Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-15 / 3. szám

„tanítófalók,d de igenis azt, hogy ez is egyik ok arra, minélfogva az annyira szükséges bizalom irányukban meggyengüljön 5 vagy helyette egészen is a bizalmatlanság üljön sok tanító kebelében. Egyébiránt neveléstani hosszas vitába bocsátkozás helyett oly fogalmakkal eaturált vitázókkal, a minő fogalmakat a nt. urak az urimatanítás- és bibliamagyarázatról felállítottak — nehogy a „Néptanítók könyve" lapjain közlött véleményem ismétlése hibájába essem — csak a következő észrevételekre kérek figyelmet. Épen nem hibáztam, midőn így fejeztem ki magamat: ,,tantervet akart mondani tanmód vagy tanrendszer helyett," mert ez azt teszi: a két utóbbinak valamelyikével zavarta össze a „tanterv" fogalmát. Ha igaz az, a mint a nt. urak állítják, hogy az „urima mélységétanép nemlábolhatjame g," — habár azon okból is, hogy gyermekkorában értelmetlenül tanulta —: ebből vagy az következik, hogy se a nép ne tanulja, se a tisztelendő urak ne imádkozzák, vagy az, hogy ezután az iskolában megértessük azt; mert hisz a 9 egyszerű tétel közt, a miből áll-az urima , melyik is látszik a nt. urak előtt oly meglábolhatlan mélységnek? nekem legalább egyik fölött sem kell „megtörülgetnem homlokomat." S ha egyes tételenkint — miként ezt mind a tanmódban , mind a védiratban kifejtéin — akár bibliatörténeti, akár a gyermeki élet köréből vett tárgyak képzeteivel rokonosítva, tehát alkalmazólag, valamelyik értelmesebb tanítvány általi előmondatás után — tehát nem olyan „dictando", a minőt a nt. urak értenek — szükséges magyarázattal és ugy taníttatik az urima, hogy minden tanításórán az elébbinek ismétlése s emlei elsajátítása után , a közvetlen következő tétel vétetik tanítás tárgyául: kérdem , mechanismus-e ez, s van-e itt contradictio a tanmód és tanrendszer között? De az olyan lelkész, ki annyira elfogult, minélfogva nem tudja föltenni a tanítóról, hogy az említett tanmóddal az urimát taníthatná, nem önkint „tanítófalónak" bizonyítja-e magát? Jézus vallása s benne az urima oly egyszerű , hogy ezt az I. oszt. 6—8 éves gyermekek is — természetesen a felfogásuk s ismeretük köréhez alkalmazott magyarázat mellett, mint fönebb érintem, — megérthetik. Mert hisz azért hivta magához Jézus is a gyermekeket, hogy megmutassa, mikép a szülék iránti természeti szeretet érzelméből buzog ki a gyermek keblében a vallásos érzés is; s lehet-e ennek megnyitását fölségesebb s a gyermekre nézve könnyebben felfogható tárgynál kezdeni, mintha a legfőbb lénynyel így tanítjuk ismerkedni: „Mi atyánk" stb.? de az urima s több tárgyaiból is a Jézus egyszerű vallásának mysteriumokat csinálni, mit a nép ne értsen, s e végből a bibliát is a tanító s ö utána a prot. nép kezéből is kivenni akarni, nem félek kimondani : nem egyéb lenne , mint a Jézus elleni lázadás megkísértése. A könyvnélkülözést illetőleg: kifejtvén az osztályozás jellemzését , a min a nt. urak is megnyugodtak, — holott tanrendszeremben az e tárgyra vonatkozó kitételeimből, vagy a tárgy világos elrendezéséből, minden, a nevelés philosophiáját értő egy tekintettel átláthatta, miként az osztályozás szerkezetét nem a gyermek életkora, miszerint a nt. urak az első osztályba csak a 6 éveseket helyezték, bár jól tudták, hogy ez idejök betöltése után jőnek csak fel, sőt késŐbbrei feljövésőket is még „hibának" sem tartják, — hanem a fejlődés időfoka és haladás természete, valamint a minden osztályhoz szabott tantárgyak minősége s mennyisége mértéke határozza meg; — miután e szerint a II. osztályba már azolvasnitisztán tudók sorozandók : kérdem , nem lehet-e ez osztályban már iskolai káténk vallásliistoriax részéből, a mi Dunántúl az úgynevezett „Kis história", az özönvízig vinni a könyvnélkülözést az első félévben , — én, habár a „beadott körlelkészi tudósítás szerint a hangoztatva tanításban nem igen vagyok is szerencsés ," ennek lehetőségét nemcsak „beszélem", hanem évről évre „meg is mutatom", — és így tovább oda jutni, hogy a hit- és erkölcstani rész a IV. osztályban tanítás alá jöjjön ? Es tanrendszeremből ennek ellenkezőjét erőszakolni ki: nem egyik neme-e a szándékos elferdítésnek ? A t. körlelkész urakra vonatkozólag, szerény megjegyzésem ez : hogyha közülök némelyek csak pár évig is átvennék iskoláinkat. , tapasztalandók és észleiendők ama terhes munka körül, a mibe az otthon elbutult és durvult magyar falusi gyermeknek Isten képére alakítása kerül: bizonyosan nagyobb méltánylatot tanúsítanának test- és lélektorturával járó fájdalmaink elismerésében ; miként ezt sok tiszt, urak, kik értik és tudják, mit tesz: nevelni, mert maguk is küzdöttek annak nehézségeivel, valóban teszik is, gúnyolás és a Iegszivesb munkásságú tanító lelkét kisértet és elkeseredésbe hozás helyett jogosan elismerve igazságát e rettenetes mondatnak: „quem dii odere, paedagogum fecere". — (Vége követk.) V i k á r Gábor, oldi ev. ref. néptanító. —- — BELFÖLD. H.-M.-Vásárhely, dec. 26. 1858. — Szeretett hazánk legnépesebb ref. egyházának a jelen korral haladó üdvös mozzanatait teszem közzé e becses lapok hasábjain ; lélekörömmel kiálthatjuk ezt a koszorús költővel, hogy „egyházunkban az Urnák háza napról napra szebben épül." — Egyházunk buzgóságteljes lelkes kormányzói testületének a közjólét felé irányzott nemes intézkedése már tettben nyilvánul; f. évi december 15-dik napján szenteltetett fel egyik, a jelen igényeinek teljesen megfelelő leányiskolánk. Az ünnepély a helybeli összes tanítói kar összhangzatos alkalomszerű jól sikerült éneklésével kezdődött, ezután nt. Tóth Ferenc, esperes ur vette át és végezte az ünnepély komolyságához méltó szertartást; valóban megható volt lelkes főpásztorunknak a népnevelés szent ügyében az ezernyi néphez intézett ihletteljes atyai szózata ; könyek folytak alá az arcokon, melyek a kebel szent érzetét felköltö — kenetteljes intést s tanácsadást tartalmazó szavakra eredtek meg. — A felszentelés után — a jószivü szülők által összetett javakból tartott vigkedvü mulatság zárta be az ünnepélyt. — De még mind ezzel egyházunkban nincs befejezve a közjólét felé törekvést mutató korszerű eszméknek tetté érése. Már a múltkor elhatározta egyházi testületünk, hogy e népes-egyház 16 elemi iskolái közíil az idő által romlásnak indultakat időszakonként, a körülményekhez képest, tiszta kőanyagból — megkívántató tisztességes tanítói lakkal s tágas tanteremmel — felépítteti ; s mint már eddig is tevé, az első magyar tüzkárbiztosító társulatnál biztosítandja; elhatározta: kellőleg a kor igényeinek megfelelőleg, az elemi iskolákat taneszközökkel felszerelni. — Adja az örök gondviselés, hogy e nemes törekvés minél hamarább megteremje a kivánt gyümölcsöt! S mi éltetője, mozgatója nálunk az éber figyelemmel kisért népnevelés szent ügyének? atyailag vezető lelkipásztoraink szives készsége, hitteljes buzgalma. A jelen korban már annyira nélkülözhetetlenné vált tanítói értekezlet, egyházunkban is virágzásnak Örvend; nemes hivatásukat a korszellem szózata szerint, — igen kevés kivétellel, — felfogva tanítóink, egymással vetélkedve töltik be — terhes, de annál édesebb öntudatot nyújtó foglalkozásukat. Verbőczy József, h.-m.-vásárhelyi ref. énekvezér. Tornamegyei hat népiskolának ismertetése. Nt. szerkesztő ur! E sorok irója mind ez ideig nem bátorkodott e szerény tudósítással lapját megterhelni, mivel látta, hogy temérdek a közlendője; de miután olvasám, hogy minden iskolára vonatkozó közlemény szivesen vétetik, nem akartam azt elmellőzni; annyival inkább, hogy e kis Tornamegyéböl semmi közlés nem adatik, pedig mi is élünk, bár elvonulva, mint kisebbségbe élők. Ez idő szerint 6 iskola körlátogatója vagyok s mint ilyen, elindultam a múlt év nov. 25-dik napján. Mely napon a s z i 1 a s i leányegyház iskolájában találtam 13 fi, 11 leány tanulókat, kik két osztályban tanulnak a rendelt könyvek szerint. A szorgalom, rend , tisztaság, az elég tágas és világos iskolában