Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-18 / 42. szám

sservezet megszilárdításáról vau szó, miután a stabilire nem létrehozást, alkotást, hanem megszilárdítást tesz, a nyíltparancs és a ministeri rendelet pedig uj egyházalkotmányt hoz létre, s nem valamely meglevőt szilárdít meg, mi igen nagy különbség! b) Ama nevezett törvény egy oly egyházalkotmánynak vagy rendtartásnak a felség általi megszilárdításáról szól, melyet a prot. egyházi és világi férfiak közmegegyezése legalkalmasabbnak fog Ítélni (eum stabilire ordinem, qui communi virorum ejusdem religionis, tani seeularium quam religionis ministorum consensione, maximé congruus reputabitur), már pedig az 1-ső septemberi nyiltparancs a magyarhoni protestánsokkal soha nem közöltetvén, ezt, hogy a közmegegyezés alkalmasnak fogja-e találni tudni épen nem lehet, sőt ki ismeri az ezen egyházban uralkodó közvéleményt, bizton állíthatja, hogy az vele homlokegyenest ellenkezik. Ha pedig a ministeri rendeletet tekintjük, minta mely nem egyéb, mint az 1856-ban közlött ministeri törvény terv csekély változtatásokkal! második kiadása, az közöltetett ugyan az egyházkerületekkel, de azt csak egy is egész részletésségben nem tárgyalta, s azon az uton nem is lehet közmegegyezést hozni létre, mert ez csak a zsinat utján eszközölhető, mint ezt azon alkalommal nem késett minden egyházkerület kimondani. A bizalmi férfiak által beadott netaláni vélemények pedig épen semmi tekintetbe nem jöhetnek , mert hiszen ők , mint maguk is megmondták, az egyház képviselői nem voltak, s csak magános nézetüket mondhatták el, s hogy ezt a ministerium is így értelmezte, mutatja az : hogy törvény-tervét azok meghallgatása után küldte le az egyházkerületekhez véleményezés végett. c) Egyenesen ellenkezik is a cs. k. nyiltparancs ama törvényeikkel, mert világos szavai ellenére megváltoztatja a kánonokat, holott azokról ottan az mondatik, hogy: „canones suo modo conditi nec per regias resolutioues, nec per dicasterialia mandata alterari possint." d) Nem egyezik meg azzal azért sem. mert ama cikk oly egyház alkotmányt és olyképen akar ö cs. Ap. k. Felsége által megszilárdlttatni, hogy az által a vallásszabadság épen hagyassék, — „intacta ceteroquin religionis libertate", — már pedig a nyiltparancs és rainisteri rendelet ezen vallásszabadságot csaknem semmivé teszi, mert elveszi az egyháztól az ön kebelében való reformálás és törvényhozás jogát, mi pedig a vallásszabadságnak egyik raulhatlan alkatrésze. Igy állván a dolgok, ha ezen lm. cs. nyiltparancsolatot és ministeri rendeletet, mely a bécsi és linzi békekötéseket, a magyar prot. egyház alapjának eme sarkköveit nem is említi, mely a fentebbiek szerint a budai kánonok megerősítésének nem tekinthető, mely végre az 179% 26-dik törvénycikk 4-dik §-val ellenkezik, elfogadnók s életbeléptetéséhez segédkezeket nyújtanánk, egyfelől lelkiismeretünkkel, letett eskünkkel, hitelveiukkel jőnénk ellenkezésbe, mert elismernök ez által, hogy egy egyházunkon kivül álló hatalom van jogosítva számunkra törvényeket alkotni, holott pedig erre hitelveink szerint még egyes hitrokonok vagy egyházi testületek sem, hanem csak az egyetemes egyház bir joggal. Nem is volt arra példa, hogy a magyar protestáns egyház számára más hozott volna törvényeket, sem a protestáns erdélyi fejedelmek idejében, sem a legkegyetlenebb üldözések korszakában; mert minden akkor kiadott rendeletek s alkotott törvények csak államjogi helyzetét illették az egyháznak, és belszerkezetébe nem avatkoztak; másfelöl pedig odahagyva a történeti és jogi alapot, melyen a magyarhoni prot. egyház szászadok viharai között megállott, a nyiltparancsok és kegyelem terére lépnénk, mely utóbbiak egyes személyekkel változván, biztosítékot nem nyújthatnak, miért is ezt tennttnk az ön-megsemmisítés vétke nélkül nem lehet. Növeli az elmondottakon felül a szóló aggodalmát maga a cs. nyiltparancs tartalma is, és ragaszkodik bár egyházkerületünknek 1856-ban kimondott elvéhez, miszej rint törvényhozási dolgok elintézése csupán a zsinatot illeti, lehetetleu általánosságban fel nem említnie egy részét legalább azon határozatoknak, melyekanyiltparancsban ag-I gasztólag foglaltatnak, ilyenek a többiek közt a következők: 1-ör : hogy a főfelügyeleti jognak határtalan kiterjesztése által önkormányzatunk, egyházunknak ezen életfeltétele, mind a kormányzásban, mind a törvénykezésben tökéletesen megsemmisíttetik. 2-or : hogy a felsőbb jóváhagyásnak minden választásoknál való kikötése által a névleg bár meghagyott szabad választási jogot, mely nélkül egyházunk csak tengődni, de virágozni nem képes, valóságban elenyészteti. 3-or : hogy egyházi gyűléseinket azok nyilvánosságának eltörlése által hitelveinkhez illő jellemüktől meg fosztja, s az által, hogy semminemű végzéseik nem érvényesíttetnek felsőbb helybenhagyás előttt, eredménytelenekké teszi, megfosztja egyúttal az egyház többi tagjait azon jogtól, hogy a már nem is szabadon választott tisztviselőiknek, kiknek egyrésze még az állam fizetésében is áll, eljárását ellenőrizhessék, s az egyház állását, ügyei| nek menetét ismerhessék. 4-er : hogy a superinteudenseket bürokratákká s i mind őket mind az espereseket állam által fizetett hivatalnokokká teszi. 5-ör : hogy az egyházkerületek feldarabolása által szétszakgatja a szászados kötelékeket, szétzúzza az ösz! szeforrt érdekeket, melyek azoknak egyes részeit egymáshoz kötötték, s így midőn egyfelől a fenálló tanintézeteket végveszélybe sülyeszti, másfelől ujabb alakítását is meggátolja, mert midőn senki sem tudhatja , meddig fog jelen viszonyai között maradni, nem lesz kedve senkinek áldo; zatokat hozni. 6-or : hogy iskoláinknak egész rendezését, kormányzását, a tankönyvek megválasztását, szóval mindent, mitől azoknak sorsa, szelleme és jelleme függ 1791. 26-ik törí vénycikk világos értelme ellenére tőlünk elveszi, azoknak nyilvánosságát kérdés tárgyává teszi, s az a feletti határzatota kormány kezébe adja, megsemmisíti röviden az egyháznak iskoláji irányában! önkormányzatát, elenyészteti felekezeti iskoláinkat, s ez által az egyházat alapjában in-i gatja meg. 7-er : végre, hogy a zsinatot nem az egyházak által, hanem csak a ker. gyűlésen választott, nagyrészben nem is I független tagokból alkotja, s annak csupáu is arra ádjogot, hogy törvényjavaslatokat készíthessen, a helyett, hogy törvényeket hozhasson. Kénytelen a szóló bevallani, hogy az egész nyiltpa raucsban és ministeri rendeletben nehezen tudna valamit találni, mi megnyugtatásul szolgálhatna. Eme leverő(

körülmények között csak egy utat lát a ! szóló itt, csak Ö cs. k. Ap. Felségéhez intézendő őszinte, bizodalmas folyamodvány útját, melyen Istennek segedelmével e bajból menekedhetünk, a miért is bátorkodik a szóló indítványozni : hogy előadván egy 0 Felségéhez írandó alázatos folyamodványunkban az általa már elmondottakat, fiúi bizodalommal kérjük meg 0 cs. kir. Ap. Felségét, hogy bennünket a mi veszedelmünkben meghallgatni méltóztassék, s következő kérelmünket teljesíteni kegyeskedjék: 1-ör : hogy ezen ránk nézve oly sérelmes és veszé• lyes nyiltparancsot és ministeri rendeletet venné vissza : 2-or : a már 1856-ban kifejezett legalázatosabb kérel-i műnkhöz képes méltóztatnék bennünket az 1848 év előtti törvényes állapotunkba visszahelyezni, s 3-or : ennek megtörténte után legkegyelmesebben engedné meg: hogy választott tagokból álló, hitelveinkkel s törvényes jogainkkal megegyezőleg összeszerkesztett zsinatot tarthassunk, melyen egyház alkotmányunkat és szer-i vezetünket elkészíteni, iskoláink ügyeit rendezni lehessen. Hogy így ennek határozatai a főfelügyelet jogánál fogva 0 Felsége elébe felterjesztetvén, beleegyezésének kinyerése után életbe léphessenek.