Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-09-13 / 37. szám

mondandó, szerdán a mondatok könyve kérdések és fele- j letekkel taglalva, és pénteken irat-olvasásbani gyakorlás az első osztálylyal együtt, felváltva egyszer-egygyel, mi­dőn az első osztálybeliek énekelnek. Harmadik osztály. I. A hét hat napján délelőtt 8—10. a) Olvassanak a gyermekek a mondatok könyvéből, vagy más leckéből illő értelmességgel s megszaggatásokkal. b) Mondják fel a kis kátét apró feleletekkel s kérdésekkel taglalva. II. Délután mind a négy iskolanapon 1—3. a) Olvas­sanak ugy mint délelőtt, b) Mondják fel a mondatok köny- ; vét, ismételjék az evangyeliomot mint uj leckét, kérdések és feleletek által taglalva. Negyedik osztály. I. Délelőtt a hét minden napján 8—10. a) Némelyek tanulják az A, B, C-t, mások betűzzenek mind ugyanazon | feladatot szavukra, sőt szótagokra szaggatva a pontosság s világosság okáért kerülve minden hadarást, b) A kis ká­téból kell előttök beszélni, taglalva, magyarázva. II. Délután a hét négy iskolanapján 1—3. a) Az A, B, C, és betüzés folytattatik, mint délelőtt, b) A közmondások könyvéből beszéljen nekik a tanító taglalva és magyarázva. Mindezen rendeletek, tantervek végrehajtása azon­ban csak akkor lett lehetővé, midőn az iskolák arra már képesíttettek. Ezért az országkormány főgondja 1757. óta folytonosan oda volt irányozva, hogy oly intézkedések té­tessenek, melyek által ügyes és képes tanítóosztály állittat­hassék elő. Az első úgynevezett „Tanító-jelölteket illető rendelet" következtében a ieendő iskolatanítók tartoztak a karlsrubei gymnásiumba menni, ott a betüzéstanítást, olva­sást, irást, nagy kátét, a káté magyarázását, tagolását, éneklést, orgonálást, számolást, mértan és diák nyelv ele- ( meit, feltevények készítését, a gépészet, építészet alapel­veit s természettant tanulni. A gymnásiumi folyam végzése után tartoztak a tanító-jelöltek az egyházi tanács által magukat megvizsgáltatni, s azután ügyes iskola , ester mel­lett az oktatásban gyakorlatot szerezni. Azonban csakhamar ezen intézkedés sem volt kielé­gítő. Olyan tanítókat kivántak, kik mesterileg kiképeztet­vén mintegy savanyu kovász működnének a többi tanítók közt, s kiknek hatása s befolyása által a földmives és pol­gár jóléte is előmozdíttatnék. Iíogy e cél elérethessék, ké­pezde állítását határozta el a nemesszivü Őrgróf, melybe a jelesebb tanító-jelöltek közül, kik a vallástan, olvasás, szép és helyes irás, számolás, nevelés, valamint zenészet, mér­tan, természettudomány, gépészetben kellő képzettséggel birnak, évenként kettő felvétessék. Ezek ott a szép és helyes irásra, számolás, könyvve­zetés, levelek s feltevéuyek készítésére, a diák nyelv ele­mei, mértan, gépészet, természettan , viz-építészetre, föld­leírás, történettan, ének, orgonálásra, kézmütan, rajzra, fatenyésztés, oltás, nemesítés, selyembogártenyésztésre oktattassanak. Ezen képezdöterv a fejedelem által 1768-ban elfogadtatott s kihirdettetett. Ezen intézet célja az volt, hogy 1) minél ügyesebb tanítók képeztessenek; 2) ezek mint müszerszámok alkalmaztassanak, kik az iskolai ta­nításon kivül is képesek a közéletnek hasznos szolgálatot tenni. 1769. húsvétján megnyittatott az első képezde, mely csupán háromszáz forint kiadásba került az államnak, mert száz forint adatott a két jelöltnek, kétszáz pedig selyem­fatenyésztésbeni oktatásra stb. fordíttatott. Hogy a tanító­jelöltek kellő előmenetelét meglehessen bírálni, a gymná­siumi tanárokból bizottmány neveztetett ki, mely a kije­lölteket felvételük s kilépésük alkalmával szigorúan meg­vizsgálja. Megjegyzendő, hogy ezen intézetben több tanító­jelölt is képezhette magát saját költségén, ugy hogy 1780-ig több mint 70 néptanitó-képeztetett ki. (Folyt, következik.) Boross Mihály. KÖNYVISMERTETÉS. Templomi és halotti Karénekes könyv. Magyarországi reformátusok számára, szerzé és alkalmazá szo­tyori Nagy Károly; debreceni ref. kántor és organista, stb. Öt részben. Szerkesztötulajdona. — Nyomatott Debrecenben, Oko­licsányi és társa könyvnyomdájában. 1859. — Magyar ref. egyházi életünkben alig van nagyobb probléma, mint a századok hosszú során át vétkes gon­datlanságból sülyedésnek indult egyházi éneklés módot ujjá teremteni; azaz , minden salaktól s egyéb oldal kinö­véseitől megtisztítva eredeti állapotjára visszavinni és tö­kélyesíteni. — E probléma megoldása körül felekezetünk­ben igen kevesen fáradoznak. Nem csuda! mert vannak egyének, kik azon balhiedelemben vannak, miszerint a magyar ref. énekügy vezetésére a sorstól kizárólagosan csak ők nyertek privilégiumot; s ha akad valaki széles e hazában, ki az énekügy mellett, jó lélekkel szeret szólani, — vagy ha őket az énekügy érdekében, mint nyakra före előre törő vezetőket, a valódi utat kimutatva lassúbb és meggondoltabb menésre figyelmezteti, gyermekies felsival­kodással panaszolkodnak, hogy őket, mennyire akadályo­zák szent célúk kivitelében. Annak, ki ügyvezető akar lenni, az avatottságon ki­vül a józanész törvénye folytán is elébb társakat kellene szerezni, azután a körülmények figyelembe vételével al­kalmas kivitel eszközökről gondoskodni, — különösen az énekügynél, mely felekezeti közös ügy, s nem tartozik kor­látlanul senki egyéni hatás köréhez; —a kezdetnél pedig, nem romboló ár módjára rohanva s mások háttérbe szorí­tásával, hanem méltóságos lejtésű hajózható folyamként, s a cselekvés terén mindenkinek szabad tért engedve kellene azt fokozatosan előre vinni. Százados hanyagságból eredt hibát egy-két évi szorgalom és munkásság még nem tesz jóvá, s a szerény orvos ismeretlen vagy szokatlan nyava­valyáknál, ha nem tudományosabb, de gyakorlottabb és ta­pasztaltabb tiszti társaitól is utasítást kér, hogy működése annál sikeresebb, eljárása annál biztosabb és dicséretre méltóbb legyen. így kell tenni minden ügyvezetőnek is, ha azt akarja, hogy működési terén senkitől ne akadályoz­tassék, ha azt kívánja, hogy szorgalma elismert és áldásos legyen. A fencimzett munka szerzője is, mint előszavá­ból kitetszik, az énekügy vezetését illetőleg, külföldön szerzett zenekészültségénél fogva egyedül önmagát kí­vánja a közönség előtt avatottnak s az éneklés átalakítá­sára hivatottnak felismertetni, s mégis a helyett, hogy khoraláink zenejét eredeti kutforrásánál keresné fel, mint hűséges uszályhordozója a külföldi nem református zene­világnak , azon erőlködik, hogy a divatozó világi zene hangegyezményi rendszerét alkalmazza a khoráloknál, ez által azt tekintelyesbé tévén; hogy így ős egyházi hang­egyezményinket a hangegyetemből is kiszorítsa és meg­semmisítse ; minthogy pedig ez nem sikerül sajátszerű mo­dor mellett sem, oly chemiai vegyületü hangegyezményi rendszert állít fel, melyet csak ö, mint létrehozó hangve­gyész képes önalkotta szabályok szerint szétbontani és ismét egybe rakni. Ilynemű eljárásnak lettünk tanúivá a címzett könyv áttekintése után. — Az egész dolgozat öt részre van fel­osztva, eddigelé már négyrész megjelent, és csak azon rész maradt el, melynek a fokozatos tan és vezetési rend­szer szerint ezelőtt legalább tíz évvel kellett volna megje­lenni, t. i. az ötödik rész; — megkísértjük ezek rövid is­mertetését a nyilvánosság terére bocsátani. Az I. rész magában foglalja az elő utójátékokat és zára­dékukat. E rész előszavában a szerző felemlíti: „miszerint ! támadtak koronként egyének, kik őtet, szerinte az ének-

Next

/
Oldalképek
Tartalom