Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-18 / 42. szám

Nagy-Szeben, mely jelenleg az erdélyi helytartóságnak is székhelye, egyike a szebb és csinosabb városoknak. Benne a gazdag és népes evang. gyülekezet öt rendes-, és több segédlelkészszel bir; az előtt pedig hét rendes lelkészt tartott. Templomai közül különösen megnézésre méltó a belvárosi gót izlésü főtemplom, melyhez hasonló szép és nagyszerű prot. templom kevés van a két hazában. Belső falain láthatók a szászok királybiráinak s nevezetesebb embereiknek cimereik. Nagy-Szebenben megnéztem a bruckenthali hires muzeumot is, melyet még ama Bruckenthal alapított saját költségén, ki egyszerű szász polgárból báróságra emeltetett s Mária Teresia alatt Erdély kormányzójává tétetett. A múzeum áll mint egy 20 ezer kötetnyi könyvtárból, mely különösen a hazai és osztrák történetekre vonatkozólag sok — ha nem is első, legalább másod és harmadrangú becses kutforráaokat foglal magában j áll továbbá ásvány gyűjteményből, melyben Erdélynek minden ásványai a lehető legszebb példányokban képviselvék; és végre egy igen gazdag képcsarnokból, mely 2—3 ezer olajfestményt foglal magában az olasz, németalföldi és német iskolák szerint osztályozva. Igaz, hogy ezen festmények nagyobb része másolat; de vannak benne több jeles eredetiek is, melyek közül különösen Hieronymus életnagyságú képeért, — mint a mutogató mondá, de másoktól is haliám, 30 ezer foriutot is Ígértek. Ezen képcsarnokban láttam Bora, Kloska képeiket is. Ezen muzeum ugyan a család felügyelete alatt áll; de sajátképen a szászok nemzeti kincse gyanánt tekinthető s kijelölt örököse annak a n.-szebeni ev. főgymnásium. Az említett főgymnásium a legújabb időben némi rokonszenvet kezd mutatni a magyar nyelv iránt is, a mi annál feltűnőbb, mivel az egész szász földön Nagy-Szeben volt az a város, melyet a magyar nemzetiség felé való hajláaaal eddig elé legkévésbe lehetett vádolni. Legközelebb a Sieben. Bote-ban pályázatot hirdetett a gymnásium a magyar nyelv tanszékére j azonban hozzá, a mi eléggé különös, fizetést csatolni elmulasztott. Nem gondolnám, hogy ez csak arra célzó számítás lenne, hogy ama tanszék üresen maradjon s a n. szebeni gymnásium még is azzal állhasson elő, hogy a magyar nyelv érdekében megtette azt, a mit tehetett vagy tennie kellett. Nagy-Szebenben van a reformátusoknak is mintegy 7—800 lélekből álló gyülekezetök, melynek keletkezését azon időre kell felvinnünk, midőn még az erdélyi gubernium ott székelt. De vajmi sok bajjal járt ezen gyülekezetnek megalapíthatása! ? E gyülekezet képviseli N.-Szebenben a magyar elemet s dicséretére válik, hogy a csekély szám dacára is annak több buzgó tagjai a magyar nyelv érdekei körül a legszebb munkásságot fejtik ki. Legközelebb magyar olvasó társulat is állíttatott fel N.-Szebenben s már eddigelé is 600-nál több becses szépirodalmi, gazdászati, tumányos és vallási könyvet számlál könyvtárában. Jól esik a magyar vándornak, ha az idegen népfajok saharájában nemzetiségünknek s irodalmunk ápolásának egy-egy oázára bukkanhatik.. . . Nagy-Szebenből azután a Maros-völgyön, melynél kiesebb tájékot alig láttam, Déva felé Magyarországba viazszatértem, s itt valamint rövid kirándulásomnak célja, ugy uti jegyzetem láncolata is végződik. De valamint Erdélytől nem vehettem búcsút a nélkül, hogy a határdombról visszatekintve a kedves bércek felé lelkemből egy szives Istenhozzád-ot ne repítettem volna: ugy e jegyzeteket sem zárhatom be a nélkül, hogy ama kedves testvérhazának , melynek felejthetlen képe oly mélyen nyomódott szivembe, még egyszer ismételve legforróbb áldás esdekléaeim közben el ne mondjam: Isten hozzád! 1 Filó Lajos *), *) Azon számtalan helyesírási, só't a mondatok értelmét is zavaró hibákért, melyek mult cikkeimben előfordultak , lehetetlen a szedő ós javitnok nevében a t. olvasótól bocsánatot nem kérnem. F. L. BELFÖLD. Tisza Kálmán n.~szalontai segédgondnok urnák beszéde, melyet a h. h. tiszántúli egyh. kerület f. hó 8-ai gyűlésen mondott. Nem tagadhatja — igy szóla — hogy mint maga az 1. septemberi cs. nyiltparancs s az azt követett m. ministeri rendelet megjelenése, mind a most felolvasott helytartósági intézvény tartalma, mely szerint már azon császári nyiltparancs a kormányhatóságok által életbe lépettnek látszik tekintetni, szomorúan lepte meg. Szomorúan, mert épen most a béke helyreálltával bizton reményiette, hogy mindazon jogos kérelmünknek, melyeket 0 cs. k. Apostoli Felsége elébe, mind 1856. óv augusztusban, mind az Entnmrf megjelenése után ugyanazon évi octoberben s ekkor már minden többi superintendentiákkal egyértelemben alattvalvalói hódolattal felküldöttlink, mely kérelmünket 1857. aprilben a két dunai s a túl a tiszai helv. hitv. egyházkerületek nevében küldöttségileg is benyújtottunk, mielébb kedvező eredményét fogjuk örvendve láthatni, megnyervén azt, mit mindazon említett alkalmakkor egyhangúlag kértünk, hogy nevezetesen az í 1848. előtti törvényes állapotba visszahelyeztessünk, 8 az^ után egy autonom zsinatban lehessen egyházszerkezetünk tárgyában határoznunk. És ime e helyett jött a sept. 1-én kelt cs. lm. nyiltpa rancs, mely kész törvényt ád a magyar prot. egyháznak, mely nyiltparancs által válságos helyzetbe jutott egyházunk. Mentől inkább megvan szónok győződve a felől, hogy 0 Felsége a magyar prot. egyházat megnyugtatni s annak felvirágozását elősegíteni őszintén akarja, hogy ezen eljárás okát egyedül a m. ministerium e dolgokbani jártasság hiányának kell tulajdonítanunk, annálinkább szent kötelességének tartja, hogy teljesen őszinte férfias nyilatkozattal őt felvilágosítsuk: miszerint azon az uton, melyet a cs, m. cultusminiaterium választott, ezen célt elérni lehetetlen , hogy a már említett s köteles tisztelettel fogadott nyiltparancsnak már n aga megjelenése, maga azon tény, mely szerint egyházunk számára törvény alkottatott, egy oly sérelem, hogy ezen nyiltparancaot s ministeri rendeletet, ha szinte tartalma legtökéletesebb volna is, elfogadni a annak életbeléptetéaére közremunkálódni lelkiismeretünk erőazakoláaa, letett hivatali eskünk megsértése s hitelveink megtagadáaa nélkül nem lehetne, nem — mert : 1-ör nem áll az, hogy ezen lm. nyiltparancs az 1791-ik évi budai zsinat kánonjainak megerősítése volna, mert hiszen azokkal mind szellemére, mind tartalmára nézve ellenkezik, s ha még állana is az, egyfelől 68 évvel ezelőtt hozott kánonokat erősíteni meg most, midőn már azok elavultak, s ha 8zinte életbe léptek volna is valaha, most már rajtok okvetlenül változtatni kellene, lehetetlenség, a ezt több évtized óta már nem is kérte senki, máafelől magának a budai zsinatnak végzése szerint is zsinathoz kellett volna azokat a felsőbb észrevételek kíséretében i visszaküldeni, nem pedig kész törvényt készíteni. Ez a dolog természetéből folyó eljárás, mely követtetik oly testületek irányában is, melyek a törvényhozást a fejedelemmel ! közö8en gyakorolják, s annálinkább követendő a magyar prot. egyház irányában, mert ennek törvényhozásánál a Fejedelmet csupán a vető illeti, a főfelügyeleti jognál fogva nNe quid respublica detrimenti capiat,u

s az 1791. 26-dik törvénycikk 4-ik §-a ia csupán superínspectiot és approbatiot említ a zsinati kánonokra nézve, de hogyha azok nem tetszenek, zsinat nélkül azokkal ellenkező nyiltparancsolatokat adhatna ki az államhatalom, az sem ezen, sem más positiv vagy természeti törvényből nem következtethető. Nem fogadhatjuk el; < < 2-or : mert épen nem áll az, hogy eme cs. ltn. nyiltparancs és miniateri rendelet az 1791-ki 26-ik törvénycikk j 4-ik §-ának foganatosítása volna, mert: a) ama törvényben nem törvényhozásról, hanem a