Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-20 / 51. szám

tanodák: a tulajdonképeni a rendezett reáliskolák keletkezését a műit század közepe tájára tehetjük. Ezeknek szükséges kiegészítőiül állottak elő 1797 és 1806. a legelső polytechnikumok Párisban és Prágában (a bécsi csak 1815-ben). Ezen első reáliskolák azonban nem feleihetének meg a gondolkodó emberek követeléseinek, mivel jobbára egyoldalú paedagogikai reflexiók szerint alakíttatának. A nyelvtudomány bennök pusztán csak a tárgytudomány végett taníttatott; a természettan s reálék sat. igaz, hogy fötantárgyak voltak, de nem tudományosan tárgyaltatának, hanem a népszerűsítés kedvéért minden alaposságból kiforgatva. A helyett, hogy általános humánus képzettségre törekedtek volna, némi felületes előkészületet nyújtottak a gyakorlati egyes szakokra. Igy péld. a berlini , külön tanítást rendelt a bányászok és huta-tisztek, külön a gyakorló mérnökök, külön az erdőszök, külön a kereskedők számára; s ekkép az intézet az egészen különváló szakok gyakorló műhelyévé fajúit s elibe vágott, rendeltetése ellenére, az életnek. Pedig a reáliskolának épen úgy mit sem szabad tudnia az egyes szaktudományokról , mint a gymnasiumnak; mind kettőnek egyetemes emberi és polgári képzettséget kell nyújtania. Az első reáliskolák tehát a fentebb leírt szélsőségek következtében magok mondák ki magokra az ítéletet. Annyival is inkább, mivel „a tudós-iskolák mindinkább fejlettek, tökéletesedtek, főleg miután a jelen század elején a realismus és humanismus elvei közt (mely utóbbi egyoldalúsá- j gánál fogva önmagától is összeomlott) bizonyos kiegyenlítés állott elő. Minek következtében 1809 körül gyökeres reform következett be Némethonban a felsőbb tanügyre nézve. Az ekkép újonnan átalakult tanodák szorosan ragaszkodának a humanitás elvéhez. Classicus képzettség, eszmefejlesztés, mindenek felett pedig alaposság volt kiindulási pontja az új tanodák rendezésének. Ezen tanodák a gymnasiumok voltak, melyekre büszke volt az álladalom." A Franciaországgal folytatott hosszú háború után azonban az ipar különböző ágai új és hatalmas lendületet nyerének. A kivívott béke ezen gyümölcsei különösen szép növekedésnek indultak Némethonban, mely leginkább is érezte a harc csapásait; a kereskedés mindenfelé kitér- j jeszté karjait, a mesterség és művészet a hirtelen virágzásnak indúlt természeti tudományok segélyével hihetetlen gyorsasággal tökéletesedék , a földmivelés mindenfelé emelkedett. Nem kevesebb előmenetelt tőn az egyetemes tudományosság is. S e két körülmény a tanintézetekre igen j nevezetes befolyással volt; mert a tudományos fejlődés és ipar kívánalmai közösen munkálták a fensőbb tanításbani szakadást. A polgári vagy középrend ugyanis mindem áron helyesebb és értelmesebb képzettségre akart szert tenni annál, melyet az eddigi tanrendszer szerint nyerhetett, s most már maga követeié saját előkészítő iskoláit, igen természetesen úgy okoskodván: hogy „ha a tudósok (Studierende) számára, kiknek jövendőbeli hivatalaik magasabb képzettséget igényelnek a népiskoláéinál, gymnasiumok állanak fen: akkor méltányos dolog, miszerint a nem-tudósok (nicht-Studirende) e részbeni igényeiknek is elégtéteásék." Mindenki érdekelve volt e mozgalmak által, melyek főleg Németországban voltak észrevehetők, j Azonban míg némelyek reményteljes várakozással üdvözölték a jövendőt: mások a veszedelem csíráit látták a bekövetkezendő szakadásban, s épen azért a tovább-haladás,a veszélyes újítás ellenében szükségesnek láttik az erélyes elleutállást. Jeles paedagogok, mint a többek közt Dr. Blume, a realismus és humanismus közt folyt régi harcot vélték feltámadni, s a „maradás rendszerének, meg a fejlődő haladás elveinek ellentétei egész erejökben léptek fel a nevelés terére; midőn némelyek az eddigi tan; állapot megtartását a társadalmi rend fenállása kezességeűl tekintették , mások annak szélesbítését, sőt teljes átalakítását sürgették." Amott az ultramontan phylologika irány személyesítője s eltökélt szóvivöjeként különösen Thiersch lépett fel: itt pedig Herder, Herbart, Deinhardt, Tadey sat. voltak a védelmezők s irányfejtők. A hatóságok belátván, hogy az idők folyása következtében meg: változott viszonyok kívánalmai jogosak , s hogy a gymnasiumokat tovább már terhelni lehetetlen: nyugodtan nézték és segíték elő a kor e részbeni fejlődését. Ekképen keletkezének a reáliskolák másodízben a kor nyugodt fejlődéséből Németországban, a nevelés valódi honában, mert „sehol nagyban és kicsinyben a nevelésre annyi nem történt, mint épen itt." A múlt században előállott reáltanodák a jelen századra kelve részint újra szerveztetének, részint újonnan alapítottakkal szaporíttatának. Századunk elején reáltanodákat kaptak Nürnberg, Augsburg és München 1828-ban. Berlinen kivül Köln, Darmstadt, Hamburg, Lipcse, Bern (Schweitzban), Langensalz, Stuttgart, Heilbronn, Tübinga, Ulm, Ludwigsbárg sat., később pedig Mainz, Giessen, Offenbach, Hannover, Frankfurt birtak reáltanodákkal. 1837-ben (a Preuss. Schul-Zeit. szerint) magában Poroszországban 29 nyilvános reáliskola létezett. Ugyanott 1841-ben 42 reáliskola 128 gymnásium mellett. 1852-ben pedig 100 reáltanoda 117 gymnásium mellett (lásd Gall. E. Világrajz, Falk által). „Azon tanintézetek célja, így ír az avatott Tellkampf hannoveri reálisk. igazgató, melyek a legújabb időben reáliskola vagy fensobb 'polgáriskola név alatt a nagyobb városokban előállottak, abban áll: hogy a mívelt középrend gyermekeinek, kik nem tudós tanulmányokra, hanem a polgári életnek valamely más gyakorlati szakára törekszenek , korszerű s leendő polgári állásuknak megfelelő általános iskola-képzettséget (Schul-Bildung) nyújtsanak." „Azon pontig vezeti ezen tanoda növendékeit, honnan azok kellő ismeretekkel felkészülten akár közvetlen a gyakorlati életbe, akár a további különös képzettség megszerzése végett előbb még valami technikai intézetbe léphetnek." Ugyan ide megy ki az osztrák birodalombeli reáliskolák elé kitűzött feladat is , mely abban áll: hogy ezen tanodák „a régi classicus nyelveknek és irodalomnak lényeges használata nélkül közlendő általános míveltségen kivül, középfokú képzettséget nyújtsanak a kézműves foglalkozásokra s egyszersmind előkészületet a technikai intézetekre." (Entwurf der Org. der gymn. u. Real-Scb. in Öst.) Nem szabad tehát a reáliskolákat sem a gymnasiumokkal, sem az alsóbb polgári iskolákkal, sem az ipartanodákkal *) összezavarnunk. *) Mint ez e lap 42. számában is az 1118. lapon körülbelül történt. Sz. S.