Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-18 / 42. szám

hoz kötötték, s így, midőn egy felöl a fenálló tanintézetek nagy részben végveszélybe döntetnek, másfelől ujak alakítása is meggátoltatik, a mennyiben senki nem tudhatván, meddig fog jelen viszonyai közt maradni, nem lesz kedve áldozatokat hozni. 6-or. Hogy iskoláinknak egész rendezése, kormányzása, a tankönyvek megválasztása, szóval minden, mitől azoknak sorsa, szelleme és jelleme függ, az 179°/. 26. törvénycikk világos értelme ellenére tőlünk elvétetik, azoknak nyilvánossága kérdés tárgyává tétetik, s az a feletti j határozat a kormány kezébe adatik, megsemmisíttetik, szó- ! val, az egyháznak iskolái irányába önkormányzata, iskolái felekezeti jellemöktöl megfosztatnak, s ez által, az egyház alapjában ingattatik meg. 7-er. Végre, hogy a zsinat nem az egyházak által, hanem csak a kerületi gyűlésen választott, nagy részben nem is független tagokból alkottatik, s annak csupán is arra adatik jog, hogy törvényjavaslatokat készíthessen, nem pedig hogy törvényeket hozzon. Ezek a főbb pontok, melyeket mint ránk nézve leginkább sérelmeseket kiemelni szükségeseknek láttunk, azonban bátran kimondhatjuk, hogy az egész nyiltparancs, és ministeri rendelet olyan, melyben alig találunk valamit, mi bennünket megnyugtathatna. Felséges Császár és Apostoli Király ! ime mindkeletkezése, mind tartalma, aggosztólag hat és sujtólag nehezül reánka császári nyiltparancsnak és ministeri rendeletnek. S midőn szorongatott helyzetünkben más menekvési utat nem találunk, mint fentebbi, kijelentésünk szerint a legalázatosabb, de egyszersmind őszinte kérelem útját Felségedhez bátrak vagyunk annak határozott, s tisztelet teljes nyilvánítása mellett, hogy mi részünkről a nyiltparancs és ministeri ideiglenes rendelet keresztülvitelére segédkezet hitelveink megsértése nélkül nem nyujthatunk — jobbágyi hódolattal esedezni az iránt: 1-ör. Hogy méltóztassék legkegyelmesebben ezen ránk nézve oly sérelmes nyiltparancsot és ministeri rendeletet megszüntetni. 2-or Bennünket a már többizben kifejezett legalázatosabb kérelmünkhöz képest az 1848. előtti törvényes állapotba vissza helyezni. 3-or. Ennek megtörténte után legkegyelmesel )en megengedni, hogy választott tagokból álló, hitelveink^el, s törvényes jogainkkal megegyezőleg öszveszerkcsztett zsinatot tarthassunk, meiyen egyházalkottmányunkat, és szervezetünket elkészítenünk, s iskoláink ügyeit rendeznünk lehessen; hogy aztán ennek határozatai a legfőbb felügyeleti jog tekintetéből, Felséged elibe terjesztetvén, legmagasb beleegyezésének kinyerése után életbe léphessenek. 4-er. Addig is míg ezen legalázatosabb kérelmünkre a kedvező válasz megérkeznék, kegyeskedjék oda utasítani a kormáuyhatóságokat, hogy azok egyházi testületeinket ügyeinknek az eddigi módoni vezetésében ne gá- | tolják. — Felséges Császár és Apostoli király ! legkegyelme- [ sebb Urunk ! él keblünkben a reméuy, hogy Felséged igaz- J ságszereteténél fogva legkegyelmesebben megballgatandja j kérésünket, s megengedi rövididőn érnünk a napot, melyen óhajtásunk teljesülésének Örvendhetünk, és megadandja 3 millió hü alattvalóinak a leikibékességet és nyngalmat, mely bennünket egyedül boldogíthat, drágább íévén a lélek, hogy nem mint a test, s vallásos béke, és lelkiismeret szabadsága nélkül ez áldott hon minden gazdag- j sága sem adhatván boldogságot. Kik egyébiránt Császári, Apostoli Királyi Felséged igazságszeretetébe, védelmébe s kegyébe ajánlván magunkat, és vallásunk, egyházunk előttünk mindennél drágább ! szent örökségét, a legmélyebb jobbágyi alázatossággal és tántoríthatlán hűséggel öröklünk. Debrecenben 1859-dik évi october hó 8-ik s több napjain tartott egyházkerületi közgyűlésünkből. Császári, Apostoli Királyi Felségednek Legkegyelmesebb Urunknak legalázatosabb iiü alattvalói : a helvét hitv. követő tiszántúli Superintendentia s annak nevében : Balogh Péter m. k. helyettes Superintendens. (Rikánbelőlí hírek). Nt.sz.! Becses lapja 21-dik sz. alatt tett Ígéretemhez híven, tovább folytatom Rikán belöli székelyföldünkén, Sepsi-Sz.-György egyházunk keblében, ipariskolával összeköttetésben felállítandó gymnásiumunk kül és belfejlödése vázlatát, oly reménynyel, hogy a nt. szerkesztőség e tárgybani egyszerű közleményeimet, mintegy maradandó emlékeül népünk buzgalmának, a nyilvánosságnak átadni, méltóztatand. Óhajtásunk, hogy a protestáns egyházi és iskolai ügyek e jeles közlönyében, mintegy biztos archívumban, le legyenek rakva az adatok, melyekből okulva, majd, mikor az elhintett magból gazdagon gyümölcsöző élőfa nevekedendetí fel, hálás ivadékaink elmondhassák : „apáink nem hiúban s nem csupán magukért éltek !a De lássuk, mennyire haladtunk a cél felé a kezdett nemes pályán ? — Naponta gyarapodó pénzügyünk kezelése szükségessé tevén a pénztárnoklást, miután a március 23-áni választási tény, — mint már felhoztam — lényeges hiányai miatt érvénytelenittetett, — május 24-én Kovásznán tartandó egyházközönségi közgyűlésünkre uj választás tüzetett ki. Nagy számmal jelentek meg részvétre buzdult ügyfeleink. Mintbo'gy pedig csakis oly egyének bírtak szavazói jog képességgel, kik kötlevelek által biztosított alapítványaik vagy adományozásaik által tettleg befolytak az iskola segélyezésére: egyházközönségi gyűlésünk határozatilag, több választói jog Képességet óhajtó atyafiak kérésökre, három órai időt engedett kötlevelek által biztosítandó alapítványaik megtételére. Mely intézkedésünknek azon üdvös eredménye lett, miszerint 63 fellépett egyén 1230 o. é. forinttal gyarapítá tanodai pénztárunkat. A nagy folyóvizek is, melyek gőzösöket birnak, nemde, csak vízcseppekből lettek. Népünknek ily feltűnő buzgalma biztos jövőt igér, hogy ha pusztában bujdosás után is, — csak eljutunk igéret földére. A véghezvitt szavazás teljesleg megfelelt óhajtásunknak. A közvélemény jeleitje, Maks'ai Antal Zsigmond ur, 116 szavazattal pénztárnoknak megválasztatott; kit is miután a meghatározott 5,000 forintróli biztosítékot tartalmazó törvényes becslilevelet, igazgató választmányunknak beadta, megerősítés végett, a méltós. egyházi főtanácsnak tisztelettel felajánlottunk. — Nagyon méltánylandó azon lankadatlan buzgalom, melyet pénztárnok atyánkfia a Sepsi-Sz.-György egyházunk ugy nevezett rectoria épületeinek hallgatóteremmé és tanszobákká átalakításában, már is kitüntetett. De elhallgatva ezuttai egyéb iskolaügyünkre vonatkozó intézkedéseinket, egy örömünnepélyre, mely, ugy vélem, egy Rikánbelőli székelyföldünk látterén felderülendő uj korszak hajnala—hivom fel a t. c. olvasóközönség becses figyelmét: A mélt. egyházi főtanács által, közohajtásunk következtében kinevezett igazgató tanár Vajna Sándor ur hivatalba iktatása , september l-ső napján, Sepsi-Sz.Györgyön, a helvéthitüek templomában, az iskolaigazgatóság által előleg megállított programm szerint, nagy ünnepélyességgel ment véghez. Ez ünnepélyt, mint a mely székely népünk jeliemét s őszinteségét tükrözi vissza— részletesebben is leírni, nem tartom feleslegesnek. Reggeli 9 órakor az ülésteremben megjelentek az egyház közönségi gyűlés rendes tagjai és e székelyföldünk