Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-20 / 51. szám

mokban, hanemha azt, hogy szamarak, tuskók és otrombák legyenek," s más helyt: „Húsz—negyven évig tanulván , nem voltak képesek sem latinul, sem anyanyelven helyesen írni vagy beszélni, s természetes eszüket is majdnem elvesztették, úgyhogy a szegény emberek csaknem oktalan állatokká lőnek." Később a XVI. században a Trotzendorf, Sturm, Neander és Aquaviva Claudius iskoláikban a rendszer valamivel javult ugyan, de ez a dolgot valósággal egy lépéssel sem vitte előre. A híres Sturm tantervében péld. hazai vagy valamely más élő nyelvről szó sincs. Az első nyolc osztály számára egy syllabával sem rendel számot. Természet, földrajz és physika egy általában nem, a történelem igen kevéssé taníttatott. Szóval a latin nyelvészet maradt a fő, s mint egy egykorú iró jellemzőleg mondja : „a grammatikát, mint minden egyéb tudományok és művészetek anyját" egész erőfeszítéssel tanították *). Ha valamely tanmód egészen egyoldalúvá növi ki magát, úgy annyira, hogy torzképpé fajul el, midőn t. i. valami „tudós míveltségnek" tartott majmolás kedvéért, minden egyebeknek elhanyagolásával, egyedül ez vagy amaz tantárgyra s az ennek megfelelő tehetségre szorítkozik: bizony elébb-utóbb magamagát megboszulja ez eljárás, b lehetetlen a visszahatásnak be nem következni. Igy történt a dolog a fentebbi sorokban vázolt paed. humanismussal is. Már R. Erasmus felemlíti a „tudósok" tudatlan- j Bágát: „Incredibile dictu, úgymond, quam nihil intelligat litteratorum vulgus," s kigúnyolja Cicero utánzóit többek közt, midőn amaz ismeretes echot közli: Tudós: „Deeem annos consumpsi in legendo Cicerone !" Echo, „öVe!" (oh szamár !) ; a XVI. századtól fogva pedig a humanismus ellenében egy másik nevelési elv, a reaiismus kezdé lassanként érvényesíteni követeléseit. Ezen elv, mely Melanchton és Luther munkálódásaikban szülemlett meg, de csak a nagy philosopb Baco Ferenc (f 1625.) epochalis eszméi által j nyert határozott és helyesebb irányt, megdönté a humanismus osztatlan birodalmát. Paedagogok léptek fel, kik az eddigi tanrendszert tényleg megtámadták s újjászülék a tanítás formáját s jobbára anyagát is. Ez „újítók" közöl, kik „egy a latin nyelvtől független míveltséget akartak democratiai érzelemmel létesíteni," már Ratich (f 1635.) visszaadá iskolájában az anyanyelvnek öt illető jogait; Komén (f 1671. sz. Komniaban deákos neve Comenius, valódi pedig Komenszky), ki hazánk neveléstörténelmében is oly nevezetessé tette magát, hasonlóan kimondá: „idegen nyelvet tanítani, mielőtt a növendék | aaját nyelvét helyesen ismerné, annyi, mint valakit lovagolni tanítani, mielőtt az járni tudna." Nevezetes, hogy bár Komén elismeré, miszerint minden idegen nyelvnek, és így a latinnak is az anya nyelvből kell kiindulnia: még *) Trotzendorfról és goldbergi iskolájáról írja egy magasztaló költemény: „ita Romanam linguam transfudit in omnes Turpe nt haberetur Teutonico ore loqui AudiBses famulos famulasquae latina sonare Goldbergam in Latio crederes esse sitam." L. Raumer K. Gesch. d. Praed. Sz. S. sem birta egészen lerázni magáról a kor előítéletes hibáját , a mennyiben t. i. latin nyelvre készítő müveit (Vestibulum, Janua, Átrium, Orbis Pictus) Ő maga is latin nyelven írta; később maga is átlátta e részbeni tévedését. Orbis Pictusát Sárospatakon oly célból készíté, hogy a nyelvtanulás reálismeretek szerzésével karöltve járjon, mely utóbbira nézve pbysikája- és Didactica Magnajában igen érdekesen fejtegeti és magyarázza Baconak amaz ismeretes nevelési elvét: „Per inductionem et experimentum omnia!" — Iskoláiban, jelesül Sárospatakon a latin classicusokon kivül, melyekből reálismeretet és nyelvet egyformán kelle tanulni, katekhismus, számtan, tértan, szépírás és zene adatott elő. Hetenként egy órán hirlapolvasást is rendelt a jelenkori történelem s földrajz ismerése végett. Ezután majdnem egy évszázad telt el, míg Ratich és Komén tanelvei diadalra jutnak. A XVIII. században végre a tanügy gyökeresen reformáltatott, s a reform jelszava volt a helyesebb rendszerrel, tanítandó latin mellett: „reá lék-és értelmi gyakorlatok!" Át kezdék látni, hogy az eddigi latiniskolák káros befolyással vannak a tudományokra , és hogy a statusra is ártalmasan hatnak vissza, mivel szabad és közhasznú képzettseget nem nyújtanak. Itt azonban még nem állapodának meg. Kimondták, hogy az eddigi latiniskolákban a tanítás csak a tudományos pályára készülő növendékek igényeihez van mérve ; hogy a nem tudományos pályára készülök részéről a grammatikánál hasznosabb volna valami reálismeret. De nem könnyű vala megfejteni: hogyan kelljen a dologhoz fogni ? Némelyek , mint Gesner, úgy vélekedének, hogy a gymnasiumnak kötelessége e tekintetben is gondoskodni;— a mit azonban az már csak azért sem teljesíthetett, mivel az egymástól legnagyobb mértékben eltérő követeléseknek eleget tenni akarva, könnyen azon veszély állhatandott be, hogy charakterét veszíti el s egyiknek sem tehet eleget. Mások igy szólának: „Mirevalók ez egyveleg iskolák ? nem jobb volna-e a nem-tudományos pályára készülők számára külön tanintézeteket állítanunk?" E javaslat annál életrevalóbb volt, mennél elismertebb lőn azon igazság, hogy egy tanintézetnek csak egy célja és jelleme lehet, A tanodáknak ez új alakbani létrejövésére hatalmas lendületet s irányt adtak Rousseau és Basedow, de legkivált a kegyes Francke A. (f 1727.) tevékeny szelleme. Első volt Semler Kristóf, haliéi ev. pap és iskolafelügyelő, ki 1706-ban azon tanulók számára: „welche unlateinisch bleiben wollen," a hasznos és gyakorlati életben legfontosabb tudományok tanítása végett iskolát alapított, melyről 1738. ily című tudósítványban értesíti a közönséget: n

A magdeburgi herctgség porosz királyi kormánya és a berlini kir. tudóstársaság által approbált s újra megnyitott mathematikai-, mechanikai- és gazdászati reáliskola Halléban." Raumer K. szerint itt fordul elő legelőször a reáliskola-nevezet. Nem sokára ezután I. Fridrik W. királynak, ki minden „idealénak" határozott ellensége volt, buzdítáí sára megalapítá Hecker János 1747. a berlini reáliskolát. S ekkép, habár Freiburgban és Danzigban „für geschickte j Gesellen" és polgár gyermekek számára „számtanítás vé| gett" már az előbbi századokban is alapíttattak önálló