely nem adathatván, a gyűlésnek egyéb teendője nincs, mint a presbyterium megválasztása és az egyház új szervezése , figyelmeztetvén egyszersmind a gyűlés tagjait: hogy azok, kik ez ellen csak egy szót is (tehát ha kéröleg bár) emelni merészelnének , a büntető T. k. 65. §-nak rendelkezése alá esnek. Ezen eddig sehol sem alkalmazott bevezetés után felolvasta a törvény ama szakaszait, melyek a presbyterium alakulására vonatkoznak , annak megválasztásához azonnal látni akarván. Megtörtént azonban, hogy a gyűlés néhány tekintélyesebb tagjainak olyatén nyilatkozata után: hogy ők sem választani nem fognak, sem magokat nem választatják el, az egyháznak egyik tagja t. t. is nyilatkozni akart, — de alig hallottuk az illedelem korláti között kimondott néhány szavait, a mondott lelkész a beszélőnek neki irámlott s előadását eme szavakkal szakította félbe „itt nincs helye a nyilatkozás- i nak, itt csupán a presbyterium választásáról lehet sző"—s a gyűlés felé fordulván, ily szavakra fakadt, „még ilyen ember | mer az egyház dolgaiba avatkozni, ki soha templomba nem jár, kit az úrvacsoránál soha nem látott senki, én vádolom őt az egyház, világ és fejedelem előtt oly bűnről, melyet a büntető t. k. 65. §-a fenyít meg, fogjátok meg és vezessétek ki." S látván,hogy ezen eljárása felett megbotránykozott gyűlésnek majdnem összes tagjai roszalásukat fejezik ki, Isten oltára előtt a szavakra fakadni nem iszonyodott „én elátkozlak benneteket, mert ti nem vagytok méltó fiai az egyháznak, most a gyűlést eloszlatom s elhalasztom azt jövő vasárnapig." Melyet azonban meg nem tartott. — S így történt, hogy a sz.miklósi egyház az esperességi gyűlésen képviselve nem volt. De voltak jelen igen számos tagjai, s ezek egyházuk (kinek világi felügyelője nincsen,) .szomorú állapotát adván elő, kellő intézkedésre felhívták az esperességet. Mire határoztatott: hogy miután a helybeli lelkész az egyházat nem hivja egybe, miután világi felügyelője, ki ezt tehetné, nincsen, az egyházi ügyek ilynemű elhanyagolása pedig káros következésű lehetne, de leginkább a cs. k. nyiltparancs kihirdetése halasztást nem szenvedne, az esperességi vegyes elnökség oly célból küldeték ki, hogy nyolc napok alatt a szent-miklósi egyházba helybeli gyűlést tartasson és a kellő rendet hozza be. Szentivány Márton, egyházmegyei felügyelő. Szarvas, dec. 11. 1859. A szarvasi ev. gyülekezet, ekkoráig a helyi felügyelőséget nélkülözhető intézménynek tekintvén, keblebeli gyűléseinek és ügyeinek vezetésében kizárólagos papi elnökséghez ragaszkodott. Most azonban az idő komolyságától áthatva, önkint és mindenféle tényezőknek , jelesül papjainknak legtestvéribb és leglelkestiltebb kéznyújtásával a tegnapelőtti ^képviselögyülésben egyhangúan elhatárzá egy helybeli felügyelőnek, mint elnöktársnak haladéktalan választását, és miután a presbyteri önkormányzat elveire alapítottan a felügyelő hivatalkörét kijelölte vala, e hivatalra a tegnapi választógyülésben a szavazatok egyhangúságával tekint. Kollár János urat választá meg, ki is ennek folytán a mai istentisztelet végeztével oltár előtt az összes gyülekezet hallatára letevé a felügyelői esküt. A hivatal évenkinti választás alá esik, és szervezése minden esetre ideiglenes , míg t. i. a várt egyházi zsinat e tárgyban is egyetemes érvényű kánont alkotand. TT Jk.

€2 A. Gyászhír. Hajdú-Böszörmény, dec. 12. Folyó hó 9-én városunkat, egyházunkat, egyházmegyénket érzékeny veszteség érte. Az itteni közbirtokossági választmány egyik tevékeny tagjának, egyházunk egyik buzgó presbyterének, egyházmegyénk egyik világi tanácsbirájának , a Hajdúkerület, egykori köztiszteletben álló hivatalnokának, a fárathatatlan munkásságú jó családatyának, néhai t. Nagy Imre úrnak közhasznú életfáklyáját oltotta el a halál kíméletlen keze! Benne azon kitűnő férfiaink egyikét birtuk, kinek élete, mind egyházi, mind polgári ügyeinket tekintve — nyereség ránk nézve; s mint olyanokat, dicsekedve tartunk mieinknek , — hirtelen közbejött halálát mindnyájan keseregjük. Hat évvel ezelőtt, a járásbirói hivatalról önként lelépvén — egyfelől városi és egyházi ügyeinknek szentelte életét; másfelől gazdálkodással foglalkozott. — A gazdászatban is példánykép vala; a fatenyésztést és nemesítést pedig ő juttatá emelkedésre közöttünk. 3,000-nél többre megy gyümölcsfáinak száma. Temetőkertünk díszét egy részben neki l oszönhetjük. November 23-án hűlésből eredett súlyos betegség ágyba fekteté. December 9-én a nemes életszövétnek kialudt; 11-én kisérte ki gyülekezetünk mély bánata nyugalmának helyére. Özvegyén, Békéssy Juliannán kivül, Karolina, Elek, Johanna, Ödön, Ida gyermekei kesergik kora halálát. Élt 49 évet. Vajha e sajnos veszteség összébb forrasztana mindnyájunkat , hogy buzgóságunk és kitartásunk megkettőztetett mértékével pótolhassuk a soraink között esett hézagot! A mult számban közlött „kis statistikához" a Pesti napló e következőket toldja: Ezóta mint tudjuk, a nyiltparancs ellen nyilatkoztak a barsi, békési, budapesti, honti, nógrádi, árvái esperességek, öszszesen 159,435; mellette pedig a bács-szerémi és nyitrai, hír szerint a bánsági esperesség, a mi összesen volna 122,980. E szerint az eddigi eredmény ez : a nyiltparancs visszavételeért folyamodott mindössze 2,843,468 ; elfogadta 162,590 ; még nem nyilatkozott 42,083. Feltéve, hogy e hátralevők mind elfogadják, akkor így fog állani az arány: a nyiltparancs ellen 2,843,468, mellette 204,673. A bécsi lapok a következő tudósítást hozzák: Af. hó 12-én Pesten tartatott helv. hitv. egyházkerületi gyűlésről az Oest. Ztg-nak utólagosan jelentik, hogy a gyüléstartás ellen Báthory Gábor helyettes superintendens által a császári sept. 1-sei pátensre való vonatkozással történt tiltakozása következtében a többségben levő oppositió tagjai mindenekelőtt azt határozták, hogy Körösre, hol Báthory lakik, lemenvén, annak lemondását sürgessék, s csak ezután esett meg a gyűlés a helv. hitv. templomban. Itt legelébb is gr. Teleky Gyula lépett fel, mint szónok, és indítványozá a világi és lelkészi elnök megválasztását, mely gr. Báday Gedeon és Fodor esperesre esett. Az ennek nyomán gr. Rádaytól indítványozott 0 Felségéhez intézendő kérvény a pátens visszavétele stb. ügyében már előre el volt készítve, és minden vitatkozás nélkül el lett fogadva. A gyűlés, mely egészben másfél óráig tartott, erre nyugodtan szótoszlott. Tartalom. Reáliskolák keletkezése, feladata s hiány a Magyarországon. Szeremlei Samu. — Iskolaügy: A badeni népiskolák állása. Boross Mihály. — Soproni iskolatanítóképezdei megtiszteltetés. — Pótló tudósítás a losonci prot. egyh. iskolát illetőleg. Nagy Soma. — Könyvismertetés. Gáspáry János. — Belföld. B.-Gyula. — A protestáns kédéshez. P. hl. — Liptói evang. esperesség gyűlése. Szentivány Márton. — Szarvas. — Tárca.