Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-09 / 32. szám

fizessék , — ennek nem létében a tractus pénztárába. Mi ekképen történt: az újonnan belépendő lelkész, mielőtt esperesi consensust nyert volna, egy albát tartozott magá­ról adni, melyre aztán szóról szóra ilyen kötelezvény fogal­maztatott: „Alólirott megismerem, hogy a ktilsősomogyi egyházvidék pénztárából 200, irván kétszáz p. forintokat (az összeg néhol kisebb, néhol nagyobb) kölcsönkép fel­vettem, oly magam lekötelezésével: hogy a kamatot pon­tosan, magát a tőkét pedig 1 év múlva hiánosság nélkül lefi­zetni tartozom. Mit ba teljesítni nem akarnék, alávetem magamat, legújabb világos adóságokról szóló törvények­nek, hogy azok értelmében a fenpímzett tractus, magának tökéletes elégtételt vehessen." — Ezen kötelezvénynyel azután — ha ugy tetszett — kifizették a szegény özvegyet, ki maga tartozott járni pénzen fogadott fuvaros kocsin, hó­napról hónapra vélt adóssa házára, keserű könyek és ful­dokló szavak közt panaszolván árva sorsát, s zaklatván azt a fizetésre; vagy pedig kiosztatott a kötelezvény ugy, hogy vő napával, rokon nénje asszonyával vettetett össze, kik miután egymás közt a sok keserű súrlódást, kocódást megunták — egyik hozományként, másik osztályrészben akarván a kérdéses papirt az illetőnek beszámítani — át­kos indignatioval szertetépték, mint tökéletesen semmit érő portékát; megtörtént fájdalom az is, hogy az esperes némelyek irányában tökéletes szigorát akarván éreztetni, mint fundus executionist a világi bíróság kezébe szolgál­tatta ezen kötelezvényt, — az pedig mint világos adóssá­got kimélet nélkül be is hajtotta; míg végre némelyektől nem is vettek ilynemű kötelezvényt, vagy a kiktől vettek is, soké megfoghatatlan módon eltűnt, elpárolgott a többiek sorából. Semmit sem nagyítok, semmit sem túlzok: töké­letes életképét akarám csak adni — bár nagyon is bágyadt vonásokkal, a nálunk valóban lefolyt keserű események­nek. A tractus mint testület, ez ügyet soha sem vezeté, nincs egy betű nyoma jegyzőkönyveiben, ki, mikor, kinek, mennyit fizetett ? ha csak extraseialiter pusztán emlékezet­ből elő nem dictálja valaki. Ezenabnormis, örök civódást okozó, belbékénket szün­telen zavaró, kedélyt és vértlázító állapotot szüntette meg tehát a külsősomogyi tractus véglegesen Tengődön ; rövid kézből visszaadván pénztárnok ur a hármas ércládában őr­zött, és még történetesen el nem párolgott kötelezvényeket az illetőknek, — kijelentvén , hogy a tractus lelkes kor­mányzói — ha akarják — mindenkor elég hatalmasok odahathatni, hogy az egyházak volt lelkipásztoraik özve­gyeinek félévi kegyelmet szívesen megadjanak; s hol ez eddig is nem sikerült: inkább a kormányzók léha eljárá­sának mint az egyházak hidegségének rovására esik. — Mindenesetre pedig — ez közlő nézete — egy erős, jó ala­pokra fektetett, s a jövendő nagyra növekhetés csiráját magábanhordozó özvegyi pénztár felállítása, biztosabb s cél­szerűbb segélynyújtó intézet lenne, mint az a félévi gon­doskodás. Ide tehát szeretett atyámfiai, itt seregeljünk mindnyájan egybe, ha kegyeletes dolgot akarunk nemcsak pengetni, hanem valóban mívelni! Másik éles vita - kérdés volt a gyönki algymnásium tanárainak abbeli kérelme, mely szerint ohajtották, hogy egy küldöttjük a tractualis tanácskozmány alkalmával, nem ugyan mint szavazattal biró, hanem csak mint az iskola belügyeiről gyakran szükséges előterjesztésekkel és fel­világosításokkal szolgálhatandó tag, vétessék fel és hivas­sék meg. Közlő nem lehete jelen e tárgyaláson, más ügy­gyei lévén megbízatva: de tudomására van, hogy ezen ké­relemtől teljesen elmozdíttattak. Nem tudom azonban a motívumok helyesek-e, kiállják-e a próbát, s a protestáns egyházi elvek ama postulatumát, hogy benne minden elem kellőleg képviselve legyen? — Részemről ama kérelem­ben nem látok semmi szokatlant, semmi rendkívülit, — sőt helyén volna már egyszer, hogy iskolatanitóiuknak is hely adatnék ugy a presbyteri, mint az egyházmegyei gyűlése­ken ; mert ki meri azt a protestáns egyházban állítani, hogy az egyház, annak lelkipásztora által teljesen képviselve volna? és ha valaminek, ugy bizonyára annak már itt volna ideje, hogy amaz élesen elkülönítő vonal, mely a lelkészi és tanítói kart, úgyszólván két ellenséges táborba állítja fel, az egyházi élet tökéletes felvirágozhatásának igen nagy hátrányára: mindinkább elhalaványodnék, s ama felhúzott szemölddel s fontos hivatalos képpel való kormányzás, mind jobban ki menne a divatból; mert az efféle fegyelemnek, lehet ugyan függést, alárendeltséget, házra adózást és szol­gai félelmet előidézni, főként a gyengébb lelkek irányá­ban, — de fiúi tiszteletet soha! Már pedig mi érdeme, mily becse van az afféle szolgai félelemnek: megmondja az evangyéliom, mely nekünk minden dolgaink s viszonyaink között tükörünk, útmutatónk, vezérünk és kalauzunk tar­toznék lenni. Másnap ezekután a még meg nem vizsgált iskolata­nítók állítattak egy küldöttség elébe, mely vizsgálat ered­ménye , hogy nagyon szomorító lön, nem csoda; mert elő­legesen sem a vizsgálók , sem a vizsgálandó tárgyak nem voltak kijelelve : s így mindkét fél csak rögtönzött. Végre többféle ügyes-bajos dolgok intéztettek, me­lyek elősorolása a közönséget ugy sem nagyon érdekelné: azért csak még egy kérdést szabadjon ez érdemben az il­letőkhöz intéznem. Váljon, midőn egyes, elégületlen, za­vargó természetű ember a gyülekezetből, mellőzve a presby­teriumi utat, utána kerül az esperesi hivatalnak, és rágal­makkal, merő hamis ráfogásokkal teljes vádlevelét oda benyújtja : nem jó lenne-e mindannyiszor megemlékezni Pál apostol amaz intéséről, melyet adott Timotheusnak 1. Tim. V. 19. : „az egyházi szolga ellen vádolást be ne végy, hanem két, avagy három tanúbizonyság alatt?" Mert ha oly könnyűszerrel pártolást talál a nyugtalan vé­rű ember : akkor vajmi sok egyházból felszállanak a béke és nyugalom szelíd angyalai; mert hiszen melyikben ne találkoznék nagyszájú Ar . András, férhetetlen természetű Sz. György, kiknek csak egy súgás vagy egy titkos intés kell, hogy az elégületlenek prókátorságát vezessék, s az egyház nyugalmát és békéjét ármányos utakon felza­varják. De mielőtt bezárnám tudósításomat, megemlítendő­nek vélem még azt is, a mit már felebb kell vala tennem, hogy nem lévén egyházi tanácsbiráink, — az ezekre be­gyült szavazatok is a gyűlés folyama alatt bontattak fel, s az eredmény lön, hogy csupán Munkácsi D. tengődi lelkész ur nyert 15 szavazattal általános többséget; a más két aránylag legtöbb szavazatot nyert egyének uj szavazásra tűzetvén ki. — így lassanként majd sikerül nekünk is ma­gunkat constituálni, s reménynyel nézhetünk a jövő elébe, főként ha a kebelbeli papság továbbra is józan tapintattal eltalálja választását, és siet megragadni az alkalmat, hogy a már említett hivatalnokaink díszes koszorújába befűz­hesse, ama szilárd, bátor, elhatározott, de szerény, magába vonulni szerető, s csak ritkán közlékeny jellemű férfiút, — ki bár csak az asztal felett nyilatkozott — de ezen egyet­len nyilatkozatával is mindnyájunkat meglepett, sőt lei­gézett. Parragh János, n.-szokolyi helv. hitv. lelkész. Tartalom. Helyes és nem helyes értelemben vett egyházi au­tonomia. Hajnal Ábel. — Közlemény Rey Vilmos „Protes­táns Amerika" című könyvéből. Nagy Péter. — Régiségek. — Iskolaügy : Iskolai közvizsgák. Simon. S. — Könyvis­mertetés : Különféle papi dolgozatok. — Belföld. Segédszerkesztők: Dr. Székács J. és Török P. Felelős szerkesztő s kiadó : Dr. Ballagi Mór. Pest, 1859. Nyomatott Wodianer F.-nél, Erzsébettér (Ujtér) 3. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom