Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-15 / 46. szám

tétből, — igen sokszor hálátlansággal fizettetnek ép azoktól, kik a közügyért egy árva szálat se mozdítanak meg, csak aggatödzni tudnak. Egyházi ülnökül t. Szalay Sándor ur választatott, mely választáshoz az érdeklett ur buzgó lelkes tevékenysége tekintetéből az egyházvidéknek csak szerencsét kívánhatunk. A világi ülnökökre adott szavazatok, amennyiben a tévedésből távol maradt pátyi szavazat tartalmát is biztosan tudjuk Kozma Ferenc urnák adnak átalános többséget. És e tekintetben örömmel mondhatjuk el, hogy a többség szavazata egy oly kitűnő egyéniséget emelt ki, ki mind ügyszeretet, mind jelleme, mind szellemi tehetségeit illetőleg nemcsak egy egyházvidéki tanácsasztalnak, de bármely országos testületnek is miudenkor díszére fogna válni.— Örömmel üdvözöljük tehát e lelkes ifjú férfiút — ki megyénk jobbjai tiszteletét s rokonszenvét anynyira bírja egyházi ügyeink terén, s kérjük legyen meggyőződve arról, hogy ő nekünk kedves reményünk és büszkeségünk. A másik világi ülnökre tett szavazások, a szavazatok szétszórt, — vagy szétágazása miatt eredményre nem vezettek. Óhajtandó lenne, hogy az illető lelkész^urak, kik mint tudjuk informátióik által a szavazatok világos irányadói — igyekeznének kölcsönös értekezés utján egyik vagy másik egyén személye körül pontosulni — a jelenszavazás 30 szavazó egyház közt ezúttal 15 felé ágazott. Az ügy komoly, uraim! s azok, kik egyházukért teljes odaadással szellemi úgymint anyagi áldozatra, munkára készek ezt a kis figyelmet csakugyan megérdemlik. Y. Nyíltlevél a kúntaplóci ág. ev. egyház ügyében. A kúntaplóci gömöri esperességbeli egyház szánandó állapotját bővebben rajzolnom, azon szűk hely , melyet e lapok hasábjain ezen nyiltlevelem számára igénybe vennem szabad, nem engedi. Élég legyen itt csak a következőket említenem. — A kúntaplóci, mintegy 360 lélekből álló egyház, az 1858. év kezdetén véghezment egyházi látogatás alkalmával a legszomorítóbb helyzetben találtatott. —A gondnoki számadások hat év óta megvizsgálva nem voltak s később csak tek. Sz. Gy. egyházi presbyter ur feláldozó közreműködése által hozattak rendbe, bár az évenkinti bevétel több száz forint készpénzből áll, s ezen idő alatt a torony is ujfedéllel láttatott el, a lelkész, az egyház jegyzőkönyvébe nyolc év óta egyetlen betűt sem irt vagy Íratott be; az egyházi középületek , kivált az iskola a legrongáltabb állapotban találtattak ; az isteni tisztelet és az egyház közjava iránti érdeknek csak nyoma is alig vala található. •— Mind ennek következménye az lőn, hogy az egyház az esperesség által, mint kiskorú és nagyon beteg, állandó tutéla alá vétetett, bizottmány neveztetvén ki, mely az egyházra felügyelve, annak ügyeit rendbehozza és vezesse. Ezt tenni, az esperesség annál inkább tartá szükségesnek, mert az egyház felügyelője nem lakván helyben, a pap ellen pedig az egyház, már egy évvel elébb, elmozdításí pert kezdvén meg, az egyház minden fontosabb felügyelést, teljesen nélkülözött. Az elmozdítási per következtében, — azon évoktober havában, a pap egyházában ugyan meghagyatott, de csak szigorú térítvény mellett, és ugy, hogy meghívója tőle elvétetett s egy évig kötelezve lőn egyházi beszédeit a főesperesnek beküldeni. — Az egyház kinyilatkoztatta, hogy ezen Ítéletet az egyházkerületre feljebb fogja vinni, de később jobbnak látta az 1858. évi őszi gyűlésen, a pert uj adatokkal ellátva, az esperességen ismét megújítani. Ezen permegujítás a lelkész hivatalátóli azonnali felfüggesztését vonta maga után, az egyház gondviselésével, a per végeldöntéseig alólirt, mint szomszéd pap bízatván meg. A per pedig f. é. február havában oly véget ért, hogy a felek esperességi bizottmány előtt barátságos egyességre léptek , mely szerint a lelkész hivataláról önkmt lemondott, az egyház pedig kötelezte magát, neki ezen viszszalépésért 160 p. f. — azon kivül minden hátralékait, melyek mintegy 600 p. ftra mennek, rövid idő alatt (szóval 14 nap volt említve.) kifizetni, jogot adván addig, míg az megtörténne a papnak a paplakban maradhatni. Ma már oktober 20-kát írjuk, és a lelkész még mindig a paplakban, az egyház pedig rendes lelkészi szolgálat nélkül vagyon. —• A kedvezőtlen viszonyok ugy hozák magukkal, hogy sem karácson, sem húsvét, sem pünkösd ezen egyházban ez idén lelkészt nem látott, alólírt e napokon saját egyházához lévéu lekötve; az urvacsorája ugyan háromszor kiszolgáltatott, de azt többször is tenni, részvétlenség miatt nem lehetett, mert a 200 gyónó lélekből, ezen három alkalommal is csak 25 lélek jelent meg az ur asztaláuál. A vasárnapi isteni tiszteleti közönség ezen egyházban rendesen egy pár férfi és még kevesebb női tagból áll, a többi templomát éveken át nem látja, — csak kívülről. — Az utólsó templomszentelési emlékünnep alkalmával is, melyet alóíírt tartott meg, a templom a megbotránykozásig üres volt s ekkor is a fiatalságot csendre, a korosabbak közül pedig többeket az alvás kerülésére kellett figyelmeztetni. Az egyház szerencsétlenségét még az is emeli, hogy iskolatanítója is , pedig már három év óta benne csak a kegyelem kenyerét eszi, nem tartván tanácsosnak az esperesség, kihágó életmódja miatt, néki a rendes meghívó levelet kiadni, miután ezelőtt már egy másik egyházból is elmozdíttatott volt. — Mind ezen bajokon lehetőleg segítendő, az ez évi sept. 6-diki esper. gyűlés, a fentebb említett állandó bizottmánynak meghagyta, hogy Kúntaplócára rögtön kimenvén, a szükséghez képest intézkedjék. De ez e mai napig még nem történt meg, ugy hogy az egyház újra azon veszélynek tétetik ki, a legközelebbi ádventi és karácsoni ünnep napok alatt is ismét rendes papi szolgálat nélkül lenni. —Sőt alólirt sem lehet köteles, csupa szomszédi barátságból, mint már egy évig tevé puszta „papgarasért" — a végtelenig vinni az egyházban, a papi szolgálat terhét. Mindezeknél fogva jelen nyiltievelemet, alázatos tisztelettel intézni bátorkodom. 1. A tek. és nt. esperességi elnökséghez— azon kérelemmel, méltóztassék jogánál és kötelességénél fogva, haladék nélkül odavinni a dolgot, hogy Kúntaplócon ádventig, vagy rendes lelkész vagy paphelyettes (administrátor) behelyeztessék. 2. Az oda kiküldött tisztelt bizottmányhoz, melynek feladata kettős leend. Első — eszközölni, hogy a kilépett lelkész minden további halogatás nélkül kielégítessék s a paplakot kiürítse; másik a választandó uj lelkész fizetését előlegesen is biztosítani, mert az eddigi temérdek tartozás is onnan eredett, hogy a 200 gyónó lélekre, minden vagvonkülönbség nélkül egyaránt még a cselédséget is beleérne, fejenkint egy egy fél véka őszi és tavaszi gabona vettetett ki, mi nemcsak, hogy magában is, a papi és tanítói gabona illető fej fedezésére több mint V5

részben elégtelen volt, hanem egy részében mindig még az is bevehetetlen lévén — állandó deficitet szült. Itt tehát osztályok alapján annyi gabona volna kivetendő, mely mind a tanító illetőségét, mind a papi 100 véka gabonából álló fizetést fedezné, ezen utóbbi, csekélysége miatt, már különben is alig lévén kevesebbre reducálható. 3. A kúntaplóci egyház nagyérdemű felügyelőjéhez t. c. M. úrhoz. — O az kitől itt minden függ — ki nélkül itt