Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-09-27 / 39. szám

s más ilyes erkölcsrontó magaviseletet szigorúan tiltsanak, rójanak, a magukat nem javító, lelkészi dorgálásra nem ügyelő szüléket egyházi látogatás alkalmával Írásban megdorgálás, valamint a gyermekeik nevelésében kitűnő szüléket megdicsérés végett feljelentsék. A lelkész hivatalánál fogva köteles a szüléket házaiknál meglátogatni s ha valami megróni valót tapasztal, azt cl nem hallgatni sőt annak javítását ajánlani. A következő évtizedekben sok uj kormányrendelet jelent meg, de melyek a fentebb megállapított iskolatervben lényeges változást nem idéztek elő. Csupán azt jegyezzük meg, hogy mint más országban, ugy Badenben is az úgynevezett „gazdasági iskolák" nagy haladást és terjedést nyertek. (Folyt, követk.) (Heppe Geschichte des deutschen Volkschulwesens után.) Boross Mihály. KONYVISMERTETES. {A győri evang. egyházközség algymnásiuma) a lefolyt kéthavi szünidő után f. hó 1-én megnyílt. A két protestáns egyházközség közt, az előleges elvi megállapodás után, egyezkedés foly Szabadhegyen egy közös erővel fölállítandó s fentartandó népiskola iránt. (A tiszakerületi evang. tanítóképezde Nyíregyházán), sok kétkedő vigaszára september első napján nagy közönség jelenlétében csakugyan megnyílt. Minekutána „Erős vár a mi Istenünk" elénekeltetett az Isten házában, tiszt. Elefánt M. ur lelkes bevezető szavak után, buzgó imában annak az áldását kéré, ki minden jónak s tökélyesnek a kútforrása. — Követte azt tek. Sóhalmy Samu János kerületi képezdei felügyelő ur beiktató rövid beszéde, mire t. Noszág János igazgató tanár ur felelt. Kifejezvén egyrészről szomorkodását a felett, hogy szerencsétlen körülmények miatt, ezen intézet több mint tiz esztendeig legkisebb életjelét semadhatá, de másrészről örömét is a felett, hogy mind a nyíregyházi evang. közönség, mind pedig a tiszai evang. kerület a legnagyobb buzgósággal karolta fel a népnevelés szent ügyét, s bogy közös erőnek szerencsésen sikerült ez intézetet újra életbe léptetni. Hálára szólitá fel az ifjúságot, a főt. s tek. egyházkerület irányában, melyet legjobban azáltal fejezendnek ki, ha értelmes s erkölcsös tanítók, kegyes keresztyének, buzgó hazafiak, nemes emberek leendenek. Az egészet berekeszté t. Tecjjáz Pál helybeli felügyelő ur az ifjakhoz intézett buzdító beszéde. — Az ünnepély emlékének megörökítésére több buzgó pártfogó áldozatkészségét ez úttal is bebizonyította, s édes kötelességemnek érzem neveiket s ajánlataikat ezennel a t. olvasókkal közleni. Ugyanis: 1) T. c. Noszticius Therézia aszszonyság az intézetnek egy zongorát ajándékozott. 2) T. Sóhalmy János ur 400 a. ftnyi alapítványt tett azon értelemben, hogy ezen összeg kamatjait a két legderekabb ifjú ösztöndíjul nyerje meg. 3) Tiszt. Elefánt M. ur 100 a. ftot ajánl esztendőnkint ösztöndíjul egy jeles ifjú számára. 4) T. Gáspáry János tanító ur 5 a. ftot ajánl eszteudőukint ösztöndíjul azon ifjúnak, ki az orgonálásban lesz a legjártasab. 5) T. Prodicky Kálmán tauító ur évenként 5 ausztriai forintot ajánl azon ifjúnak 7

ki legjártasabb leend az egyházi történelemben, s 6) T. Gdowin János tanító ur három a forintot annak, ki az éneklésben leend a legkitűnőbb. — Végül 7) t. Noszág János igazgató ur lekötelezi magát évenkinti öt a. ftnak a kerületi képezdei pénztárbani lefizetésére. — Megemlítendő még, hogy erfurti Korner W. kiadó ur az intézetnek több igen jeles zenészeti müvet ajándékozott. — Adja Isten, hogy e példa sok követőre találjon. — A tanulók száma teljes, s sajnálattal kell megemlíteni, hogy az igazgató tanár közlése szerint ingyenesek közé többé kit sem lehet fölvenni. Ordi. - — -Templomi és halotti Karénekes könyv. Magyarországi reformátusok számára , szerzé és alkalmazá szotyori Nagy Károly; debreceni ref. kántor és orgonista stb. Ot részben. Szerkesztőtulajdona. — Nyomatott Debrecenben, Okolicsányi és társa könyvnyomdájában. 1859. — (Vége.) A 11. rész magában foglal 166 khorált és egy nép-hymnust, hozzá csatolva egy függelék. Vegyük fel először is a melódiák egyes alkotó hangjait. — Ezek, miként a megrostált énekhangzatos könyvben, ugy itt is a mai „dur" és n

mol" scálák alapján nyugosznak, a valódi rhytkmus elpusztításával.— A khorál szükségelt mozgása műszó által kimutatva nincs sehol, sem a hangnemek, melyek alapalakul felvétettek, miként az elő-utójátékok — felett — itt nem láthatók, e részben csak a kiirt előjegyek adnak utasítást. — Itt-ott némely ütenyek felett vaskos csillagokkal találkozunk, melyek a szerző szerint, az eredeti és jelenleg haszuálatban lévő melódiák csillaggal jelölt sorai közti félhang különbség áttekintésére utasítanak a függelékhez. Tehát melódiáinknál a törs hangok teszés szerint kicserélhetők?Vau tehát eredeti és nem eredeti rnélódia is? Nem jobb lett volna-e határozattan megmaradni az eredetinél? minek sántikálni két felé? Ugy tudjuk, miszerint az éneklésmód reformoni keresztül vitelénél első és fő teendő, hogy melódiáink közül a becsempészett hangok kiirtassanak, az eredetiek pedig vissza állíttassanak. — Ellenkezőleg oda fogunk jutni évtizedek múlva, hogy a gyülekezetek adnak iráayt az éuekvezéreknek a melódiák erőszakos átváltoztatására; kinek kötelessége őrködni az egyházak ezeu ősi kincse felett? így maholuap oda jutunk, a hol állanak most az ágostai val. kő vetők, hogy minden provinciában más énekeskönyv leend szükséges!! hova lesz akkor az egység, az ugyanazonosság egyházi éneklésünkben?itt már a varietas legkevésbé sem deleetát. — Több melódiák folyamán a törs hangok közbejövőleg magasítva vannak, melyeket a régi hangmódszer alapján előjegyek által, azaz hangneműeg kellett volna magasítani, pl. ilyenek a X. XLVI. L. CIV. CXII. CXXV. CX. XXVII. CXLIII. CXLV. Zs. Ez utóbbi annyira meg van rakva kereszttel hangegyezményileg is, mint tiszta estéken csillaggal az égboltozat. — Váljon mit tesznek ezzel kezdő orgonistáink?— továbbá haognemileg kellett volna még magasítani némely hangjait a 43. 63. dics. és 24. tem. énekre is. Néhol pedig a kitett előjegyek közül egyik többnyire f'eloldatik a melódiák folyamán, pl. XIX. CIII. CX1II Zs. és 2. 3. 5. sz. a. tem. énekek. — Több helyeken az b. előjegy a melódia mentén feloldva, hova voltaképen a régi rendszer szerint ki sera kellett volna irni, pl. XX. LXXVIII. LXXXVIII. XCII. CXXVIII. CXXX. CXLVIII. stb. — A hol pedig ki kellett volna irni azt, — ott az, közbejövőleg látható pl. LVI1. Zs. Ott pedig, hol két b. lett volna szükséges előjegy ül, — csak egy van, s a második közbejövőleg alkalmatlankodik, pl. LXXXV. CXXVI. CXXXVI. Zs. végezetre néhol két előjegy van, ho lott csak egyre lett volna szükség, pl. 17. 18. tem. énekeknél. — Ha dallamainkat a szerző eredeti hangfekvés szerint, s az énekhangzatos könyvre tettészrevételek nyomán az egyházi hangnemekben teszi fel, az egész 160 khoiál és 30 temetési éneket együtt gondolva, a melódiai tÖrshangok előtt nem irt volna ki annyi keresztet, mint a mennyit methodusa szerint tiz énekdarabnál felhasznált. — Csudálatra méltó, bogy ezeket azon világhírű zenészek észre nem vették ; — mi azt hiszszük , hogy a zenetannak is megvannak a maga helyes átirási, vagyis transpositionalis szabályai, melyektől eltávozni nem volna szabad. — Hijába húzza, vonja tehát a szerző még melódiailag is dallamainkat a mai dur és mol