Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-23 / 34. szám

Mindegyik megérti a kiáltó szükséget, a másik kérő szózatát, s ha áldozni kell különbség nélkül azonnal szives készséggel rakja össze segély filléreit. Számtalan példát hozhatnék fel, hogy a céhek nem református tagjai sértésnek vették ha őket valamely közmunka teljesitése alól kihagyatta részünkről a szerénység. A közös céhek áldozatban sokszor kitűnvén, méltók arra hogy általam is kitüntessenek. Az asztalos céh díj nélkül készítette a templom diszes székeit, ajtóit, ablakait, — a gubás céh állittatá a 360 ftba került csinos urasztalát. A timár céh pedig közel 4000 pforintra szaporitá azon általa kezelt összeget, melynek alapja néhány évvel ezelőtt egy házibál figyelmet alig érdemlő csekély jövedelme volt. Miként növekedett meg oly csodás hirtelenséggel a parányi összeg, arra nézve elég legyen csak annyit említenem hogy két kézi munkájok mellett a magából minden önérdeket kirekesztő ernyedetlen hitbuzgalom termé meg a vállalatnak sikerdus gyümölcsét. A csizmadia céh hasonló uton gyűjtött 3 év alatt 900 pftot, s mindkét céhnek határozott szándéka addig növelni ez összeget, mig elegendő nem lesz a templom párkány zatáig már fölemelt két torony teljes bevégzésére. A gazdagon aranyozott pompás koronás szószéket özv. Oserepes József lelkésznő készítteté, most pedig hogy bebizonyítsa miként ereje hanyatlásával nem csüggedt benne a lelki erő, sőt az urházának buzgó szerelme emészti, 10 mázsás harang öntésével bizta meg a helyben lakó jóhirü művészt. Nehéz, értekes ezüst szent edényeink szinte egyesek kegyajándékai. A városnak három különböző részén, 6 külön álló iskolaépületben 5 rendes és egy ideiglenes magántanító működik összesen 429 növendék közt. Jelenleg néhai Bakó Andrásnő 2,000 pforintnyi hagyományából, — miután a városi tanács elegendő téglát és cserepet fele árban adott egyházunknak, — egy erős alapos nyugvó téres lányiskolát épitteténk a körös jobb partján. Ez évben ha kedvezőtlen körülmények nem gátolnak, leszeretnők tenni a kántor ház alapját is. Itt ismét megemlítendő hogy az épitő mesterek Garaguly Sándor és Nagy Mihály urak fáradságukért egyszerű köszönettel beérvén csupán segédeik méltányosan kivett munkabérét kívánják. Hol ily nagylelkű élőtámoszlopai vannak az egyháznak, ott azt hiszem teljes díszben fönálland az, s virulni fog időről időre. A mi illeti az egyes híveket, általánosan olvasni s mivelödni szerető egyének, mit eléggé bizonyít az, hogy alig van prot. ház hol biblia ne volna s az drága kincsként ne őriztetnék. Az egyházi könyvtárnak is a mult évben 123 önkéntes előfizetője volt, s mig sok helyen jövőre a kötelezett példányokat sem járatják, itt az eddigi számot is növelni akarják. Egyháztanácsuuk tagjai békés szellenű, rendszerető, közbizodalommal választott vallásos egyének kik tűzzel lélekkel munkálják egyházuk javát,s épen ezért az egyházmegyei gyűlés általi megróvatás következtében, érzékenyen sértve érzikmagokat.Egyébiránt a presbyterium erkölcsi önbecsérzetében felülkiván Qm^Xkedm„azindenpendentismus negély zó magatartás" szégyenitő vádján, s illő is hogy magát a félreértésen alapult balítélet alól kitisztázza. Ember Pál, lelkész. nt c? Még egy szó a 31-dik sz. nyiltleveiéhez A dunántúli h. h. egyházkerületről s annak főiskolájáról vajmi kevés közöltetik nyivánosság utján, s a mi kevés közöltetett is, legközelebb a 29. számban, inkább tán ingerkedés és mystifikálás végett közöltetett, mint őszinte a közügynek használni kivánó buzgalomból. Közlő ugy látszik nekem vagy jelen sem volt a közlött gyűlésen, s más sugallatából irt a mit irt, vagyha jelen volt, eléggé nem figyelmezett, vágyba figyelmezett, a részrehajlás gyanújába esik. Nem is említve a világi főjegyzőt illető ferde közlést, ki nem két, hanem több mint 12 éve, hogy megválasztatott, s hihető az örségi gondnok választásával zavarta össze, — nem említve , miszerint a kerületi pénztár megvizsgálására is választmány neveztetett: azon kivül, hogy az ezelőtt két évvel a főiskolai pénztár megvizsgálására kinevezett jeles küldöttséget —• melynek lelkiismeretes eljárásáért köszönettel tartozunk — csak ugy említi meg, mint egy-egy némelynek szokása az „egy ember" kifejezéssel könnyedén szólani másról, a főiskolai pénztárügy hiányairól csak ugy szól, mint a ridiculus mus-ril; holott ha közlő a küldöttség észrevételeit hallotta, meglehetett győződve, hogy a mi hiányok ott felmutattattak, mégis többek a ridiculus mus-nál, s ha az nem kezelési hiba: akkor semmi sem az. Miután azonban közlőnek előlegesen is kijelentett azon merész állításából, hogy ott kezelési hiba nincs, az látszik kitűnni, hogy közlő közel áll az ügyhöz: merészeljük mi is várni, hogy a jövő kerületi oct. gyűléskor mindazok helyükön fognak találtatni, melyek a vizsgáló küldöttség által ott nem találtattak , ós akkor elhisszük, pedig igaz keresztyéni örömmel, hogy a pénzviszonyokban hiba nincs, de önmystifikatiónk nélkül azt akkor sem hihetjük el, hogy a kezelésben hiba nem volt. Fájdalommal említi fel közlő a világi tagoknak egyházi ügyeink iránti hüledezését, több hivatalnokok kimaradását, más részt pedig sokalja a jelenvoltakat, jelesül a tanárok részéről, s egy párt közülök pelengérre is állít, mert szükségtelenül s hívatlan merészeltek a gyűlés egy pár napján megjelenni, s befolyni azon határozatba, hogy a pápai főiskolai tanácsban ezután a gymnásialis tanár urak is mind részt vegyenek. Jó, hogy haza nem utasította közlő azon lelkész urakat is, kik elhagyva egyházukat a közügy iránti részvétből nem hivatalosan szinte ott megjelentek ; — jó, hogy ki nem kapta a magáét K. K. tanár ur is, hogy végezve a gyűlés előtt censori tisztét, haza nem takarodott , s részt mert venni a tanácskozásokban! No már uram ne tartsuk a tanárokat páriákul, ne a gymnásialis tanárokat se, kik az akadémiaikkal egy módon választatnak, de igazgató közülök nem lehetvén, gyűlést tán soha nem is láthatnának , hacsak az véletlen helyükbe nem menne. Elfelejtkezett közlő a komjáti canonokról. Azonban nemcsak a gyülésbeni részvételt roszalja közlő a tanároknak, hanem a keletkezett határozat miatt a gymnásialisokra még fenyegetődzik is. Én azonban ugy vagyok meggyőződve, hogy az egyházkerületi gyűlés jól megfontolta mit tesz, midőn azon határozat mellett oly egyhangúlag nyilatkozott. De ugyan kérem, mit tesz az a consistorium aránytalan szervezete ? Tán csak nem akar valami 3—4 tagu bureaucratiat ? Attól fél tán, hogy többen fogják tudni mi történik abban a Consistorium -ban'? Hát nem érett meg egy kerületileg választott tanár, ki az akadémiának készíti az alapot, még arra sem, hogy tagja legyen annak a consistoriumnak, hol iskolai ügyekről tanácskoznak ? tín protestáns létemre soha sem félek, ha minnél többen befolynak részünkről ügyeink megvitatásába, sőt szeretem s kivánom azt. Higyje meg közlő, hogy e mulasztás eddig is nagy kárára volt az iskola egész ügyének. De hiszen az iskolai consistorium határozatira végre is az egyházkerület üti rá a pecsétet — ott azután tessék közlőnek is hozzászólni. A mi közlőnek a világiak, különösen a gondnokok elmaradozása feletti fájdalmát illeti, az méltó fájdalom , de valamint mindennek; ugy ennek is meg van a maga oka. Tudja e közlő' hogy a forradalom óta a gondnokok egészen negligáltattak , ée soha kerületi gyűlésre elnökileg meg nem hivattak, mint az esperesek , pedig az e. megyéknek azok szintúgy elnökei, mint emezek? & ennyit már csakugyan mégis megérdemlenének. A közelebbi komáromi gyűlésre ugyan mint hallottam már csakugyan meghivattak, de most is mellőztetett egy tekintélyes s mondhatom buzgó gondnok, holott a kerületi jegyzökönyvekben egy betű sincs arról, hogy hivataláról lemondott, vagy azt róla levették volna. Igy növekedett s növekszik a részvétlenség — mert hiába emberek vagyunk s nem angyalok.