Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-02 / 31. szám

államhoz való viszonyát illetőleg mind az, mit az 179%-iki t. c. számunkra megállapított érvényében megtartatván, nyújtson nekünk a magas kormány mielébb alkalmat, hogy a mik a nevezett törvénycikkben kilátásba tétettek, minél tökéletesebben valósággá válhassanak oly módon, hogy elébb a félszázadon át kifejlett viszonyok és állapotok helyreállíttatván, képesekké legyünk előkészíthetni a rég óhajtott zsinatot, ennek nyomán szent székeink megalakulását, iskoláinknak liitelveink szerint való rendezését, egyszóval testületünk benső rendtartását. — S ha ez uton benső ügyeinket rendbe hozhatjuk , és a kimondandó egyenjogúság és viszonosság elve a felekezetek közti feszültséget, hogy ne mondjam, meghasonlást megszünteti, akkor, de csak akkor tapasztalandják, mily boldogító, nemesítő erő rejlik az egyház institutioiban, az iskola törekvéseiben, és a vallás nem háborítva hatásinak teljes áldását tisztán kiöntendi a társadalom minden rétegire. Közlemény Bey Vilmos „Protestáns Amerika" című könyvéből. II. a) Biblia,-társulatok. A protestantismus ellenei szájából miut tollából gyakran találkozunk azon szemrehányással, hogy a protestáns felekezetek között semmi egység, azok nem egyebek, mint megannyi töredékek, morzsalékok, következőleg a keresztyén egyetemes egyház körén kivül esnek. Az igaz, a kik az egységet a külsőségekben keresik; a kik még a vallásban is némi szellemi egyenruhát óhajtanak, azok ezt a protestáns felekezetekben fel nem találják; mert a protestantismus olyan, mint a természetben a növényzet : az égalj, a talaj, a ífekvés minőségei szerint kitlönbözőleg módosul; de beltermészetére és céljára nézve minden változatossága mellett is, egy és ugyanaz. Ennek szükségeskép igy kellett lenni ott, a hol az isteni kijelentés mellett az emberi józanokosság jogait is elismerik, a hol az Isten igéjén kivül más tekintélyről tudni nem akarnak, ennek magyarázására pedig az egyháznak minden híve fel van szabadítva. Maga az idvezítő sem akart egyebet ezen belső egységnél, különben nemcsak a szeretetet hagyta volna tanítványai ismertetőjegyéül, hanem mózesi részletességgel meghatározta volna legalább is a keresztség és úrvacsora kiszolgáltatása körtili liturgiákat. Hogy pedig a külső különbségek mellett a belső egység nemcsak képzeletben, hanem valósággal létezik, azt az északamerikai protestáns egyházak tettlegesen bebizonyították. A biblia-társaság, a vallásos értekezés-Qket terjesztő társulatok és a vasárnapi iskolák mind-mind csalhatlan tanubizonysá- I gai az amerikai különböző nevezetű protestáns egyházak egységének. Lássuk rendre mindezeket; legelsőben utazónk kar- i ján lépjünk bé a new-yorki biblia-társulat nagy gyűlés teremébe ; ez a város egyik legpompásabb utcájában, Broadway-n van, az épületet magát Tabernaculum-nak nevezik, dómját és közalaku legfelső karzatát, hat nagyszerű n.árvány-oszlop tartja; a teremben három, négy ezer ember, s közöttük feles számú tisztán és Ízletesen öltözött nő van; minden kéz legyezőt tart, hisz május 10-én vagyunk, e legyezők némelyike gazdagon kirakva gyöngyháztól és elefántcsonttól csillog, mások ellenben egy pálma-levélből készülve, legfölebb két váltógarast érnek, s rendszerint a templom padjain maradnak mind a két nem közös használatára. A férfiak feketébe öltözvék ; a számos fehér nyakkendő a lelkészeket jelöli. Az arcvonások finomak, a hoszszukás arcokon figyelem, és főleg értelmesség ül; a közelesö szemek a léleknek egész erélyét, élénkségét egy pontra látszanak függeszteni; a férfiak arcát komolyság, nemesség és szigor jellemzi. Az orgona előtt egy emelvényen a bizottmány foglalt helyet; a szónokok taglejtésén, mozdulatán meglepő otthonosság látszik; némelykor megsétálják magokat az állványon, az elnökhöz fordulnak a megszólítják, de rendszerint a gyülekezet felé vannak fordulva. Az Anglo-saxon közhelyen tartott beszédét ugy alakítja, mintha nem hallgatóságához, hanem az elnökhöz szólana a bizottmányülésben.— Ez a modor az igaz, hideg, visszatartó, de nagyon alkalmas arra, hogy az ezerekre rugó szenvedélyes és tapsvágyó hallgatóságot illő korlátok között tartsa. Mikor annyi hang, zajgás, kéz, láb, pálca előtt egyetlen ember áll, szerencsésnek érzi magát, ha a hullám duzzadtával, tőlök egész méltósággal elfordulhat és az elnököt megszólíthatja.— Annyival inkább/mivel e közgyűlés nemcsak egy hanga prédikálás, hanem a szónokok a gyülekezet elébe egy s más indítványnyal lépnek fel, melyre mindjárt ott helyben szavaznak. Majd megzendül az ének a gyülekezet ajkain, s a hallgatónak lehetlen nem érezni azt, hogy egy számos gyülekezet buzgó énekénél nem lehet valami nagyobbszerü és meghatóbb istenitisztelet-alak. — Mindenki érdeklődve, felmelegedve és az egész világ bibliaügye jelen állásáról felvilágosodva távozik. — Az uj világ ezen oeeumenicum conciliumából kijőve, a bibliának melyik ellensége merné kérdésbe tenni : „váljon ez az ügy csak egy néposztályt : a belőle hasznot huzó papságot, vagy a hivők e roppant népségét érdekli-e, melynek a papság csak szolgája" ? Századunk az idők hosszú csarnokában emlékezetes helyet küzdött ki magának a bibliatársulatok által. A reformátio három első százada, csak öt millió bibliát látott negyven nyelven; a tizenkilencedik évszázad első felétől 1855. végéig 51,689,731 példány került az emberiség kezére 193 nyelven vagy dialectuson. E nagyszerű munkának több mint ötödrészét, csaknem tizenegy milió példányt, körülbelül husz nyelven az amerikai, háromötödét a londoni, a többit pedig a szárazföldi Európa társulatainak köszönhetjük. A tizenharmadik évszázban Londonban egy híd két ívének megépítése nem került annyiba, mint egy biblia, 8 egy napszámosnak tizennégy évig kellett gyűjteni, ha magának a szent könyvet megakarta szerezni. Ma egy napi munkája bérével — a mi az egyestilt államokban egy dollár — nagyon szép bibliát vehet; négy óra alatt kereshet harminchét és fél váltógarast, ez pedig elég arra, hogy rajta egy elég tiszta nyomású bibliát vehessen; egy példány úgynevezett non pareille betűkkel nyomva huszonöt garas, az uj szövetség magára pedig csak hat váltó garas. — Egy félszázad alatt a szentkönyv ára háromnegyeddel szállott, és így a legjobb könyv egyszersmind a legolcsóbb is lett, és ezáltal a vallásosság, erkölcsiség és az emberiség boldogsága emelkedett. A new-yorki biblia-társulat derekasan működött, már eddigelő annyi bibliát nyomatott, hogy belőle az egyesült államokban minden három lélekre jut egy, míg a föld többi részein csak husz lélekre esik egy biblia. Az egyesült államokban két ezer segédtársulat vagy ügynökség és négyezer biblia-raktár van szétosztva; e kivül házalók járnak minden irányban, és elhordják az Isten igéjét a nélküle szűkölködő hajlékokba. Ezek a házalók mindenről naplót visznek, és a társulat az ö értesítéseik nyomán képes kiadni azon tudósításait, melyekben a bibliának különböző vidékeni elterjedését kimutatja; e kimutatásból látszik, hogy nem volt bibliája : New-Yorkban, Cincinnatiban, Delaware, Michigau, Ohio és Jova államokban hat családból egy-nek. Indiana némely részeiben és Illinois államban, hol az