Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-09-06 / 36. szám

koltattak, azért nem haragszom. De, hogy jövőre az ily atyafiságos elbánástól megkímélve legyek, kénytelen voltam, Peti ur nyilatkozata nyomán, -— ki itt ártatlan, mint a ma született gyermek — magam igazolása végett ezt a kis jegyzetet közrebocsátani. 2. Midőn én legelőször olvastam azt, hogy a sopronyi és győri gyülekezetek az administrátori látogatás ellen tiltakoztak, nem jutott eszem ágába sem, hogy ez ügybeni felszólalásom azt eredményezze, mit Magyari ur gyanít. Számot kell tehát adnom az indokokról, melyek engemet vezérlettek. Előre kell bocsátanom, hogy a dunántúli kerület határain belől kevesen lesznek, kik azt sokkal jobbanszeretnék nálamnál, s kik névszerint méltóbban hajolnának meg ezen testületnek, a legújabb, nem épen kedvező időkben kifejtett, egyetemes egyházunk érdekével ily szoros kapcsolatban álló jótékony működése felett. Es vallomást kell tennem a felül is, hogy Győr, de kiváltképen Soprony kebelében oly nagyszerű intézetek, annyi áldozati készség, annyi csudálatos tevékenység fejlődtek épen a mostani időkben, hogy mindenki, ki a tények előtt bármely elfogultságból szemet húnyni nem akar, kénytelen kalapot emelni ugyazon férfiak, kivált azon háromság előtt, kik ezen intézetek mozgató lelkei, mint azon gyülekezetek előtt, melyek teméntelen és örvendetes áldozatokkal gyámolíták őket. Ily tényekkel szemközt, nehéz volna rosz szándék nélkül feltenni felőlem, hogy én ezen kerület és gyülekezetek közé^Eajcsányi testvéremhez intézett levelemmel, Eris almáját akartam dobni. A mit akartam az, hogy épen most, midőn mindnyájan nagyon óhajtjuk, hogy magánkéi maradjunk, hogy az egyházon kivül eső beavatkozástól megkímélve legyünk, elég esze (bocsánat a kifejezésért) lesz gondolám, mind a kerületnek, mind az illető öt gyülekezetnek, hogy valahára azon anomál állást, melyben a kerület ezen öt gyülekezetben is megfordítva áll, kölcsönösen és barátságosan ki fogják igazítani, nehogy azok egyenlítsék ki, kikre ezt bizni legkevesebbé ohajtanók. A mit akartam továbbá az, hogy valahogyan kisüssük, ki az a győri és kivált sopronyi convent. Azt tudtam, mert Győrött többször megfordultam, hogy itt a presbyteri elvek meglehetősen alkalmazva vannak, hogy itt minden harmadik évben megujítatik a presbyterium stb. De Sopronyról ezt nem tudtam, hanem azt hittem — s bocsánat, ha nem ugy van. — hogy a városházi protest. hivatalnokok s egyéb előkelők a convent. stereotyp vezérei, mígnem a halál szét nem zúzza a stereotyp betűket, s hogy midőn ily convent szól, ezen szó ugy nem a sopronyi egyetem szava, mint ezen convent maga nem ezen egyetem kifolyása. En ezt sem bánnám, ha áldás volna benne, de Schn. esete bizonyítja, hogy nincsen benne áldás. Pest igen sokat tanulhat a megujult Sopronytól, de ez, és Nyíregyháza ismét kölcsön fejében, tanulhatnának Pesttől is valamicskét. Itt az 1845-ki egyetemes gyűlési coordinátió nemcsak behozva, hanem e coordinátió maga itt szülemlése előtt életbe léptetve volt, s az az itteni rendezetnek úgyszólván csak másolata. Pesten még csak az járult hozzá, hogy a gondnok köteles évről évre az egyházi számadásokat, miután azok az ellenőrök által megvizsgálva, s a közgyűlésen előterjesztve lettek kinyomtatni, s az egyház minden nagykorú tagjának házához küldeni. — Addig míg a fentidézett coordinátió mindenütt, s főleg városi gyülekezeteinkben elvileg sértetlenül, de a hely sajátságaihoz alkalmazott netaláni módosítással behozva és életbeléptetve nem lesz, addig ez mindig folt és árnyék marad Sopronynak, ugy mint Nyíregyházának életében, melynek eltávolítását neheztelve és megbotránkozva fogja sürgetni mindenki, ki a protest. presbyteri elvek barátja. A mit akartam végre az az volt, hogy meggyőződjem, milyen szempontból fogta fel a két gyülekezet a kerületnek azon határozatát, mely az administrátort nem bocsátja látogatásra, és mégis bocsátja, mely az öt királyi gyülekezetet mind megannyi esperességnek tekintvén, ezeket még sem azon uton látogattatja, mint a többit; hogy ha Karsay S. mint esperes, meglátogathatta az egész győri megye minden gyülekezetét és még a magáét is, mért nem érdemeltek ennyi bizodalmat az öt kir. és esperességi gyülekezet lelkészei, mért alkalmaztassák csak reájok a kivételes látogatás. — Én nem teszem ezen észrevételeket, hanem, miután a mostani állapotban a scylla és charibdis közt oly formán evezünk, hogy míg egyik kézzel nemet intünk és tiltakozunk az illetéktelen befolyás ellen, más kezünkkel — a szükség által sarkalva — oly intézkedést léptetünk életbe, melylyel épen azt eszközöljük, a mit elkerülni kívántunk. Ez nem szemrehányás akfir lenni, hanem ez azon siralmas valóság, melytől mindaddig szabadulni nem fogunk, míg ismét autonomicus medrébe vissza nem tér egyházunk folyama. Szerettem voína tehát látni, hogyan corrigálják egymást a testületek, s hogyan törekednek megmenteni azon sarkjogokat, melyeket feláldoznunk semmi körülmények között nem szabad. Nem azt mondom, hogy azok feláldoztattak, én nem mondok semmit, én csak spectator vagyok, s mint ilyen szerettem volna az illető okmányokba betekinteni. Ezekben tehát semmi nincsen, mely a rosz akarat nyomát viselné magán. De miután már a levelek. mint nyilvános okmányok napvilágra jöttek , s felettök kritikát is irt Magyari Dániel ur, melyre nézve én — Isten a bizonyságom! — szivemből óhajtom, hogy a hiányos pénzkezelés gyanúja alaptalan legyen, saját szempontomból elmondom magam nézetét. A sopronyi tiltakozásra megvallom, nem találok hamarjában oly epithetont. mely igaz is legyen és kíméletes is egyszersmind. A sopronyi conventre a boldogultak alapítmányokat bíztak és végintézeteikben mind azt, hogy a sopronyi convent kezelje mindazt, hogy mire foi'dítsa meghatározták. Igen jól van. Ha a kerület a conventtől ezen alapítványokat vagy elvenni, vagy azoknak végintézet sze-