Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-13 / 50. szám

Az állam és egyházkormányzat összpon tosításáról. Justitia est regnorum fundamentum. I. Ferenc császár. Die Kirche muss sich aus sich selbst entwickeln, IV-dik Vilmos porosz király. Ki komoly tudvágygyal átolvasta a keresztyénség történetét, nem keriilheté el figyelmét ama gyászos események hosszú sora, melyek az állam és egyház egymás felé emelkedési küzdelmeiben kifejlődtek. Majd az állam nyelte el az egyházat, majd z- egyház aljasftotta szolgává az államot. De sem egyik sem másik esetben nem volt meg a nyugalom és béke. A népek soliajtoztak és szenvedtek, az egyház remegett, a trónok inogtak. Már 385-ben Priscillian és társai puszta véleményért megöletnek, nyugoton az egyház világi törvényeket szab, a byzantiumi császárság pedig megdől, mert belevegyült a theologiai viszályokba s a jogtalanság mindig ujabb hódításokat tett önfentartása érdekében, mert minden bitorlott hatalom csak folytonos és ujabb önkény által tarthatja fen magát. A reformátorok is — bár az állam és egyház eddigi természetelleuies összeköttetését beismerték s az erők kölcsönös ellensúlyozását célozták is az ágostai vallástétel VII. és XXVIII-dik cikkei által: mindazáltal nem akadályozhatták meg, .hogy az állam magához ne ragadja az egyházkormányzat hatalmát is részint azért, mert a prot. rendek ezt néhol önként átadták az államnak, — mint p. o. Pommerben 1535. és Meklenburgban 1538-ban — részint, mert az egyházat védő állam később hallgatólagosan becsempészte consistoriumai által hatalma körébe az egyházkormányzat jogát is ugy, hogy lefolyt egy egész század, míg az állam ezen eljárásának jogalapja után kérdezősködtek, a midőn aztán kigondolták a megtarthatlan episkopalis és territoriális rendszert, míg nem világot vetett ezen viszonyokra a tübingai egyetem tudós korlátnoka Pfaff Mátyás. De meg is termette a maga keserű gyömölcsét az egyházra nézve ezen Caesareo-papia. Mert a protestántismus sokáig fél úton maradt fejlődésében,a lelkiismereti szabadság pedig csak névleges volt. A symbolum kényszer is, — mely a 16-dik század vége felé már érezhető — sohasem volt volna oly nyommasztó, ha a fejedelmek a symbolikus könyvektőli eltérést még polgári büntetésekkel is nem sújtják. E közben a valódi theologiai tudományosság elenyészett, a sz. irás-magyarázat és egyháztörténelem elhanyagoltatott, az erkölcsiség pedig romlásnak indult s hogy az állam ezen egyenes rendelkezése alatt a prot. egyház még nagyobb pusztulást nem szenvedett különösen Németországban, azon szerencsés körülménynek köszönhetni főképen, hogy az egyetemek egymással versenyezvén, ha a jelesb tanárok szabad nyilatkozataik miatt azon egyetemből kiszorítattak, a szomszéd egyetem örömmel elfogadta őket, az ifjaknak pedig egész serege húzódott utánuk, mint ezt Thomasiusnál s az ujabb időben Wolfnál láttuk. De bár ezen körülmények, továbbá a philosophia mivelése, nem különben a természettani ismeretek gazdagodása a symbolumkény szert megtörték is: mindazáltal az ujabb időben is sok romlást okozott a Caesareo-papia a prot. egyháznak. A wöllneri valláskiadvány s az agendaharc, mint szinte az orthodoxia fentartása mellett kiadott parancsok, kétségtelenül sokat tettek Hegel pantheismusának elterjedésére. Méltán kelt fel tehát az összes Németország az ily egyházkormányzat ellen, s joggal kivánta megadatni az önkormányzó presbyteri és zsinati egyházkormányzatot. Azonban a^ államra is csak káros befolyása van a két hatalom felebb említett módon való egybeolvasztásának. Mert a történelemre hivatkozva mondhatjuk, miszerint azon állam virágzott leginkább , mely legkevésbé elegyedett az egyház belügyeibe. Svédországban 1741 óta ipar és kereskedés emelkedőben van , a mikor minden vallásfelekezetnek szabad vallásgyakorlat biztosíttatott. Spanyolország és Italia szánandó sorsa, Franciaország véymenyegzőjével s a Jansenistikus versenygések erkölcspusztító következményeivel bizonyítják lebbi állítást. Szintoly szomorú képet nyújt az likán egyház a közmivelődést illetőleg. A g SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr.