Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-16 / 33. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES RIADO-IHVATAL: Lövészutea, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helybeli, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden es. kir. postahivatalnál; helyben a líiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Nőnevelés. Mint kelljen egyházunkat hanyatlástól megóvni? e kérdés alatt jeles cikk jelent meg a „Prot. Egyh. s Isk. lap" 28, 29. számában IV, V. Horváth Sámueltől. Nem a jó gondolatokkal teljes értekezés, hanem csak ez egy szó hanyatlás, busítólag hatott meg engemet. Mert a jutott eszembe, hogy mikor a hajdani Jeruzsálem e felkiáltást hallá : Jeruzsálem! Jeruzsálem ! hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat stb., már akkor az menthetlen hanyatlásnak indult. Fáj hát nekem a gondolat, mi e szót hanyatlás kiséri ; mitől egyházunkat féltenünk, óvnunk kell, — fáj, hogy e sokat jelentő szó hanyatlás, egyházunkra nézve is megszületett, fáj, hogy annak biztosítására felügyelet ajánlásának szükségessége állott elő; holott megíratott, liogy azon a pokolnak kapui sem vesznek győzedelmet. Máté 16, 18. Ha azonban hanyatlás van az egyházban, s ha attól megóvhatja az egyházat a felügyelet : s én is azt kérdem Horváth S. szavaival, hogy lehessen igaz felügyelet 9 feleljünk rá őszintén, mei t a jó ügynek őszinteséggel tartozunk. A felügyelet, mely nem az egyház kebeléből, nem annak lélekszerinti buzgóságából ered, hanem kiilerő s liatalomszó által hat rá, az egyház idvezitő munkásságának nem élesztője, hanem zsibbasztója. Vannak, kik ezt nem így hiszik, hanem én így tudom. Ügyeljünk hát mindnyájan, mert mindnyájan Krisztus tagjai, egymásközt pedig testvérek vagyunk, s az egyház mindnyájunk közös birtoka. Arany szavak e téren II. >S'.-től. — Ügyeljünk hát mindnyájan! ele ügyeletünknek ne legyen semmi más iránya, mint a mit mutat a Krisztus evangyélioma, ne-legyen más senki, ki által erre serkentessünk , mint maga az Idvezitő. Nem értek oly függetlenséget, mely a világi kormányzatról semmit tudni sem akar; mert az egyház világi polgárokból lévén egyesülve, a polgári kormányzatot nem nélkülözheti; valamint a polgári kormányzat sem az egyházat. De értek oly vallásos autonom Összefüggést, mit az evangyéliomi iránytól, se magasság, se mélység, se élet, se halál, se fejedelemségek, se hatalmasságok stb. el ne szakaszszanak. Rom. VIII. 38. Ertek oly felügyeletet, mely szeretettel bírja a szíveket, kiken nyugszik evangyéliomi prot. egyházunk minden intézményeivel. Ne mondjuk, hogy a tekintetes elem,—melynek kezébe oly igen illik az egyházi kttl felügyelet, időnkben meghűlt a vallástól, kivált ott, hol az egyházban nemzetiség s hitvallás egy oltár zsámolyához borulva várják ama boldog reménységet. A ki most hideg, akkor sem volt az egyéb lágymelegnél, mikor a polgári hivatalok egébe emelkedhetésnél az egyházkörüli sürgés-forgás szolgált Jákob lajtorjája gyanánt; s mikor egyházi kormány-férfiaink, hivatalos állásuknál fogva mindannyian egyszersmind fejedelmi biztosok valának gyűléseinken. Hogy lehessen igaz Jelügy elet 9 Hova fordítsuk elsőben is a felügyelet szemeit? Kimutatja az irányt Idvezítőnk ama rendelete „tanítványokká tegyetek minden népeket! Teljesítve van-e a nagy parancs ? En azt mondom nincsen, még a kerestyén-világnak is csak felét, vagy felénél kevéssel több részét illetőleg van teljesítve. Emeltünk iskolákat gymnasiumokat, collegiomokat a li-nem számára, s gyarapítjuk is azokat folytonos áldozatkészséggel. Virágzanak is azok hálistennek! annyira, hogy ha az ember bennök napokat tölt, mindannyiszor ujabb áldozatra kész buzgalommal tér vissza. De emeltünk-e leánynöveldéket, van-e csak egy nő-collegiumunk ? sőt nem elhagyatott állapotban sínlenek-e, mint mostoha árvák közönséges leányiskoláink? van-e csak egy jófizetésti leánytanítói állomás is hazánkban? Nin* csenek-e az értelmes vallásai növelés ügyében, csaknem egészen a természeti fejlődésre hagyatva az anyák? kiket az ifjúság arany korában, kedélyünk csordultságából, angyaloknak nevezénk. Midőn e sorokat irom kisded pusztai lakomon, figyelmemet egy gyermekeit leckéztető szegény béresné lármája zavarja, ki a tornácban mintegy második Euridice, három leánykáját maga tanítja olvasni, énekelni, imádkozni, — magais csak 20 éves korán túl\abc-zett gyarló tanító. Ha már aá ijven ép