Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-23 / 34. szám

az időviszonyok által parancsolt ideiglenes S tiszteletteljes tiltakozás forog fen a kérdéses ügyben, miután Sz. ur véle­kedése szerint „lehetnek mellékes, az egyházigazgatás elveit nem is érintő okok, melyek egyik vagy másik gyülekezetet arra birhaták hogy jelenleg, ezen idő szerint, kiméltessenek meg az egyházi látogatástól." Miután t. Rajcsányi ur nem akart, vagy tán nem állott hatalmában e felszólításra válaszolni s a kérdéses leveleket közrebocsátni az ügy pedig szőnyegre hozatott, legyen szabad egy avatottnak t. Székács József ur felszólítására feleletet adni, s azon mellékes okokat, melyek a sopronyi és győri eonventeket az ellenszegülésre birták, vagy inkább kényszerítették, röviden, de igazán előadni. A dolog jobban értésére s felvilágosítására egy körül­ményt kell előrebocsátani. Igazán szólva: az úgynevezett szabad kir. városi és az esperesi hatóság s felügyelés alól kivett egyházak állását nagy anomaliának kell mondani, oly állásnak t. i. mely eleitől fogva sok bajnak volt szülője, s a jó rend eszméjével össze nem férő bizonyos független helyzetre vezetett. Az ily gyülekezetek függöttek ugyan névleg a superintendenstől, de tényleg senki felügyete alatt sem állanak, s bizonyosan, vagy soha, vagy legalább felette ritkán történt, hogy azok canonica visitátiót láttak volna. E független állásban gyökerezik a sopronyi és győri gyü­lekezetek tiltakozásának ugy nevezett mellékes oka, s abból magyarázható ki. A dologra térve: a sopronyi convent, midőn főtiszt. Wohlmuth administrator ur által felszólítatott az egyházi látogatás elfogadására készen állani, azt el nem fogadó levelét, tiltakozását azzal indokolta, miszerint a rábizott és felügyelete alatt álló alapítványok és pénzek kezelése felöl, az illető alapítók akarata és bizodalma folytán senkinek számot adni nem köteles, azon felügyeletet önállólag gya­korolja és gyakorolta mindig, s maga ezt illető, az idő által szentesitett, és soha kétségbe nem vont joga csorbí­tása nélkül, a kirendelt küldöttséget el nem fogadhatja. Közelebbről, de a miről emiitett levelében a convent nem emlékezik, a Pápán épen tegnap kezdődött egyház kerület közgyűlésre küldött követeinek azon utasítást adta, misze­rint, nem vonakodik ugyan a kerület főfelügyelő jogát a sopronyi gyülekezet felett is elismerni, de mivel egybázi látogatás csak superintendens által történhetik, ki jelenleg nincs, a nem törvényszerű állásban lévő administratort el nem fogadhatta. Jegyezzük meg jól: a levél, a sopronyi conventnek az alapítók megbízása folytán ráruházott ön­állását emlegeti, az utasítás az administrator nem törvény­szerű állásában keres menedéket. Ebből világos, hogy vagy egyik, vagy másik ok nem áll: alább meglátjuk, hogy a nyul más bokorban fekszik. A győri convent őszintébb volt tiltakozó levelében. Kijelentvén, miszerint a kerületi végzés szerint, a visitatió kiválólag csak anyagi tárgyakra, (alapítványi pénzek ke­zelése) lévén intézve, holott annak inkább szellemi ügyek­kel kellene foglalkozni, az ez okból is nem helyeselhető kiküldést a convent annál kevésbé fogadhatja-el és fogad­ja-el, mivel az administrator ur, ki azt vezeti, ezen állását nem az anyaszentegyház bizodalmának köszöni. Tisztelet, becsület mind a két conventnek nem e kimondott és megirt okok, de azon mellékes ok, magyarázza és fejti meg a tilta­kozást, mivel az egyházkerületi látogatás a sopronyi és győri alapítványoknak kezelését illetőleg sajnos körülményeket hozhatott volna világosságra. Ez a bokorból kiugró nyul, vagy azon mellékesok, mi az egyházigazgató elveit igen is közelről érinti, mennyiben annak nem nagy dicséretére válik. Sopronyban 10—12 évvel ezelőtt a convent alapítvá­nyait kezelő Schn. vagyon bukott lett, s a convent önálló kezelése folytán e bukásban az egyházi alapítványok 60—10 ezer váltóforint deficittel szerepelnek. Győrben va­lamivel régebben hasonló eset fordult elő, még tán nagyobb veszteséggel az ottani egyházra nézve. Mondják, hogy mind két gyülekezet részéről per foly a vagyonbukott kezelő tömege ellen, de hogy azon per a történt kárt megtérítse, azt gondolni sem lehet. A sopronyi kezelés jellemzésére legyen elég azon adatot közölni, hogy az alapítványok ke­zelője midőn számot adott, előmutatta ugyan, az alapítványi kötleveleket, melyekre kivül rá volt az illető összeg írva, de a vizsgálók nem vették maguknak a fáradságot a köt­levelet kibontani, melynek belseje őket meggyőzte volna, miszerint a kötlevélben foglalt összeg kisebb nagyobb része felvéve és szerencsésen, de nem a gyülekezet javára el­költve van. Hogy Győrben hogy állnak a dolgok, sajnál­kozással kell említenem, hogy egy onnan jött hitelt ér­demlő levél állítása szerint, a kormány részéről szükséges­nek találtatott a győri evangel. alapítványok kezelésére nézve nyomozást rendelni. Mind két gyülekezetben az egyházi élet, az iskolai ügy állása örvendetesnek épen nem mondható, s az ottani egyházi igazgatást nem dicséri. Sopronyban a convent, mely egy ügyvédi bureaukratiát képez, maga magát szokta kiegészíteni, az egybázi képviselő nagy gyülekezetnek neve meg van, de az gyakorlatban nincs, s bár a mult évben a conventnek egy tagja, ki egyébiránt a haladás és szabad elveknek épen nem barátja, megsokallván az autonomiai gazdálkodást, indítványozta a convent reformálását, az egyházi képviselő nagy testület új szervezését és életbe léptetését, s az elfogadva is lőn , de mind e mai napig — papiroson maradt. Mig hihető, a sopronyi convent, vagy * inkább annak ügyvédi comité-ja még csak annyiban sem ád maga kezeléséről számot, hogy az esztendő végén az egyházi pénzek bevételéről és kiadásáról nyomtatott kimu­tatásokat bocsásson ki. Magyar Dániel. N.-Várad, aug. 7. 1859. A n.-váradi helv. hitv. egy­ház, melynek viszontagságos múltja a történelem lapjain talán minden egyházak közt leggyászosabb emlékbetük ben hagyatott fön, — bár afelekezetes hitbuzgóság vak elfogult­ságában bősz türelmetlenséggel irányzá ellene az üldözés irtó fegyvereit, nem esett egészen áldozatául a hatalmasabb ellenszenves törekvéseinek, — pásztor nélkül maradt, s el­széledt ugyan egy időre a meg félemlett nyáj, azonban a vallás nemtő angyala ismét egybegyüjté azt, hogy tűrve és szenvedve, de cstiggedetlenül várná be azon válságos időt, mely rá is vallási türelem üdvös erejénél fogva boldog jö­vöt derítend. Elérkezett az országszerte várva várt szaba­dítás órája, s dicsőemlékezetü II. József császár alatt a váradi helv. hitv. egyház is gyógybalzsamot nyervén régi sebeire, felüdült, megerősödött, s a már indissertismusra hajlani látszott vallásos élet pheonixkmt hamvaihói újra támadott. Az ólta a vallásos kegyelet oltártüze annyi neme­sen értő kebelben fölgyuladt, hogy az áldozatok nagy­szerű sokoldalúsága lehetetlenné teszi egyenkénti elszám­láiását a jótéteményeknek, melyekkel egyesek időről időre szerencsélteték egyházunkat. Egyszerű említésével hát a halhatatlan emlékű gr. Teleky és Tisza nevekuek, melyeket a hálás elismerés nagybetűkkel írott s hü kegyelettel tart föl érdemeikért jegyzőkönyvünkben az utókor számára; csupán azokról teszek ez úttal említést, kik az ujabb idő­ben egyházuk és iskolájuk virágoztatására Isten dicsössé­gért, nemes tetteikkel nagy mérvben befolytak, — s ki ér­demlik hogynevök a nyilvános közméltánylatnak átadassék. Mindenki előtt méltán feltünhetik , — mert már mél­tóságos külalakjánál fogva is igazi díszére szolgál váro­sunknak — a nagyszerű uj templom mely torony nélkül néhány évtizedután teljesen fölépült. Hát ha még a figyelmes szemlélőnek értésére esik, hogy azt leginkább helybeli egyesek buzgósága emelé és ékité fel, nem győz eléggé csudálkozni, miként tudott oly sok nemzet elem s vallás felekezet közt annyi tettleges erőt kifejteni a 6000 lélekből álló ref. gyülekezet. Azért, hogy sehol talán az egész hon­ban szebb testvéries békében s keresztyéni szeretetben nem élnek együtt a különböző hitfelekezetek, mint'^bb időben városunkban. ágfclnr mv^ f -< VL PÁPA Íf/!fsYTARR

Next

/
Oldalképek
Tartalom