Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-15 / 3. szám

kiciégitö volt. A tanító ügyes és szorgalmas egyén. Ugyan az nap délután átmenvén a komjáthi anyaegyház isko- j Iájába; — de itt leverettetve a fájdalomtól, léptem abba,— mivel az iskolatanitó lakik egy kis faházban; a tanulók, 5 fi, 8 leány — egy Döl nagyságú szük térségben, melyből egy • öl a kemence által, egy n öl, a tanító szük élelmi szertára által, — minthogy ez kamarául is szolgál, — van elfoglalva. A tanító, szorgalmáról számot adandó, tudakozta növendékeit egyből másból, s kiszólítván egy leányt a kö­zépre , hozott az kezében egy igen rongyos könyvmarad­ványt , abból szándékozván olvasni, s akkor tűnt fel előt­tem, hogy majd mindannyian olyannal vannak ellátva. Saj­gó szívvel tudakozám az ott jelenlévő lelkész urat: oly sze­gények-e ezek szülői, hogy nem képesek jobb könyveket szerezni ? a felelet rá: igen. Az iskola ablaka rongyokkal volt bedugdosva. — A 1 e n k e i anyaegyház iskolájában ta­láltam 7 fi-, 8 leánygyermeket, de itt egy leányon kivül, több olvasni sem tudott, többen a betiit sem ismer­ték. Tudakozván mi ennek oka? az elöljárók a tanító ha­nyagságát említették, s az erre következett kellemetlen súrlódást nem akarom említeni. — A becskeházai le­ányegyház iskolájában találtam 2 fi-, 8 leánygyermeket. Erre nézve annyi megjegyzendőm van, hogy a minő ha­nyagsággal vannak az elöljárók az iskola és tanító iránt, méltán csodálkozhatni, hogy ott gyermekek is lehetnek az iskolábon. — Ahidvég-ardói leányegyház iskolájába, — hova abodva-vendégi anyaegyházbeliek is járnak, — belépve, nagy megelégedésemre, szivem örömére talál­tam 46 gyermeket, kik közül 25 fi. A gyermekek közt ural­gó tisztaság, rend, éber figyelem, pontos, tisztán érthető fe­lelet, a szemlélőt egészen meglepi, tökéletesen kielégíti. A gyermekek 3 osztályra vannak felosztva, taníttatik minden, a mi a földmívelő osztály igényének megfelel. Nem mond­hatnám, hogy ezen iskola, minden, hanem a tornai egyház­megyében létező iskolák mintaiskolájának méltán nevez­hető. A tanító tudományossága-, miveltsége- s szorgalmá­nak elismerése itt kevés jutalom. Itt szembetűnő a tisztes lelkész ur tevékenysége, buzgósága, törvényszabta pontos eljárása. Ez iskolában 6—12 évesig minden gyermek kivé­tel nélkül jár. S azok, kik a jelenlegi tanító vezetése alatt veszik az oktatást, méltán áldani fogják a gondviselést, hogy oly lelkész és tanító felügyelete s vezetése alatt él­hettek, kik a növekedő polgárok kiművelésére oly tevé­keny buzgóságot fejtenek ki. — Z s a r n ó n van 12 fi, 13 leány tanuló , erre azt irom, hogy ez egyház agg iskolata­nítója komoly szakmájává tevén a tanítást, keze alól a s.­pataki főiskolába minden évben néha kettő, néha több nö­vendék küldetik be. Kik keze alól kikerültek, mindannyian értelmes, józan polgárok s polgárnők. Bár, nem tagadható, sokat tesz itt a korosabbak értelmisége is, melynek kiáltó tanúbizonysága az, hogy ez alig 500 lelket számláló köz­ségbe, ide értve gyermekeket, cselédeket, izraelitákat, ezen olvasmányok hordattak a múlt évben: „Magyar sajtó" 1 példány, „Vasárnapi újság" 1 p., „Politikai újdonságok" 1 p., „Prot. Egyh. s Isk. lap" 1 p., „Sárospataki füzetek" egy évi folyam, „Szépirodalmi közlöny" 1 p., „Délibáb" divatlap 1 p. Melyből kitűnik, hogy ha aránylag minden községbe ily mérvben hordatnék a míveltséget elősegítő bárminevü lap, ugy szép jövőnek nézhetne eleibe az iro­dalom. De eltértem tárgyamtól. Nem lesz érdektelen meg­tudni , mi és mennyi az, melyért e hat iskolatanitó egyen­ként működik : S z i 1 a s o n a tanítónak évi fizetése 13 kö­böl gabona, 4 köböl búza, 1 kereszt búza, ugyanannyi ga­bona, 4 rí öl fa, 1 szekér széna, 1 gönci hordó bor, és 12 pfrt. Komjátiban: 10 köböl gabona,2 • öl fa, 5 pfrt., 1 köblös szántóföld. Lenkén: 4 köb. búza, 4 köb. gabona, 1 szekér széna, 1 döl fa, 3 vékás szántóföld. Becs ke­házán: 3 köb. buza, 6 köb. gabona, 4 aöl fa, 6 köböl és 3 vékás szántóföld, 1 szekér széna. Hidvég-Ardóban: 10 köb. gabona, 3 köb. búza, 3 köb. zab, két szekér széna, 3 pfrt., 2 V2 d öl fa. Z s n. ó n : 8 köb. gabona, 4 köb. búza, 2 c öl fa, 20 pírt., 1 szekér széna. A gyermekektől min­denhol, egyenkint egy véka zab, egy csirke, 10 tojás fizet­tetik , fát kiki tartozik magával a téli időszakban vinni, egy napon kétszer. Most már láthatni, mily csekély az! melyért ezek nemcsak tanítanak, hanem templomi szolgálatot is végez­nek, s családostól nem élnek, hanem tengődnek , és mégis akad reá ember !! — Adja Isten nekünk jobb jövőt érhetni. Mikolay János, zsarnói ref. leik. rm JL n A. Törvény a hadsereg kiegészítése tárgyában. (Folytatás.) A ki a 8. §-ban foglalt tilalom megszegése mellett meghá­zasodott, saját korosztályában sorshúzás nélkül állíttatik ki, ha pedig a szolgálatra alkalmas nem volna, a katholikusok házas­aágait tárgyazó törvény (Birod. törvl. 1856. évfolyam XLVI. db., 85. sz.) 35. §-nak s az általános büntető törvény 507. §-nak határozatai szerint büntettetik. Azok ellen, kik a tilos házasságra bűnös módon közreha­tottak, a szegényi pénzalapot illető száz forintiglani birság ausz­triai pénzbecsben, vagy a körülményekhez képest egy hónapig­lani fogság szabandó, a mennyiben velük, mint állam szolgálat­ban levőkkel a szolgálati szabályok szerint nem kell bánni. Eperjesről a következő felszólítást vettük, melyet egész terjedelemben , azon reményben közlünk, hogy nem lesz az kiáltó szó a pusztában , hanem találand viszhangot mind azon bitsorsosink szivében, kiket Isten megáldott és van miből kincselni az örök életre. Adja Isten, hogy sike­rüljön létrehozni a célba vett convictet, mely, mint egyéb ilynemű intézetek, bizonyára áldást árasztaud az összes prot. egyházra. Tisztelt bitsorsosink! Jeles sajátja az jelenkorunknak , nevezetesen evang. egy­házunk üdvös szellemének, miszerint a jót, a nemest és dicsőt, mit a különvált egyesek korlátolt ereje nem létesíthet, a közrész­vét, — a felebaráti szeretet lelkének kapcsa által egyesített erők­kel igyekszik valósítani. Szem előtt tartva egyházi és iskolai közintézeteink előmozdításának közös szent ügyét, a kegyes szi­vek láthatlan közösségére s az abban rejlő hatalmas tényezőre támaszkodva, bízvást fordulunk hazai evang. egyházunk közön­ségéhez mi is alábbirottak a célba vett közérdekű ügyben, tisz­telni akarván egy részről egy jeles elhunytnak mindnyájunk kö­rüli ritka nagy érdemeit; más részt gyümölcsözővé óhajtván ten­ni a dicsőültnek emlékezetét az utókorra is, hogy tettleg „ál­dásban maradjon az igaznak emléke" közöttünk. Néhai nagytiszteletü Sehwarz J. Mihály urnák, sz. hittan-tudorának, a felső magyarhoni VI. sz. kir. városi ág. vall. evang. egyházmegye érdemült főesperesének, ez eperjesi egy­ház jubilált lelkészének s a cs. kir. koronás arany érdem-kereszt tulajdonosának, f. é. febr. 21-kén történt kimúltáról a hírlapok utján értesítve vagytok. Hogy pedig a boldogultnak egyházunk körüli dús érdemei a legtávolabb körökben is kellőképen méltat -vák, gyakran volt alkalmunk tapasztalni. 0 ugyanis nemcsak a helybeli község, nem is csak az illető esperesség vagy kerület, hanem az egyetemes egyház embere volt; s mint ilyen a legfel­sőbb körökben is, az egyházkerületi és egyetemes gyűléseken, nemkülönben a felséges fejedelmi trón előtt is, mint törvényes jogainknak szószólója, közügyeink érdekében nyilvános pályá­jának hosszú évsorán áldásdúsan és sikeresen müdödött. Miért is az eperjesi egyházközség, melynek az apostoli férfiú legközelebb szentelé buzgó, ihletett keblének szeretetét s ernyedetlen mun­kálkodását ötven éven át, mind halálig, — emléket óhajt emelni a dicsőültnek, — élő emléket, mely a példás lelkész nemcsak nevéhez, de szelleméhez is méltó legyen s azt biztosab­ban örökitse közöttünk, mintsem azt bármily kő- vagy órcemlék

Next

/
Oldalképek
Tartalom