Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-09-06 / 36. szám
hogy a gyülekezetnek szintoly kötelessége az ily eljárás ellen felszólalni, tiltakozni, s a lelkész ily eljárása ellen felhívni az egyház rosszaló szentlelkét, a mint kötelessége volt a lelkésznek minden szabados eszközökkel sürgetni, hogy az autonomia és az evang. gyülekezet fogalma Nyíregyházán valósággá legyen. Csak egy van itt is, a min én már oly sokszor csudálkoztam, egy, a minek nemlétele kö zöttiink annyi aggodalommal tölti el keblemet, és ez az, hogy annyian vannak lelkészek és annyian a hívek, (kik szinte papok) kikben hiányzik azon szeretet , mely a vétkek sokaságát elfedi, de tenyészik bennök mint a burján azon indulat, melyet ezen a magyar szójárás fejt meg legjobban : majd megmutatom én, kinek van igaza, ha utolsó garasom rá megy is, ezen csudálkozással rokon egy másik, hogy nem volt ember Nyíregyházán, ki a lelkész kezét, midőn a törvény-ellenes tett felé kinyúlt, szeretettel visszavonta; vagy a miután más elkövette, nem volt ember ki így szólott volna magában : íme ide vezet a rosszul fektetett, rosszul kezelt szent ügy, így fajul el egyház és rendromboló merénnyé az, mi kútfejében üdvös és tiszta vala. S ki az, ki legtöbbet szenved e miatt? Tán épen az egyetemes egyház, mely abban csakugyan ártatlan, hogy elveit és szellemét Y. személy vagy X. hívek nem méltatják eléggé. Én tehát közbenjáróvá leszek, s miután bizonyos , hogy a botrányt az egyház késlelkedése idézte elő, s miután a lelkész úgyis kézzelfogható jeleit adá, hogy szánja-bánja tettét, lecsillapítom a vihart, és megkísérteni a kiegyenlítést, oly ügyben, melyben mindenik fél kisebb-nagyobb mértékben bűnös, mely ha pörbe megy át az apelláták fokain — melyeknek legutolsója az egyház hatásán tál odanyúlik, a meddig nem szeretnők ez ügyet vinni — vesztes lesz még a győztes fél is, s vesztesek tán azok, kik az egyház terén nem a szoros jog, hanem a határtalan szeretet leikét óhajtják uralkodtatni. Vagy az lesz-e erre a válasz, hogy ilyen lelkíi emberek Nyíregyházán kezdettől fogva soha, sőt még most sem hiányzanak; ugy én ezt örömest hiszem, és elfogadom, s előlegesen — mert míg az ügy befejezve nem lesz, érdemileg nem szeretnénk hozzá szólani — csak azt kivánom, ugy áldja meg mindnyájokat Isten, a mint ezen lélekben viendik és intézendik ez ügyet, s viszont, hogy azok, kikben ezen lélek hiányzanék, legyenek bár kik, érezzék és tudják, hogy az egyházban uralkodó szentlélek, elitéli azokat, kik keresztyéntelen hatalmaskodással háborítják meg a békét közöttünk. A legjobb, mi ezen botrányos esetből szülemlhetik az leszen, hogy Nyíregyháza belépend azon gyülekezetek sorába, melyek magukat a presbyteriál elvek alapján rendezik, s a négyezer önálló tagok egyetemének a három vagy hat évben teljesen, évenként részben megújítandó presbyterium mindenekben felelős kifolyása leend. — A leggonoszb pedig, mi innen szülemelhetnék az lenne, ha a netán vad-almás cunctatio által türelme sarkából kifordított, s törvényellenes mezőre terelt lelkész áldozatul esnék, a gyülekezet pedig felkiáltana diadalmasan : Az uj kovászon táladánk, a régiben meg; maradánk! Székács József. Jegyzetek rövid hazai kirándulásomból. „A külföldet ismerni szép, de a hazait ismerni kötelesség." Kölesei. Nagyobbszerü s eredményeiben is aránylag dús kül| földi utazást csak keveseknek, a szerencse kiválóbb ke! gyeltjeinek adatott tehetni; a legtöbbeknek a gondviseléstől csak azon osztályrész jutott, hogy tapasztalataikat csupán a hazai föld keskeny határai közt növelhetik. —- Ez mindazáltal nézetem szerint nem oly szomorú és sovány | osztályrész, mint egyelőre látszik. Mert egy az, hogy a valódi és gyümölcsöző tapasztalatokbani gazdagodás nem egyenesen és csupán az utazási vonal geometriai hosszuságától függ; — más az, hogy különben is a hazai viszonyoknak, szokásoknak és intézményeknek minél alaposabb előleges ismerete nélkül alig hihető a külföldön teendő utazásoknak s tapasztalásoknak kellő helyességgel intézhető irányzása. Most, mihelyt az if'ju iskolai pályáját elvégezte, legfölebb azon hazai kiskorú tapasztalatokkal felszerelve, melyeket az iskolai padokon s legátiókban szedegetett össze, 20—21 éves korában azonnal siet a külföldre, s bejárja a külföldi országokat széliben és hosszában, felkeresi azokban a tudományos intézeteket, akadémiákat és egyetemeket, megnézi a gazdag kincsekkel rakott muzeumokat, megszemléli Blücher, Guttenberg stb. szobrait, megjárja a lipcsei, watterlói csatatéreket, a nélkül, hogy komoly szükségét érezné annak, miszerint a hazai viszonyokat, állapotokat, intézeteket és történeti nevezetességeket még fontosabb kötelessége volna közelebbről megismernie. Innen van, hogy sok külföldi akadémiákat meglátogatott ifjaink és férfiaink a haza földén azon intézeten kivül, melyben tanulói éveiket töltötték, egyéb intézetet közelebbről s alaposabban alig ismernek , s külföldön szerzett gazdag tapasztalataik tárházára támaszkodva, hazai tapasztalataik hiányát még csak utólagosan sem igyekeznek j kipótolni; innen van, hogy az ilyenek, míg a külföldi egyházi és iskolai viszonyokról oly alaposan s körülménye; sen tudnak szólni, mint valamely minden évben Kircben; tag-oló német tudós, addig sokszor a szomszéd superin| tendentiának egyházi s iskolai állapotáról sem tudnának | a kérdezősködő idegennek pontosabb felvilágosításokat | adui; innen van, hogy míg ilyenek Iíengstenberg, Kah-nis, Löhe, Stahl, Martensen, Hitzig, Rothe Stb. uraknak sze-j mélyes ismeretségével dicsekedhetnek, addig meglehet, | hogy legtöbb hazai tudósainkat, jelesebb egyházi férfia-1 inkát, érdemekben megőszült tanárainkat, sokszor még | arcképeik után sem igen ismerik. Hogy ez mindenesetre anomália, mely haladásunknak nem csekély hátrányára j szolgál, ugy hiszem mindenki elismeri; s épen azért míg egy részről felette ajánlandó, hogy ifjaiuk külföldi utazások, j és a külföldi akadémiák látogatása által maguknak szélesebb körű világnézletet igyekezzenek szerezni, más rész-i röl igen kivánatos az is, hogy hazai utazások és a ha-I zai intézetek figyelmes megtekintése által törekedjenek ' szerzendö világ tapasztalataiknak s életiráuyuknak egészséges és biztos alapot készíteni; mert mint Köleseink is megjegyzi: „a külföldet ismerni szép, de a hazait ismerni kötelesség,u Ilyenforma csendes elmélkedések közben léptem átnéhány hetekkel ezelőtt magyar alföldünk kigyódzva lejtő folyamát, a Tiszát oly célból, hogy hazánk tiszántúli vidékén s Erdélyben egy kis utazást, vagy inkább csak kirándulást téve, hézagos ismereteimet néhány becses hazai tapasztalatokkal pótoljam. Figyelmem és vizsgálódásom főtárgyát