Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-11 / 41. szám

Nagy-Enyed is, bár eddig már romjai közül meglehetősen kiépítkezett, ugy néz ki, mint gyászos ütközet után a nehéz sebekkel megrakodt bajnok, ki nem szól, nem panaszkodik, de annál többet érez, többet sír lelkében, s a kinek egy tekintetéről leolvashatod fájdalmait. És ama bús idők kemény viharai fájdalom ! egyházunk felett sem zúgtak el nyomtalanul. Több gyülekezeteink máig is desolált állapotban keseregnek. Ott van tán a lelkész; de nincs vagy alig van , kinek prédikálnia, — vagy ha ott van is a számban megfogyott hívek serege; de a templom és iskola régi helyein idomtalan omladékok felett jár az üvöltő szél... Ah ! de hagyjuk e szomorú képeket, melyeket már annyi érző sziv könyekkel áztatott. Felvinc romjai közül kihatolva, utam a Maros gazdag termékenységü völgyébe kanyarodott be. Oh milyen jól esett lelkemnek, midőn egy jól rendezett majorság mellett elhaladva, egyik útitársam azt mondá, hogy az a körülfekvő miriszlói szőlőhegygyei együtt mind a nagy-enyedicollégiumé. „Ez hát a mienk!" gondolám magamban s tán nem egészen helytelenül; mert a prot. egyház és iskola javairól — legalább még eddigelé — minden prot. ember minden communisticus rajongás nélkül csakugyan elmondhatta : „ezek a mieink!" Nemsokára beértünk Nagy-Enyedre s azonnal siettem felkeresni benne azon intézetet, melyet egykor Erdély méltán Athenaeumának nevezett, de a mely mellett magyar ember most alig állapodhatik meg, anélkül, hogy szeméből a fájdalomnak egy titkos könycseppje ki ne csorduljon. E collegiumnak oly viszontagságos és érdekes életmultja van, hogy arról a historicus is egész regényt, s még a regényíró is egész históriát Írhatna. Legelső alapját annak a háborús idők viharai között még a halhatatlan emlékű Bethlen Gábor fejedelem vetette még 1630-ban, a gyula-fej érvári collegium felállítása által. Okot adott pedig erre részint az, hogy a kolozsvári országgyűlésen még 1622-ben elhatároztatott „Claudiopoli Academiam erigendam, cui sua Majestas (t. i. Bethlen G. fejedelem mint elválasztott magyar király). Professores primarios constitueret, deque certis et perennibus proventibus clementer disponeret;" részint pedig az, hogy a nagylelkű fejedelemnek különben is régen táplált szándéka s terve volt egy a külföldiekhez hasonló universitás felállítása. Igaz, hogy a fejedelem, mielőtt nagyszerű tervét teljesen valósíthatta volna, meghalt; de mégis a tudományos míveltség becsülőit maga iránt hálára lekötelezőleg annyit tett, hogy a fentebb említett országgyűlési határozat foganatosítása s egyszersmind a célbavett universitásnak mintegy lépcsőzetesen valósíthatása végett, nem ugyan Kolozsvárit, hanem , hogy az intézet mintegy szemei előtt növekednék , saját fejedelmi székhelyén, Gyulafejérvártt collegiumot vagy mint akkor neveztetett academicum gymnásiumot alapított, tanítókul ama híres külföldi tudósokat Alstediust, Bisterfeldiust és Piscátort meghívta, végrendeletében pedig annak részére valóban fejedelmi gazdag örökséget (több falvakat) jelölt ki, mit azután az ország rendei is közmegegyezéssel megerősítettek. — 1658 ban 2-ik Rákóci Györgynek lengyelországi szerencsétlen hadjárata után, a törökök és tatárok pusztító hadai Erdélyt elárasztván, Gyulafejérvárt is hatalmukba ejték s ott a collegiumot szétrobbantották ; a könyvtárat felégették, a tanulókat pedig részint leölték, vagy fogságba hurcolták, részint Kolozsvárra menekülni kényszerítették , hol azok Vásárhelyi Péter prof. anspiciuma alatt öt évig hospitáltak ; mignem Apaffi Mihály fejedelem Bethlen János korlátnok tanácsára s a rendek megegyezésével a feloszlott gyulafej érvári collegiumot 1664-ben helyreállította, ugy azonban, hogy azt, mint az iskola jószágaihoz közelebb eső helyre, egyúttal Nagy-Enyedre tette át. 1704-ben a Rákóci-féle mozgalmas időkben Nagy-Enyed a collegiumi épülettel együtt elhamvasztatván, az intézet ismét az enyészet szélére sodortatott, annyival inkább, mivel a gyulafejérvári régi collegiumi épület a S.-Patakról menekült tanulóknak s tanítóknak engedtetvén által, itt sem találhatott szállást a szerencsétlen intézet. De 1711 ben a béke helyre állván, a n.-enyedi collegium részint birtokainak jövedelme, részint az Angliában gyűjtött s az ottani nemzeti bankba letett pénzsegély évenkinti (1000 arany) kamatai által romjaiból ismét felemeltetett s azóta az, az 1719-ki évet kivéve, melyet a kiütött dögvész miatt Fel-Enyed faluban, mint különben is saját birtokán töltött, e század derekáig meg nem zavartatva, folytonos emelkedő erőben virágzott. Mily megrendítő csapás érte ez intézetet a legközelebb mult szomorú időkben mindnyájan tudjuk. Épületeiben tömérdek, könyvtárában pótolhatlan veszteséget szenvedett. Az intézetnek újra vándorútra kellett kelnie. Most násodik izben is Kolozsvár lett a szives szállásadó; de a honnan már darabonkénti visszaköltözködését néhány évvel ezelőtt szerencsésen megkezdette s nemsokára be is fejezi, a midőn, ismét régi teljességében fog állni s virágozni... Olyan ez az intézet, mint a ház régi ereszéhez megszokott madár, melynek fészkét lekaphatja a vihar, j leszúrhatják a szilaj gyermekek, azért mégis csak a régi helyen fog magának újból fészket rakni, habár másutt kész fészek várakoznék is reá. Egy ily intézet, mely régi anyaföldéhez annyira hü maradt s mely annyi szomorú válságokat is túl birt élni nem csak, sőt mint a törzsökén metszett élőfa, minden csapás után csak annál dúsabb ágakban hajt ki, tiszteletünket, sőt csodálkozásunkat is megérdemli. A legközelebbi évben nyolc osztályú gymnásiumában 323, a tanitóképezdében 32, a theol. előkészítő osztályokban pedig 11 növendéket számlált. Kapcsolatban megemlítem itt még az erdélyi reform, anyaszentegyház többi tanintézeteit is. Nevezetesen 1. & marosvásárhelyit, mely keletkezését annak köszönheti, hogy Báthori Zsófia Il-ik Rákóci György özvegye a s.-pataki collegiumot elfoglalván, az onnan kiüldözött tanulóifjúság egy része Pósaházi János és Buzinkai Mihály professorok vezetése alatt 1671. oct. havában elindult hajlékot keresni s miután előbb egy kevés ideig Debrecenben szállásolt volna, onnan Erdélybe költözött, hol a múzsáknak ezen vándorserege 1672-ben Apaffi Mihály által a már ekkor N.-Enyedre által tett gyulafejérvári collegium régi épületébe szivesen befogadtatott. Azonban innen is 44 év múlva, a midőn a vár erődítése vétetett munkálatba, ezen iskolai telepnek újra mozdulnia kellett 1716. márt. 26-án s a szomszéd Krakkó nevezetű helységben részint gr. Teleki Sámuel nagylelkű özvegyének kastélyában , részint a a vendégszerető lakosok hajlékaiban közel nyolc hónapot töltvén, még ugyanazon év dec. havában téli szállásra Marosvásárhelyre költöztetett át. Itt két telet és két nyarat bizonytalan jövője felett folytonos aggodalomban töltvén el, végre 1718. május 1-ső napján a marosvásárhelyi gyülekezet által annak saját iskolai helyiségébe mint már állandó és biztos hajlékba ünnepélyesen bevezettetett, miáltal a hosszú vándorlás utja befejezve lőn. Igy nőtt ki a magból, melyet a vihar szárnyai a Bodrog partján felkaptak s Erdély bércei közé dobtak le, a marosvásávhelyi ref. collegium, mely mostani nyolc osztályú gymnásiumában s theol. előkészítő osztályaiban a legközelebbi évben 349 tanulót számított. 2. A székely - udvarhelyi, mely legelső alapját még 1674-ről Bethlen János, korlátnoknak, teljes felemelkedését pedig Baclca madarasi Kis György ottani prof. és fia József s gr. Kemény Miklós és iktári Bethlen Domokos nagylelkű alapitványaiknak köszönheti jelenleg nyolc osztályú gymnásiumból és a theol. előkészitő osztályokból áll, melyekben a tanulók összes száma legközelebb 238-ra ment. Ezen intézet különösebben a székelység nevelő intézetein tekinthető. 3. A zilahi jelenleg hat osztályból álló gymnásium, mely létrejövetelét (1630 körül) a helybeli népes (ez idő szerint csaknem hatezer lelket számláló) gyülekezet és a b. Wesselényi család nagylelkű alapítványozásainak köszöni, a mult évben 90 növendéket számított.