Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-09-27 / 39. szám
szombaton esti hat órakor szünidőt adhasson. Az ipariskolához szükséges szobát s ahhoz megkívántató padokat, asztalokat a tanács, áfát s világítót pedig a fejedelem adta. Az ipariskola jótékony sugarai csakhamar kihatottak Karlsruhéból az ország többi városába is. Igy például Durlackon még 1768-ban kézi és építészeti rajziskola állíttatott a kőfaragó, kömives, ács, lakatos, fazékas és üveges mesterlegények és inasok számára, melyben a mértan és gépészet is ingyen taníttatott. Csakhamar hasonló intézetek keletkeztek Pforzheimban, Lőrrackon, Müllheimban és Emmendingenben. Az államkormány lényeges feladatául tűzte ki a népiskolának, hogy a leendő mesterembert és földmivest eleve megismertesse a mértan és gépészet s rokon tudományok elemeivel s ez által azt jövő hivatására mintegy előkészítse. 1767-ben ilyenforma fejedelmi rendelet jelent meg: „Mivel a mértani tudományok átalában nemcsak a számgyakorlatára s értelem élesbitésére szolgálnak nagy befolyással; hanem különösen a földmíveseknek s iparosoknak is nagy hasznukra lehetnek s fejedelmi törekvésünk oda céloz, hogy országunkban lévő ifjúság jólétét a népiskolai nevelés által lehetőleg előmozdítsuk, ezennel rendeljük, hogy mind azon községben, hol az iskolatanító vagy lelkész a mértant érti, az, téli időben hetenként négyszer fizetés követelés nélkül taníttassék; ha pedig ez nem történhetnék, annak oka négy hét alatt kormányunknak feljelentessék, hogy a gátló akadályok elhárításáról gondoskodhassunk. Az 1767, 68, 69 s 1770-ben megjelent rendeletek kötelességévé tették nemcsak a tanító-jelölteknek, hanem az ötven éven alóli iskolatanítóknak, lelkész-jelölteknek, sőt az egyetemi tanulóknak is a mértan szorgalmas tanulását. Azonban nemcsak az iskolák felvirágzásáról s jó karban tartásáról; hanem a tanítók helyzete javításáról is gondoskodott a kormány, tudván azt, hogy a tanító csak akkor felelhet meg tettel, lélekkel hivatalának, ha a kenyérkereset s családtartás gondjai földre nem nyomják s igénybe nem veszik még tanításra szentelendő óráit is. Az 1755-ben alapított iskolaalapítvány évről évre szaporodván 1772-ig 33,380 fr. 20 krra emelkedett. Ehhez hasonló szükséges és üdvös intézkedés volt az 1760-ban alapított tanító-Özvegyi nyugintézet. Minden iskolatanító, kinek fizetése hatvan forintot meghalad köteles volt a nyugdíjintézet alaptökéje szaporításához járulni, még pedig minden forinttól egy krajcárral. Ugy szinte minden megürülés alkalmával a tanítói fizetés egy negyedrésze az intézet alaptökéjéhez csatoltatott. Eleinte csak 7 fr. 30 kr. segélyt nyert egy özvegy, de 1773-ban már 12 forint fizettethetett egy-egy özvegynek. E közben 1771-ben August György őrgróf kihaltával a Baden-Baden ház férfiága kialudt és az 1527 óta megoszlott felső és alsó őrgrófság Károly Frigyes alatt egyesíttetett. A kormány ekkor ugy intézkedett, hogy a Baden-Durlach egyházai s iskolai számára felállított intézmények az uj — csaknem egészen katholikus — országrészben is meghonosíttassanak. Jelesül a felső őrgrófság lelkészeihez következő utasítás küldetett. „A lelkész köteles minden iskolai évnegyed kezdetével — mely is január, april, juli, okt. 23 dikára határozta tik — az anyakönyvből minden hat éves gyermeket kijejegy ezni 8 ezen jegyzéket az iskolatanítónak miheztartás végett átadni. Az ünnepélyes vizsgálatokat, valamint a nyári és téli iskolakezdetét szószékből kihirdetni s a tan s iskolai rendet felolvasni. Az iskolatanitó köteleztetik a mulasztásokat pontosan feljegyezni, azt hetenként a lelkésznek bejelenteni, ki azt megvizsgálván a világi hatósághoz küldje, hogyha az a hanyag szülék elleni büntetés sem használ, akkor jelentést kell tenni a fő egyházi tanácsnak. Egyébiránt fenforgó körülményekhez képest a lelkész is jogosítva van az iskolásgyermeket néhány órára felmenteni, kivált nyári munka idején a külső munkára használható s nélkülőzhetlen gyermekeket. A lelkész különösen ügyeljen arra, hogy az iskolatanitó valamely tanórát különös engedély nélkül el ne mulaszszon s el ne engedjen, sőt az egyházi látogatás által határozott minden órát pontosan tanításra fordítson, az iskolát óraütéskor ének és imádsággal kezdje s azzal végezze, más dologra ügyelet s szórakozás nélkül, egész figyelemmel hallgassa s kérdje a kihagyott leckéket, helyen veszteg ne üljön, hanem hol egyik, hol másik gyermek asztalához menjen, a suttogást, fecsegést, valamint a lecke halk és értetlen felmondását ne engedje, a könyvbe kandikálást szigorúan tiltsa, minden leckét érthető módon adjon elő s a gyermekekkel inkább szelídség s szeretet által kedveltesse meg a tanulást, mint hogy ütés s szidás által reszketők s bátortalanokká tegye. A lelkész köteles, a mikor csak teheti, legalább hetenként egyszer, de nem egy napon és órán, az iskolát meglátogatni, különösen ugy ossza fel látogatását, hogy most ez, majd amaz leckén legyen jelen. A gyermekeket kérdezgesse, a vallást magyarázza buzgó imádkozásra szoktassa, igyekezzék velők felfogatni, hogy egy mondatot, parancsolatot s más ilyent hogyan lehet rövid fohászszá változtatni. Különösen ügyeljen arra, hogy a gyermekek a vallást, számvetést s mértant ne csak szajkómódra betanulják, hanem értsék és felfogni tudják. A szorgalmas gyermekeket dicsérete s megelégedése nyilvánítása által mindjobban feltüzelje s buzdítsa ; ugyszinte az ügyetlenek, korhelyeket, fesletteket megszégyenítse, de egyszersmind szeretettel s komolysággal javulásra intse. Ezenkívül minden évnegyedben nyilvános vizsgálatot kell tartani a helybeli elöljárók s önként megjelenő szülék jelenlétében, a mikor az évne-i gyeden át tanult leckéken át kell futni s a szorgalmasokat, jó magaviseletüeket jutalmakkal, mint inha, pénz, gyermekolvasmány, buzdítani s a lelkész által mondandó szívhez szóló imával végezni, mely által a fővaló iránti háláját fejezze ki a hallgatóság, hogy Isten áldását adta a növendékekre s továbbra is segélyéért esedezzék. Ekkor történik a gyermekeknek egyik osztályból másikba való áttétele, mely a lelkész tudása nélkül nem történhető. Ezen negyedéves vizsgálatról jelentést kell tenni a főtanácshoz, hozzá csatolva az iskolai sorjegyzéket s minden osztályból két legjobb mintairást, melyekre szám és mértani feladatok is jegyzendők. Hogy az iskolatanítók, segédek, papjelöltek annál képesebbek legyenek ezen az egyház 8 emberi társaságra nézve oly fontos hivatal kellő betöltésére, a lelkészek, ha képesek, oktassák ezeket a vallásra, szám, mér, történettanra s diák nyelvre és a magok képzésére szükséges könyvekkel támogassák. A lelkészek szigorúan ügyeljenek arra, hogy a tanítók fizetése pontosan kiadassék, hogy hivataluk folytatására ezáltal is ösztönöztessenek; továbbá hogy hivatalukat ne ugy vigyék, miszerint magukviselete által botránykozás köveivé váljanak, mi hamar megtörténik a lakodalmak látogatása, kocsmában üldögélés, torokbajárás, házalás által. Ha valamelyik ezen bűnben tapasztaltatnék, az a felügyelőségnek azounal feljelentendő. A vallás mellett szorgalmasan taníttassék az irás, számolás, mondolva irás, irat-olvasás, mi alól semmi gyermek se vétessék ki. Szövő, varró és kötőiskolák felállítása és szervezéséről a világi elöljáróságnak kell ugyan gondoskodnia ; de a lelkészek is ügyeljenek, hogy az ezt illető fejedelmi rendeletek pontosan végrehajtassanak. Mivel azonban az iskolai oktatás sikeres előmozdítására a jó házi nevelés okvetlenül megkívántató; tehát a lelkész mulhatlan kötelessége erre is különösen ügyelni. A jó házi nevelés szükséges voltát egyházi beszédeiben is, de minden lehető alkalommal gyakran és hathatósan szívökre kösse a szüléknek. Az e körül elkövetni szokott bűnöket, mint a házaknál divatozó káromlást, esküvést, rágalmazást, rút trágár beszédet, melyet nem csak a cselédektől, hanem idősb testvérektől, sőt szüléktől is hallhatnak a gyermekek