Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-09 / 32. szám

fizessék , — ennek nem létében a tractus pénztárába. Mi ekképen történt: az újonnan belépendő lelkész, mielőtt esperesi consensust nyert volna, egy albát tartozott magáról adni, melyre aztán szóról szóra ilyen kötelezvény fogalmaztatott: „Alólirott megismerem, hogy a ktilsősomogyi egyházvidék pénztárából 200, irván kétszáz p. forintokat (az összeg néhol kisebb, néhol nagyobb) kölcsönkép felvettem, oly magam lekötelezésével: hogy a kamatot pontosan, magát a tőkét pedig 1 év múlva hiánosság nélkül lefizetni tartozom. Mit ba teljesítni nem akarnék, alávetem magamat, legújabb világos adóságokról szóló törvényeknek, hogy azok értelmében a fenpímzett tractus, magának tökéletes elégtételt vehessen." — Ezen kötelezvénynyel azután — ha ugy tetszett — kifizették a szegény özvegyet, ki maga tartozott járni pénzen fogadott fuvaros kocsin, hónapról hónapra vélt adóssa házára, keserű könyek és fuldokló szavak közt panaszolván árva sorsát, s zaklatván azt a fizetésre; vagy pedig kiosztatott a kötelezvény ugy, hogy vő napával, rokon nénje asszonyával vettetett össze, kik miután egymás közt a sok keserű súrlódást, kocódást megunták — egyik hozományként, másik osztályrészben akarván a kérdéses papirt az illetőnek beszámítani — átkos indignatioval szertetépték, mint tökéletesen semmit érő portékát; megtörtént fájdalom az is, hogy az esperes némelyek irányában tökéletes szigorát akarván éreztetni, mint fundus executionist a világi bíróság kezébe szolgáltatta ezen kötelezvényt, — az pedig mint világos adósságot kimélet nélkül be is hajtotta; míg végre némelyektől nem is vettek ilynemű kötelezvényt, vagy a kiktől vettek is, soké megfoghatatlan módon eltűnt, elpárolgott a többiek sorából. Semmit sem nagyítok, semmit sem túlzok: tökéletes életképét akarám csak adni — bár nagyon is bágyadt vonásokkal, a nálunk valóban lefolyt keserű eseményeknek. A tractus mint testület, ez ügyet soha sem vezeté, nincs egy betű nyoma jegyzőkönyveiben, ki, mikor, kinek, mennyit fizetett ? ha csak extraseialiter pusztán emlékezetből elő nem dictálja valaki. Ezenabnormis, örök civódást okozó, belbékénket szüntelen zavaró, kedélyt és vértlázító állapotot szüntette meg tehát a külsősomogyi tractus véglegesen Tengődön ; rövid kézből visszaadván pénztárnok ur a hármas ércládában őrzött, és még történetesen el nem párolgott kötelezvényeket az illetőknek, — kijelentvén , hogy a tractus lelkes kormányzói — ha akarják — mindenkor elég hatalmasok odahathatni, hogy az egyházak volt lelkipásztoraik özvegyeinek félévi kegyelmet szívesen megadjanak; s hol ez eddig is nem sikerült: inkább a kormányzók léha eljárásának mint az egyházak hidegségének rovására esik. — Mindenesetre pedig — ez közlő nézete — egy erős, jó alapokra fektetett, s a jövendő nagyra növekhetés csiráját magábanhordozó özvegyi pénztár felállítása, biztosabb s célszerűbb segélynyújtó intézet lenne, mint az a félévi gondoskodás. Ide tehát szeretett atyámfiai, itt seregeljünk mindnyájan egybe, ha kegyeletes dolgot akarunk nemcsak pengetni, hanem valóban mívelni! Másik éles vita - kérdés volt a gyönki algymnásium tanárainak abbeli kérelme, mely szerint ohajtották, hogy egy küldöttjük a tractualis tanácskozmány alkalmával, nem ugyan mint szavazattal biró, hanem csak mint az iskola belügyeiről gyakran szükséges előterjesztésekkel és felvilágosításokkal szolgálhatandó tag, vétessék fel és hivassék meg. Közlő nem lehete jelen e tárgyaláson, más ügygyei lévén megbízatva: de tudomására van, hogy ezen kérelemtől teljesen elmozdíttattak. Nem tudom azonban a motívumok helyesek-e, kiállják-e a próbát, s a protestáns egyházi elvek ama postulatumát, hogy benne minden elem kellőleg képviselve legyen? — Részemről ama kérelemben nem látok semmi szokatlant, semmi rendkívülit, — sőt helyén volna már egyszer, hogy iskolatanitóiuknak is hely adatnék ugy a presbyteri, mint az egyházmegyei gyűléseken ; mert ki meri azt a protestáns egyházban állítani, hogy az egyház, annak lelkipásztora által teljesen képviselve volna? és ha valaminek, ugy bizonyára annak már itt volna ideje, hogy amaz élesen elkülönítő vonal, mely a lelkészi és tanítói kart, úgyszólván két ellenséges táborba állítja fel, az egyházi élet tökéletes felvirágozhatásának igen nagy hátrányára: mindinkább elhalaványodnék, s ama felhúzott szemölddel s fontos hivatalos képpel való kormányzás, mind jobban ki menne a divatból; mert az efféle fegyelemnek, lehet ugyan függést, alárendeltséget, házra adózást és szolgai félelmet előidézni, főként a gyengébb lelkek irányában, — de fiúi tiszteletet soha! Már pedig mi érdeme, mily becse van az afféle szolgai félelemnek: megmondja az evangyéliom, mely nekünk minden dolgaink s viszonyaink között tükörünk, útmutatónk, vezérünk és kalauzunk tartoznék lenni. Másnap ezekután a még meg nem vizsgált iskolatanítók állítattak egy küldöttség elébe, mely vizsgálat eredménye , hogy nagyon szomorító lön, nem csoda; mert előlegesen sem a vizsgálók , sem a vizsgálandó tárgyak nem voltak kijelelve : s így mindkét fél csak rögtönzött. Végre többféle ügyes-bajos dolgok intéztettek, melyek elősorolása a közönséget ugy sem nagyon érdekelné: azért csak még egy kérdést szabadjon ez érdemben az illetőkhöz intéznem. Váljon, midőn egyes, elégületlen, zavargó természetű ember a gyülekezetből, mellőzve a presbyteriumi utat, utána kerül az esperesi hivatalnak, és rágalmakkal, merő hamis ráfogásokkal teljes vádlevelét oda benyújtja : nem jó lenne-e mindannyiszor megemlékezni Pál apostol amaz intéséről, melyet adott Timotheusnak 1. Tim. V. 19. : „az egyházi szolga ellen vádolást be ne végy, hanem két, avagy három tanúbizonyság alatt?" Mert ha oly könnyűszerrel pártolást talál a nyugtalan vérű ember : akkor vajmi sok egyházból felszállanak a béke és nyugalom szelíd angyalai; mert hiszen melyikben ne találkoznék nagyszájú Ar

. András, férhetetlen természetű Sz. György, kiknek csak egy súgás vagy egy titkos intés kell, hogy az elégületlenek prókátorságát vezessék, s az egyház nyugalmát és békéjét ármányos utakon felzavarják. De mielőtt bezárnám tudósításomat, megemlítendőnek vélem még azt is, a mit már felebb kell vala tennem, hogy nem lévén egyházi tanácsbiráink, — az ezekre begyült szavazatok is a gyűlés folyama alatt bontattak fel, s az eredmény lön, hogy csupán Munkácsi D. tengődi lelkész ur nyert 15 szavazattal általános többséget; a más két aránylag legtöbb szavazatot nyert egyének uj szavazásra tűzetvén ki. — így lassanként majd sikerül nekünk is magunkat constituálni, s reménynyel nézhetünk a jövő elébe, főként ha a kebelbeli papság továbbra is józan tapintattal eltalálja választását, és siet megragadni az alkalmat, hogy a már említett hivatalnokaink díszes koszorújába befűzhesse, ama szilárd, bátor, elhatározott, de szerény, magába vonulni szerető, s csak ritkán közlékeny jellemű férfiút, — ki bár csak az asztal felett nyilatkozott — de ezen egyetlen nyilatkozatával is mindnyájunkat meglepett, sőt leigézett. Parragh János, n.-szokolyi helv. hitv. lelkész. Tartalom. Helyes és nem helyes értelemben vett egyházi autonomia. Hajnal Ábel. — Közlemény Rey Vilmos „Protestáns Amerika" című könyvéből. Nagy Péter. — Régiségek. — Iskolaügy : Iskolai közvizsgák. Simon. S. — Könyvismertetés : Különféle papi dolgozatok. — Belföld. Segédszerkesztők: Dr. Székács J. és Török P. Felelős szerkesztő s kiadó : Dr. Ballagi Mór. Pest, 1859. Nyomatott Wodianer F.-nél, Erzsébettér (Ujtér) 3. sz.