Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-11 / 41. szám

4, A szászvárosi, jelenleg négy osztályból álló gymnásium pedig, mely keletkezésére nézve csaknem egykorú a n.-enyedi collegiummal, s alapitói közé a régibb időből a Barcsai fejedelmi családot és a hunyadmegyei lelkes nemességet, az ujabb időkből pedig különösen Barcsai Ábrahám özvegyét, gr. Bethlen Zsuzsánnát és gr. Kun Zsigmondot számlálja, a mult évben 60 tanulóból álló népességgel birt. Szép dolog, hogy az erdélyi ref. iskolák alapításának történetében ott látjuk fényleni az erdélyi főnemes családok neveit; még szebb, hogy a derék ősöknek ezen dicsőségéhez a lelkes utódok a legújabb időkben is az iskolák fentartására tett nemes áldozataik által folytonosan ujabb dicsőséget csatolnak! Mind ezen előszámlált intézetek pedig nyilvánosak, és igy államérvényes bizonyítványadás jogával birnak s a szegény ifjaknak kitanulását gazdag jótéteményeik által még most is nagyrészben lehetségessé teszik annyira, hogy azok az alma mater studiosorum nevet mais bizonynyal megérdemlik. Vajha mi is, itt Magyarországban , minél jobban gondoskodhatnánk a szegény ifjak csekély költséggeli kitanulhatásáról; vajha minden iskoláinkban minél több ösztöndijak s minél olcsóbb tápintézetek léteznének! Ne feledjük el, hogy ösztöndíjak és tápintézet nélkül prot. intézeteink csaknem olyanok, mint az a malom, melynek van ugyan vize, de kevés az örleni valója. (Vége követk.) BELFÖLD. Kózsmárk, sept. 28. Az ág. hitv. tiszai egyh. kerület közgyűlése tegnap megkezdetett t. Szontagh Lajos mint a legidősb esperességi világi felügyelő és főt. Toperczer Lajos cs. k. superintendensi administrátor ikerelnöklete alatt, Semianovszky Miksa cs. k. szepesmegyei főnök, mint országfejedelmi biztos jelenlétében. Az ülés megnyitása után azonnal szót emelt a hat szabad kir. városi esperesség képviselője Zsedényi Edvárd ur, ki, ugy mond, egy égö kérdés felett, mely hattérbe szorít minden más tárgyat, t. i. azon különös eset felett kíván szólni, miszerint a protestánsok által kérve kért, várva várt zsinat helyett egy cs. k. paténs rendezte el a protestáns egyház ügyeit. Három éve, hogy a cs. k. vallásügyi ministerium által elkészített egyházi szerkezet tervezete az egyes községekkel és kerületi gyűlésekkel közöltetvén, ezen tervezet minden egyes község és mind a nyolc protestáns kerület által egyhangúlag s tisztelettel félretétetett és ő es. kir. Apóst. Felsége arra kéretett, hogy ezen rendezés kidolgozását egy zsinatra bizni méltóztassék, ezen tiszai kerület egyszersmind egy különös emlékiratban a ministeri tervezetnek vallásunkkal össze nem férhető részeit kijelelni sietett. A zsinat azonban meg nem tartatván, a vallásügyi ministerium javaslatára Ö cs. k. Apostoli Felsége egy pátensben ugyanazon tervezetet főelveiben egy néhány módosítással legkegyelmesebben helybenhagyni méltóztatott.— Ezen eset a magyar protestáns egyház históriájában szokatlan, és a szónok,mintmindenkorihüjobbágyaztvéli,hogy jobbágyi hűségét egyedül és legjobban meggyőződése és érzéseinek őszinte előadása által tanúsíthatja most, midőn még nem késő azon harcot eltávoztatni, melybe a cs. kir. vallásügyi ministerium azért, mert a protestánsok históriáját és jogait nem egészen ismeri, Magyarország protestánsaival ereszkedett, mint protestáns, azt véli szónok, hogy vallása iránt nem volna érzéke, megtagadná azon elveket, melyekben felnőtt, lemondana azon vallásos felekezetről. melyhez tartozni mindig dl :sősége volt, ha e gyülekezetben nyíltan be nem vallaná hitsorsosainak azon vezérelvét, hogy a magyar protestánsok vallásuk és egyházi alkotmány ügyeiben pátensek által nem kormányoztathatnak, a mint az 1791. 26.1. 4. §-a azt mondja „ut Cai nones circa religionem conditi, in quorum nempe actual usu consistuntnecperRegias Resolutiones possint alterari" és hogy csak azon egyházi rendezést ismerhetik el érvényesnek , mely a törvényesen választandó zsinat által 0 Felsége legfelsőbb helybenhagyása alá fel fog terjesztetni. Miután ugyanazon cs. k. pátens az 1790. 26. t. c. kötelező erejét elismeri, ezen cikk pedig egyenesen kimondja azt „eum stabilire ordinem, qui communi virorum ejusdem religíonis tam secularium quam religionis ministrorum consensione maximé congruus reputabitur," ezen „consensio" pedig csak a zsinat utján elérhető, a cs. k. pátens ugyanezen törvénynek sérelmével a protestánsokat arra nem erőltetheti, hogy zsinat nélkül egyházi rendezést fogadjanak el. Igaz ugyan, hogy a legm. cs. kir. pátens az 1791. évben tartott zsinatról említést tesz , azonban nemcsak az általa felterjesztett egyházi törvényjavaslatot nem fogadta el, de különösen az iskoláknak szabad vezetése és felügyelése iránt épen az ellenkezőt elrendelvén , egyszersmind a nyilvánosság, superintendentiák elrendezése és a főfelügyelői jog gyakorlata ügyében a nyolc kerületi gyűlések által három év előtt nyilvánított kivánatokkal is ellenkezésben maradt, mihez járul még azon körülmény , hogy az 1791. zsinat javaslata 68 év óta legfelsőbb helybenhagyásra várván, jelenleg a protestánsok szükségeinek és kivánatainak meg nem felelhet és igy okvetetlen egy más zsinat vizsgálata alá terjesztendő. Ugy látszik, hogy a cs. k. vallásügyi ministerium azt hiszi, miszerint a magyar korona felügyelési jogánál fogva zsinat nélkül rendezést eszközölhet. Mélyen sajnálják a protestánsok, hogy épen a vallásügyi ministerium a magyar protestánsok jogait és históriáját oly hiányosan ismeri, miszerint nem tudja , hogy ezen főfelügyelési jognak csak tagadó, negatív természete van, melynél fogv.a az 1790. 26-ik 4. §. szerint a prot. egyházak kötelesek a kerületi generális] conventeknek jegyzökönyveit legfelsőbb belátás végett felterjeszteni, Ö Felsége pedig a hozott végzéseket vagy helybenhagyhatja, visszavetheti „canones et statuta nonnisi postquam superinspectionem Regiam transiverint et approbationem obtinuerint robur sortiantur firmitatis," de ezen főfelügyeleti jog soha de soha oda ki nem terjesztetett, hogy a protestáns vallás ügyeiben a magas kormányszékek által akár törvényjavaslat kidolgoztatott, akár azoknak elfogadására a protestánsok szoríttattak volna. Szónok a legm. cs. kir. pátensben foglalt rendezés taglalásába ereszkedvén, először azt látja, hogy a protestánsok autonomiája egészen a vallásügyi ministerium rendeletei alá adatnak és annak 13, 14, 15 és 49. szakaszait a protestánsok törvényes szabadságaival és elveivel merő ellenkezésben találja. Mind az 1790. 26. t. cikk, mind az 1791. zsinat javaslata szerint a protestánsok az iskolai könyvek, a tannyelv, a tanrendszer, a tantárgyak, a tanítók választása iránt szabadon rendelkezhetnek, az érintett szakaszok szerint pedig nem szabad egy iskolában sem oly tankönyvet használni, mely iránt a vallásügyi ministerium beleegyezése ki nem kéretett, és csak azon iskola nyilvános, mely ezen jog megnyerése végett kitűzött feltételeknek, különösen az illető nemű iskolákra nézve kiszabott tanterv tekintetében, eleget tett. Mely legyen ezen tanterv, a szerzett tapasztalás mutatta, miszerint a többi közt Magyarország speciális és az egyház históriája elő nem adathatik , és a magyar ifjaknak saját hazájokban anyanyelven tudományok több helyütt nem magyaráztattak, felszólalt az ellen legújabb időben a debreceni iskola, és felelt arra a hosszú éves tapasztalás. A protestánsok soha el nem ismerhetik azt, hogy az ö nyilvános — egyházi nyilvános conventjeik áital vezetett iskoláik, azért magánintézeteknek tekintessenek, mert a cs. kir. vallásügyi ministerium által parancsolt tantervet el nem fogadták, ezen kérdésért vívtak a reformátió után lefolyt két század alatt a magyar protestánsok eldődei , és utódai le nem [mond-