Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-18 / 42. szám

jegyzéseket, ezeket az egész hitfelekezetre nézve érvény­nyel biróknak tekintetni nem kivánták, sőt minden super­intendentiák közegyetértéssel kijelentették, hogy ezen ügy zsinat elébe tartozik, mint a mely lehet az egyházi törvény­hozás egyedül illetékes hatósága. — Az előbb Bécsbe fel­hívott, s kihallgatott bizalmi férfiak véleményét sem lehet a közmegegyezés nyilvánulásának tekinteni, mert ezek magok is nyilván kijelentették, hogy nézeteiket csak ma­gánvéleményekként kívánják tekintetni, s ha csakugyan a ministerium által nem így tekintettek volna: miért kül­detett volna le a törvényjavaslat a superintendentiákhoz véleményezés végett? c) Az idézett §. oly egyházalkotmányt kiván megálla­píttatni a Fejedelem által, hogy az által a vallás szabad­sága meg ne szoríttassék, hanem épségben hagyassék (iu­tacta caeteroquin religionis libertate.) — A nyiltparancs pedig ezt gyökeresen megsérti, söt semmivé teszi, a meny­nyiben magához veszi az egyháztól az önkeblébeni refor­málás és törvényhozás jogát, a mi pedig a vallásszabad­ságnak egyik kiegészítő, s elidegenithetlen alkatrésze. II) Nem fogadhatjuk el a nyiltparancsot azért sem, mert az nem egyéb, mint az egyház öntörvényhozási hatal­mának , autonómiájának tettleges megtagadása, és elvé­tele, s az államnak egyházi ügyeinkben magának vett ön­hatalmú törvényhozása. Ugyanis a nyiltparancs bevezetésé­ben a budai zsinat határozatai csak törvény javaslatoknak, zsinati indítványoknak neveztetvén ; a 43. és 56-ik §-ok is a zsinatnak csak törvénytervezési és indítványozási jogá­ról szólván; a ministeri rendelet 114-ik §-a pedig a zsinat minden jegyzőkönyveit legfelsőbb elhatározás alá paran­csolván felterjesztetni: látni való, hogy a törvényhozás nem esak megoszlik az államhatalom és felekezet között, ha­nem az utóbbitól egészen elvétetik, s számára nem marad egyéb az indítványozásnál, holott az államnak az egyházi törvényhozásban csak negatív — vető — joga van, a po­sitiv jog törvényhozás egészen az egyházé.— És ezen tény, mely szerint az államhatalom a nyiltparancsban, és ministeri rendeletben a törvényhozást magának vette; ellenkezik: a) A magyarországi protestánsoknak békekötések, s országgyűlési alaptörvények által biztosított vallás szabad­ságának; s átalában egyházi életöknek alapelveivel.( Ugyanis az öntörvényhozás lényeges kiegészítő alkatrésze a vallás szabadságnak, s nélkülözhetlen feltétele a prot. egyházi élet fejlődésének. Ha tehát az állam egyházunkat a maga kebe­lébe , mint törvényesen elismert vallásfelekezetet felvette s annak szabad vallás gyakorlatát biztosította: ezáltal egy­szer mindenkorra önként és természet szerint megadta an­nak azon jogot is, hogy önmagátszervezhesse, alkotmányát szabadon, minden idegen befolyás nélkül tökélyesbíthesse. E tekintetben nem lehet az államhatalomnak több joga, mint videre ne quid respublica detrimenti capiat; ha ennél több jogot vesz magának: legnagyobb sérelmet követ el az egyház, 8 annak vallásszabadsága ellenébe. b) Ellenkezik a protestáns egyház azon sarkalatos hitelvével is, melynél fogva a papság tisztje, mint szintén az egyházi hatalom, törvényhozás, és kormányzás a hivők egyetemének lett közsajátja — és melynélfogva az egyház­ban semminemű oly törvénynek, hatóságnak, intézkedés­nek nem lehet helye, melynek jogi alapja nem az illető hi­vők egyetemének vagy képviseletének akarata vala. S ha ilyesmit magában sem tűr, miként nyugodhatnék meg ab­ban, hogy a legfőbb egyházi hatalmat, a törvényhozást va­lamely az egyházon kívüli egyén vagy testület, államható­ság vagy Fejedelem gyakorolja. — c) Ellenkezik a magyar protestáns egyház alkotmá­nyának történeti fejlődésével is, melyben az államhatalom ilynemű befolyását vagy törvényhozó hatalmának nyomát a szomorú emlékű üldöztetés korszakában sem találjuk. Az explanatiók , resolutiók , 8 országgyűlési végzések egyhá­zunknak csak államjogi létezését 'és más felekezetekhezi viszonyát szabályozták, hol kedvezőbben, hol sujtolóbban, de a belszervezkedés és alkotmányozás dolgába nem avat­koztak. Sértetlen hagyták ezt, mint a Gelei Katona canonok keletkezése mutatja, még a vallásunkon lévő Fejedelmek is, kik pedig, mint az egyháznak tagjai és nagy jóltevöi inkább magokhoz vehették volna. d) Ellenkezik végre a magyar protestáns egyház sza­badságának alaptörvényeivel is. — Ily alaptörvények a bécsi és linzi békekötések, melyek teljes vallásszabadságot adnak a protestánsoknak, s ennek bármi szin alatti gátol­tatását, akadályozását határozottan megtiltják, és a melyek ránk nézve, valamint a vestphaliai béke a németországi protestánsokra nézve, semmi politicai rázkodások által meg nem semmisittethetnek,de amelyekről a nyiltparancs­ban fájdalom! említés sem tétetik. Ilyen alaptörvény az 179°/, 26. törvénycikk, mely bevezetésében szabad vallás­gyakorlatunkat örök időkre biztosítja; továbbá elismeri a zsinatokról, hogy azok egyházi tövényeket hoztak és al­kottak , (Canones per Synodos conditi) tehát nem mint a nyiltparancs mondja, csak indítványoznak, s ezen canono­kat oly érvényre emeli, hogy azok nec per dicasterialia mandata, nec per regias resolutiones alterari possint, végre az államhatalomnak csupán a superinspectiót és approba­tiót hagyja fen. -Ezek szerint a császári nyiltparancs sem a budai zsi­nat munkálatai elintézésének, sem az 179°/, 26. törvény­cikk 4. §-a foganatosításának nem tekintethetvén, s így jogi alappal nem birván, s annak már keletkezése is tete-i mesen sértvén, sőt megsemmisítvén autonómiánkat: látni való, hogy ha az magában ránk nézve a legjobbakat fog­lalná, s hitelveinkkel, nézeteinkkel minden egyebekben egyeznék is, még sem lehetne azt elfogadnunk, ha csak autonómiánkat önmagunk feláldozni, s a törvényes szabad­ság és jog teréről magunkat kegyelem karjai közé, s nyilt­parancsok sulyja alá vetni nem akarjuk. — S ezeknél töb bet a nyiltparancs és ideiglenes ministeri rendelet irá­nyába mondanunk nem is kellene, hogy következetesek maradjunk az 1856-ban véleményadás végett leküldött mi­nisteri törvényjavaslat felett kimondott nyilatkozatunk­kal, miszerint annak részletezésébe, s a feletti megjegyzé­sek tételébe egyes superintendentiák nem bocsátkozhat­nak, törvényhozási dolgok elintézése csupán a zsinatot il­letvén. — Azonban hogy annak ránk nézve sérelmes volta annál inkább kitűnjék , szabad legyen a most elmondott elvnek megtartása mellett abból a főbb pontokat, melyek hitelveinkkel leginkább ellenkeznek, s ránk nézve legin­kább aggasztó színben tűnnek fel csak általánosságban kiemelnünk. Ilyenek a kővetkező pontok : 1-ör. Hogy a legfőbb felügyeleti jognak a dolog ter­mészete s a múlt századok törvényes gyakorlata ellenére, rendelkezési hatalommá változtatása által önkormányza­tunk, egyházunk ezen életfeltétele mind a törvényhozás­ban, mind a kormányzásban tökéletesen megsemmisít­tetik. 2-or. Hogy a felsőbb jóváhagyásnak minden lényege­sebb választásoknál! kikötése által, a névleg bár megha­gyott szabad választási jog, mely nélkül egyházunk csak tengődni, de virágozni nem képes — elenyésztetik. 3-or. Hogy egyházi gyűléseink', azok nyilvánosságá­nak eltörlése által, hitelveinkböl szükségesképen követ­kező jellemükből kivetkeztetnek , s az által hogy semmi­nemű végzések nem érvényesíttethetnek, felsőbb jóváha­gyás előtt sikeres rendelkezhetési jogukban gátoltatnak, s egyszersmind az egyház több tagjai is megfosztatnak an­nak lehetőségétől, hogy a már nem is szabadon választott tisztviselőiknek, kiknek egy része még az állam fizetésé­ben is áll, eljárását ellenőrizhessék , s az egyház állását, ügyeinek vezetését ismerhessék. 4-er. Hogy asuperintendensek bureaucratákká s mind ők, mind az esperesek állam által is fizetett hivatalnokokká tétetnek. — 5-ér. Hogy az egyházkerületek feldarabolása által szétszaggattatnak a százados kötelékek, szétzúzatnak az összeforrt érdekek, melyek azoknak egyes részeit egymás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom