Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-09-06 / 36. szám

rinti kezelésen, vagy hova leendő fordíttatásuk célján változtatni akarna, a sopronyiaknak szabad volna a legerélyesebben tiltakozniok ez ellen. De ha a kerület így szól : nekem jogom van meggyőződni a felől, melyek azon alapítmányok, milyen azoknak végintézeti kezelése vagy nem kezelése, melyek az alattam álló sopronyi convent kezei között vannak, én ezen jogomat annálinkább gyakorolni akarom, mert vádolnom kell magamat,liogy ezt eddig is elmulasztottam, gyakorolnom annál inkább, mert a sopronyi convent nem lévén a sopronyi egyetem szabad és koronként megújult bizalmának kifolyása, s mint ilyen, már néhány évvel ezelőtt hiányos kezelésének, mind a holtak bizodalmával — kikre most hivatkozik — mind egyházunk érdekével ellenkezőleg, országszerte ismeretes tanúbizonyságát adta : azt kell vallanom, hogy a dunántúli keriiletnek így szólania szabad, s e szavának minden gyülekezet, és így a sopronyi irányában is érvényt szereznie mulaszthatlan kötelessége. Aztán a mindennapi, nem is mondom magasabb és keresztyén, hanem az a közönséges becsület maga nem azt követeli-e, hogy ha rám idegen pénz kezelése bizatik, de csak el sem fogadom azt addig, míg ellenőrséget nem adnak mellém, nem azt mondja-e, hogy örülni fogok, ha illetékes tiszta szándékú rokonom előtt bebizonyíthatom, mily tisztán kezelem az idegen vagyont; nem azt-e,hogyha ezt tenni vonakodnám, jogot adnék embernek és világnak a gyanúra, hogy itt titokban sötétséghez illő dolgok műveltetnek ; nem azt-e, hogy ha már egy izben pirulva kellett állanom a világ előtt a veszteség miatt, mely kezeim alatt a pénztárt érte, magam fogok felsőbb helyre folyamodni, hogy vegye ellenőrség alá kezelésemet, saját becsületem, lelkiismeretem nyugalma, a holtak emlékezetének szentsége, az egyház java érdekében. Szeretném én tudni — mert törvénytudó nem vagyok — van-e birodalmunkban oly pénztár, melynek kezelésére nézve a törvény ellenőrséget nem rendelt volna ? Nem a polgárt törvény, nemis a magasabb, hanem a mindennapi közbecsület nevében, — mely a sopronyi conventnek fejében és tagjaiban bizonyosan tulajdona — kérjük tehát tegyék meg azt önként, mindnyájunk tiszteletét kiérdemlőleg, mit különben secundumillud: Csináljunk rendet magunk, különben más csinál: 1. „Prot. Egyh. s Isk. lap" 1858. 36. 1. A mi pedig Győrt illeti, a tiltakozó levélben igazi örömmel olvastam, hogy ezen gyülekezet magát a kerület hatósága alól kivonni épen nem szándékozik, s ezt nagyon szerettem volna a sopronyi tiltakozásban is olvasni. A mi pedig a levélhez csatolt határozatot illeti, ugy látszik nekem, hogy a győri gyülekezet tagjaiban akkor, midőn e határozatot hozák, egy kibeszélhetetlen utógondolat fordulhatott meg, melyet én sem tudok kibeszélni, ele épen azért nem ismervén a roszaló pálcát eltörni felette. Ha ezen utógondolat nem annyit jelent, hogy a) mi minden látogatás, még a törvényes superintendensé ellen is tiltakozunk, b) mi soha sem vonako, dunk a törvényes látogatás elől akár szellemi léte! Ilinket, akár pénzes ládánkat elzárni; hanem vagy, de következnék a kibeszélhetetlen utógondolat egyes vagy többes számban: ugy nekem nem igen van ki, fogásom a győriek tiltakozása ellen. Ha a győri test' vérek megcáfolják Magyari ur vádját, a minek szívem szerint örülni fogok, ugy nekem részemről nem j igen lesz kifogásom ellenük, még akkor sem, ha a kerület határozata által küldött administrátor ellen tiltakoznak, kivált, ha ezt azon itt kifejezett szándékkal teszik, hogy ezen tiltakozás a gyűlésen terjesztessék elö, mely alakban az alig egyéb, mint apellatu a conventu male informato, ad conventum melius informandum. Végül nem szűnhetek meg, újra meg újra ismételni igyekezzünk, ha autonomiánk igazán szivünkön fekszik, ennek határain belől, minden felmerülő kérdéseket, vitákat, nehézségeket magunk intézni el. Óvakodjunk mostani helyzetünkből következő hátrányainkat nem használni fel eszközokül vétkeink elpalástolására, nehogy medicina pejor sit morbo. — S most utazzunk el a 3. pont, azaz Nyíregyházára. Mi történt itten ? I Elmondom s nagyon rajta vagyok, hogy ezt részrehajlatlanul tegyem. Nyíregyházán szinte ismeretlen az 1845-ki egyetemes coorginátió, hacsak a boldog emlékezetű Szirmay Adám, méltó fia nem vitte meg nekik; legalább nem emlékszem, hogy Nyíregyházán a presbyterium a hívek összesége áital választva, megujitva, megbízva számoltatva stb. lett volna. — | Nemrég két uj pap jött a gyülekezetbe, s ezek a presbyterium behozatalát, a jhívek jogainak életbe-I léptetését, az évenkénti számadást stb. sürgették. — I Jegyezzük meg először, hogy ezt a lelkészeknek oly igazán, minthogy lelkészek, hitelmük volt tenni; jegyezzük meg másodszor, hogy a nyíregyházai gyülekezet a prespyterium megújítását és illetőleg benső életének presbyterialis elvek szerinti elrendezését el is határozta. Hanem azt a mit a gyülekezet papiroson határozott, csaknem három teljes hónapig nem hajtotta végre, s a presbyterium megújítását késleltette. Jegyezzük meg, hogy ennek igen nyomos okai lehettek, és viszont, hogy ez lehetett olyszerü vonkodása is, mint midőn az ember igen éhes ugyan, de csak vad-almát tesznek elébe, melybe harapnia kellene. — Én ezt megítélni nem akarom, ez az egyetemre nezve közönyös, de ha a gyülekezet é hosszas hallogatást indokolni nem tudná, a bekövetkezett botrány egy része bizonyosan az ő nyakába is hárul. A lelkész hihetőleg az utóbbi (a vad-alma) szempontjából fogván fel a dolgot, sem szól, sem kérd, lianem hivatkozva, mire hivatkoznia nem kell vala 1854-re, a feriálló presbyterium háta mögött, kihirdeti a templomban, hogy ma presbyterium-választás leszen, s megtartja azt nyilván a templomban a fenálló presbyterium mellőzésével. Ez oly tett, melyet menteni nem lehet, mely a helyett, hogy megkeresztelné , vizbe fulasztja a gyermeket. — Bevallomf