Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-22 / 4. szám

áll oly erős mozdíthatlan lábon, mint az erényesség; ! de neveltetés által jóra képzett lelkiismeretesség és becsületérzet, mégis meglehetősen hű őrei annak 5 és minthogy általánosabban válhatik sajátjává egy nemzetnek, mint az erényesség, még inkább áraszt el közte boldogitást, mint egyes erényesek példaadásaik. — Továbbá az erényesség már szép fokát feltételezi a míveltségnek, ngy mint a mely győződésre, okadatos öntudatra és jellemszilárdulásra múlhatlanul szükséges; mígakegyeletesség ily míveltségi fokot nem igényel. Az erényesség, harmonicus és tokélyes kifejtése az ész és szív, vagyis emberi lélek nemes erőinek. Igaz, hogy a kevésbé mívelt ember is követhet el egyes nemes tetteket, hir-dicsvágyból, vagy jobb énje egyes fellobbanásaiból 5 mik azonban neki erényesség magasztosabb nevezetére jogot nem adhatnak. így a kegyeletesség nem igen kaphat ugyan lábra egészen bárdolatlan embereknél és nemzeteknél; miként tudjnk is, hogy némely barbár népeknél még ma is agyonverik a dologtelietetlen öregeket, megégetik a hátrahagyott özvegyeket, ellenségeik koponyáiból isznak, sőt meg is eszik azokat. De kedvező körülmények, nemzeti, társadalmi és családi szokások, s egyszerű jámbor nevelés mellett, bár csekélyebb míveltséggel birjanak is, kegyeletesek lehetnek, míg megfordítva, előhaladt míveltség mellet a kegyeletből kivetkőznek; miként ezt, hogy tovább ne menjünk, saját nemzetünk példája is mutatja. Ki merné tagadni, hogy félszázad óta tetemesen haladtunk az úgynevezett míveltségben, és mégis sülyedtek azóta kegyeleteink! Sőt az európai legmíveltebb nemzeteket épen nem mondhatjuk legkegyeletesebbeknek. Nemzeteknél a kegyeletesség, nagy részben patriarchalis viszonyoknak, miket pályázó is magasztal, kifolyása, s ez rendesen a nemzetek még kevéssé mívelt koraikra szokott esni, mikben a jámbor ősi szokásokat, s fiúról fiúra szálló családi egyszerűséget a miveltség még nem szorítja ki. Legyen szabad itt, a kegyeletesség patriarchalis hajdani viszonyának, egy szép példáját hoznom fel, családom történetéből. Szép apám, a török uralom alatt, nem tartván biztosnak pestmegyei lakását, abaujmegyei mérai jószágára vonult, haszonbérbe adván ki jobbágyainak gombai birtokát. Evenként bizonyos napon, egy cselédtől kisértetve, az akkori szokás szerint, lóháton, éjjeli utazásokban, lejárt Gombára, s tartván a török rabságbajutástól, melyből a birtokos nemesség csak nagy váltságdij fizetése mellett menekülhetett, a falat akkoriban környezett sűrű erdőségbe rejtőzött. Éjjel beküldte legényét a faluba, hirt adni megérkezéséről jobbágyainak. Ezek, noha sokképen sanyargattatának a török által, örvendezve jöttek ki urokhoz, meghozták híven a haszonbért, s virradtig mulatva nála, reggel sűrű könyek közt váltak meg tőle. Kérdem : megtörténnék-e ez míveltebb századunkban ? És itt vagyunk azon sarknál, melyen a kegyeletesség s általában népnevelés ügye megfordul. Minden buzgóbb emberbarát szájában a népnevelést halljuk pengeni, ily jelszóval: „míveljétek a népet, tanítsátok , oktassátok, terjesszétek a tudományos ismereteket!" s e jelszóra hangznak hazánkban is, egyházi és iskolai szószékekről a tanítások, egymást érik népies könyveink, sőt még naptáraink is népszerű ismeretek terjesztésében fáradoznak. Mind jó és üdvös dolgok, eszközök ezek; de felhasználásukban megfordított s ezért tévesztett irányt követünk; miért is minden buzgólkodásunk mellett, folyvást sülyednek a kegyeletek. Természetes ez: mert holt a betű s éber az élet; csupán fon keresztül, szivet, kedélyt, lelkiismeretességet képezni nem lehet, pedig a kegyeleteknek ezek az alapjaik. Nemzeteknél a tudományos míveltség, miként a szomorú tapasztalás bizonyítja, még eddig mindenkor együtt járt az álmíveltséggel; s amaz rendesen ugy mutatkozott nálok, mint kétélű fegyver; s e nézet vezette Rousseaut azon paradoxumra, minélfogva a tudományok becsét kétségbe vonta. Én távol vagyok ugyan e paradoxiától ; de erősen meg vagyok győződve a felől, mikép egyedül fonák eljárásunk okozza, hogy tudományos míveltségeink nemzeteknél nem termik meg üdvös gyümölcseiket. Tapasztalás és elmélkedés után, azt az elvet vagyok bátor felállítani, hogy a népboldogító kegyeleteket, nem tudományos míveltség által kell lábrakapatni a nemzeteknél, hanem megfordítva: előbb kedélyt, szivet, lelkiismeretességet szükség képezni nálok, s ezeken keresztül venni munkába a tudományos míveltséget. A kegyeletek azok az úgynevezett gyöngyházak, mikben a valódi míveltség s ez által az erények gyöngyszemei teremnek. Miként a festékmázolásnál, az alapmáz (Grundirung) adja meg a fénymáz tartósságát, fényét: ugy a népnevelőnek is a kegyeletességet szükség alapmázul vennie a míveltséghez. Tekintsünk körül a míveltebb nemzeteknél, nem tapasztaljuk-e, hogy ha számosabbak is nálok a valódi míveltek, de nem kevesebbek az álmíveltek is, kik visszaélvén tudományos képzettségökkel s roszra fordítván azt, több mételyt, hintenek el a nép között, mint amazok áldást; alacson céljaikra eszközökül használják fel tudományos ismereteiket, fényűzést, ármányos csalásokat, hamisításokat , s más, még bárdolatlan népeknél is ismeretlen vétkeket, kihágásokat árasztanak el, s annál veszélyesebbek, hogy míg durva népeknél csak korlátlan szenvedélyek dühöngnek, itt ezekhez még a tudomány hatalma is szegődik. Exempla trahunt, s minden optimismus dacára meg kell vallanunk, hogy a gyom és burján gyakran öli el a hasznos növényt. Ez az oka, hogy noha a francia forradalom óta csaknem egész Európában tetemesen haladt elő a tudományos míveltség, a kegyeletek mindinkább sülyedtek ; mi miatt alig örülhet valaki életének, s kényelmetlenül érzi magát. Nemzetek míveltsége, még eddig, miként tapasztalás bizonyítja, nem volt soha ment álmíveltségtől, mely utóbbi legfőbb mételye a kegyeletességnek. Ott fekszik tehát a főhiba, hogy azon gyermeki korra, mely az iskolázás előtt, a szív, kedély és lelkiismeretesség képzésére legalkalmasabb, rendesen kisebb gondot, ügyeletet fordítunk, mint kellene, Inkább buzgólkodunk abban, hogy gyermekeink mi-