Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-11 / 41. szám

főpapja, abban mindenütt hitszónoklatot tarthat. Hivatalhelyén is, ha abban jelen van , rendszerint csak a hitszónoklatot tartja. A 131. §. értelmében a papokat illető minden egyéb rendes lelkészi hivatalos működések a többi papokra és segédpapokra bizandók. 2. Superintendensi minőségében tartozik : a) a superintendentiához kibocsátott felsőbb egyházi rendeleteknek foganatosítását eszközölni s a kerületbeli papokra, segédpapokra, parochiális és egyházvidéki községekre az egyházi szolgálat és egyházkormányzás minden irányában felügyelni, miért is a papok és esperesek, az időszakonkénti jelentéseken kivül is, valahányszor a superintendens kivánja, neki jelentést tenni kötelesek. b) Négy évfolyama alatt a kerületében létező minden parochiális községeket és népiskolákat megvizsgálni s a tapasztaltakról netaláni megjegyzéseivel és intézkedéseivel együtt jegyzökönyvet felvenni. Vizsgálati fáradságaért a superintendénst fuvar, szállás és tartás illeti. A superintendentiális felügyelő (gondnok), vagy a superintendentiáMs convent más valamely világi tagja tartozik a superintendenst ezen vizsgálatra kisérni. c) A superintendentiális consistoriummal egyetértőleg arról gondoskodni, hogy a superintendentiális levéltár, mely a superintendens hivatalhelyén őrzendő, kellőleg lajstromozva, mindég jó rendben tartassék, időről időre megvizsgáltassék s az illető superintendentiális levéltárnoknak csak pontos leltár mellett adassék át. d) Mindazon kötességeket teljesíteni s mindazon jogokat gyakorolni, melyek ezen határozatok egyes szakaszaiban a superintendensre, mint ilyenre ruháztattak. 145. §• Minden superintendentiában az összes parochiális községek presbyteriumai által egy helyettes superintendens szabadon választandó. Ennek teendője a superintendenst, ha annak helye megürült, vagy ha akadályozva van, a reá bizott minden hivatalos működésekben képviselni, azoknak egyedüli kivételével, melyek tekintetében ezen képviselés a fenálló szabályok értelmében világosan a superintendentiális felügyelőre (gondnokra) van ruházva. 146. §. A helyettes superintendens választásánál ugyanazon eljárás tartandó meg, mely a superintendens választására nézve van kiszabva. A megválasztott, a választási jegyzőkönyvnek felterjesztése mellett, a vallás- és oktatásügyi ministeriumnak feljelentendő s a legközelebbi superintendentiális convent első ülésében felesketendő. 147. §. A superintendens székhelyén nem mindég jelenlevő két superintendentiális jegyzőnek (69. §. 12. pont c.) bet.) kisegítése és helyettezése végett, mindegyik superintendens egy titkárt kap, ki állandóan alkalmaztatik, s szabott évi fizetést huz. A superintendens a titkárt három jelölt közül nevezi ki, kiket a superintendentiális consistorium viszonylagos szótöbbséggel, a superintendentiális kerületrei tekintet nélkül , az egyházi szolgálat oly jelöltjeinek sorából tesz javaslatba, kik a bel- vagy külföld valamely evangélikus hittudományi tanszakán legalább is három évéig tanultak s visszatértök után az egyházi vizsgálatokat kitűnő sikerrel letették. Gróf Thun s. k. Óhajtásaim közé tartozott volna, hogy midőn az 1-sŐ septemberi nyiltparancs e lapok hasábjaiban közöltetett, az minél rövidebb bevezetési cikkel mutattassák a közönségnek fel, mert hiszem, hogy a pátens kísérőjének szegődött hallgatás bizonyosan több ékesenszólást, a közvéleményre gyakorolt hatás jobb magyarázatát foglalta volna magában, mint mind az, a mi a pátens megjelentének első napjain az ujságlapokban e tárgyakra vonatkozólag Íratott. Azonban az ügy fontossága egyrészt, a pátens azon pontjai másrészt, melyek kiterjedett egyenjogúsági elvekre vannak fektetve, többeket arra ösztönöztek , miszerint a nyiltparancs megjelente feletti nézeteiket s örömöket nyilvánítsák; ma már sok ily irányú dolgozat hagyta el a sajtót, s ha ezek között oly cikkek nem jelentek volna meg, melyek jó eleve azon hatást fennen hirdetik, melyet a megjelent nyiltparancs egész tömegekre, néposztályokra, mint például a magyar protestántismus papi vagy világi elemeire gyakorolt s gyakorol, s ez által felhiva nem érzem magam a nyilatkozatra, hű maradtam volna nézetemhez s tollhoz nem nyúlok. Azon cikkre, mely a nyiltparancs kíséretében e lapokban megjelent ilyszerü cáfolatot közöl az Österreichische Zeitung 226-ik számában; s határozottan állítja, hogy az aggodalmakat kifejező nyilatkozatok azon egyházi egyének ellenszenvéből erednek, kik a nevezett lap pártjának egy tetemes részét képezik, s kiket ily pártszellemre nagyralátás vezérel; nemkülönben azon cikk pontját, melyben a magyar protestántismus jogai és a kegyelem utjai között tétetik kíilönböztetés fennhéjázó nyilatkozatnak hirdeti, s általában állítja, miszerint az ellenvetések a kibocsájtványnak inkább formájára tétettek, s annak beiszervezete különösen a prot. egyház világi rendű tagjait kielégítik, s azt öröm nyilatkozatok között veszik, s veendik. Midőn megjegyezném, hogy ha ily nyilatkozat nem oly olvasott újságban jelenik meg mint az Öst. Zeit. talán az egészet hallgatással mellőzhetem; így azonban kénytelennek érzem magam néhány szóban emlékébe juttatni az Öst. Zeit. érdemes cikk írójának mikép a Prot. egyh. s iskolai lap már annyiban sem mondható pártszellemtől vezérelt lapnak, a mennyiben hasábjait minden rendű nézeteknek megnyitja, valamint az sem állítható, mikép a közzé tett aggodalmakat kifejező nyilatkozatok a prot. egyházi rend csak nagyralátó egyéneinek véleménye, mert ki a pátenst figyelemmel olvasta s egy tekintetet vet annak papságunkat tárgyazó pontjaira, s jobban ismeri kissé az egyházi rend sociális s anyagi állását Magyarhonban, mint talán az Öst. Zeit. cikkirója majd csak hosszasabb egyházi ügyekkeli foglalkozás után ismerendi, hajlandóbb lesz hinni, hogy a ki a papság közül nagyralátó inkább, a sept. 1-sői nyiltparancs mellett mint ellene fogna nyilatkozni; már csak azon egyszerű s megdönthetlen okból is, hogy a nagyralátók a megállapított hatalomra támaszkodva iparkodnak emelkedni, azt már pedig azon tény is, hogy a sept. 1-sői nyiltparancs kiadatott, eléggé bizonyítja, hogy a hatalom nem a mi kezünkben van. Mi az Öst. Zeit. czikkirójának azon megjegyzését illeti mikép az egyh. s isk. lapok jog s kegyelem közötti párhuzamára utalva, nyilatkozatait fenhéjázóknak jelenti, sajnálattal ugyan, de bátor vagyok az érdemes cikkíró urat a jog s kegyelem alapeszméire figyelmeztetni, nemkülönben azon olyannyira nagy különbségre, mely e két fogalom között létezik.